A finomított lisztből készült tésztákkal ugye az a probléma, hogy a bennük lévő szénhidrátok (jó sok szénhidrátok) jól megtolják az inzulinszintet, amitől a fogyasztó hamar újra éhes lesz. Idézet korábbi cikkünkből.:
A gyorsan fölszívódó szénhidrátok (például a cukrok, finomított, ipari élelmiszerek) igen gyorsan és magasra emelik a vércukorszintet, ami a hasnyálmirigyet inzulin kibocsátására ösztönzi. Az inzulin, nagyon leegyszerűsítve, arra való, hogy a vérben levő cukrot az energiahiányban szenvedő sejtekbe juttassa. Csakhogy - hacsak nem sportolunk sokat - az esetek nagy részében a sejtjeinknek koránt sincs annyi energiára szüksége, amennyit mondjuk, egy zacskó csipsz, vagy egy fél tábla csoki elfogyasztása jelent. Úgyhogy a szervezet fogja magát, és a fölösleges cuccot szépen elpakolja különböző testrészeinkre. Az ingadozó vércukor- és inzulinszintnek megvan még az a hátránya is, hogy az ember a zabadüh és a szuszogós túlzabálás között ingázik, ami tovább nehezíti az ésszerű tápanyagbevitelt és energiafölhasználást.
Na erre azt mondja Michael Mosley, a BBC tévéműsora, a Trust me, I'm a doctor (Bízz bennem, orvos vagyok) vezetője, hogy ez a szénhidrát a tészta kihülése közben rezisztens (emésztésre ellenálló) keményítővé változik, ami nem provokálja a fent leírt inzulinkiválasztást. Legalábbis ha hihetünk a hivatkozott Dr Denise Robertsonnak, a Surrey-i egyetem táplálkozás-élettan előadójának. Inzulinkiválasztás nélkül pedig mérséklődik a zabadüh és a túlzabálás igénye, legalábbis fiziológiailag.
A hideg tészta visszamelegítéséről és annak szerkezetéről nem készült vizsgálat. Mondjuk szerintünk aki fogyni akar, az ne hideg tésztát egyen, hanem kevesebbet.
Havi brit tudósok tudósításunkat hallották, köszönjük a figyelmet.