Milyenek az ötszáz forint alatti borok?

Életre szóló tapasztalattal lettünk gazdagabbak a minap. Megkóstoltunk párat a literenként 500 forint alatti, művésznevükön koccintós italok közül. A megrázó élmény után egyetlen kérdés merült fel bennünk: hogyan hívhatják ezeket egyáltalán bornak?

Ma Magyarországon a forgalomba kerülő bornak hivatalosan három kategóriáját különböztetik meg.

Az első az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott), vagyis minőségi borok szegmense. Bennünket most a másik kettő, az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott), illetve az FN (földrajzi jelzés nélküli), az élelmiszer-áruházak, szuper- és hipermarketek alsó polcait elfoglaló borok érdekeltek.

A földrajzi jelzéssel ellátott (OFJ) borok esetében elég, ha csak 85 százalékban készül borszőlőből, viszont annak megjelölt földrajzi területről kell származnia. Fontos kitétel még az alkoholtartalom (minimálisan 8 százalék), a savtartalom (literenként minimum 3,5 gramm), a terméshozam pedig elvileg nem lépheti át a 120 hektolitert hektáronként. Régebben ezt nevezték tájbornak.

Az OFJ földrajzi kategóriái: Felső-magyarországi, Nyugat-dunántúli, Alföldi, Balatonmelléki, Tisza melléki, Tisza-völgyi, Zempléni, Dél-alföldi, Dél-dunántúli, Duna melléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Észak-dunántúli.

Mi van a palackban? Forrás: Zirig Árpád / Táfelspicc

A földrajzi jelzés nélküli (FN) borok az ország bármely szőlőterületéről származhatnak, és fajtamegkötés, illetve hozamkorlátozás nélkül előállíthatók. Az alkoholtartalomnak el kell érnie a 7,5 százalékot, (amit a törvényben engedett módon 1,5 százalékkal − hozzáadott cukorral − lehet javítani), a savtartalomnak itt is el kell érnie a literenkénti 3,5 grammot.

Mindennek nem kellene feltétlenül azt jelentenie, hogy ebbe a két kategóriába csak emberi fogyasztásra alkalmatlan borok kerülhetnek. Márpedig nehéz elhinni, hogy az általunk kóstolt borokra ép ízlelőbimbókkal és szaglószervvel rendelkező szakemberek jó lelkiismerettel rábólintottak.

A Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) meghatározása szerint:

„Borászati terméket közfogyasztásra forgalomba hozni csak abban az esetben lehet, ha azt tételenként a borászati hatóság vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő szervezet laboratóriumi és érzékszervi vizsgálatok alá vetette, és ennek alapján minőségét megállapította, és megfelelőnek minősítette.”

Legalizált borhamisítás?

Névtelenséget kérő, minőségi szegmensben dolgozó borászok szerint az asztali és tájbor kategóriában tulajdonképpen legalizált borhamisítás folyik.

A leggyakoribb eljárás, hogy agyonterhelt (kb. 11-15 kg) tőkékről szüretelt éretlen, magas savtartalmú szőlőből készítenek mustot, vízzel és cukorral a duplájára növelik a mennyiséget, amit a gumiarábikumtól a cellulózgumiig egyéb adalékanyagokkal is bőven megtámogatnak. Az adalékanyagok használata a minőségi szegmensben is problémákat okoz.

A bor ízének egyik legfontosabb alkotóeleme az extrakttartalom. A magas extrakttartalmú borokat testesség, teltség és ízgazdagság jellemzi. Az alacsony extrakttartalmú mustot fel tudják javítani úgy, hogy egy kevés minőségi borseprőt kevernek hozzá, leülepítik, és máris teltebb ízt adtak a bornak.

De mindezt a macerát manapság meg is spórolhatják. Literenként 40 eurócentért nagyobb cégek Olaszországból vagy Spanyolországból iszonyatosan túlterhelt (hektáronként 250-300 mázsa terhelésű) ültetvényekről származó bort importálnak, ami aztán asztali vagy tájborként kerül nálunk forgalomba. Így volt ez például 2012-ben, amikor a hazai termelés évjárati okok miatt 40 százalékkal csökkent, viszont az olasz borokkal teli kamionok hosszú sorokban araszolgattak Magyarország felé.

Vajon honnan származnak valójában? Forrás: Zirig Árpád / Táfelspicc

Miért éri meg?

A legnagyobb vicc az egészben, hogy a tájbor egyáltalán nem védett kategória. Jobb esetben ugyan feltüntetik a palackon, hogy az Európai Közösségből származó bort tartalmaz a palack, de szakértő legyen a talpán, aki egy Duna-Tisza közi vagy Zempléni tájborból kikóstolja a tájra jellemző zamatot.

Márpedig a hivatalos leírás szerint a tájbor érzékszervi jellemzői között szerepel: „illata egészséges, a bor elnevezésének és jelölésének megfelelő, a tájra és a fajtajellegre jellemző borillat, íze, zamata egészséges, a bor elnevezésének és jelölésének megfelelő, és a fajtára jellemző”. Ez már csak azért is mulatságos, mert a termőtáj még egy magas minőségű borban is csak igazán nagy odafigyelés mellett tud megszólalni.

Szóval a tájbor kategóriában tulajdonképpen eredethamisítás folyik, fogalmazott az egyik borász, hiszen nincs garancia arra nézve, hogy valójában honnan is származik az a bor, ami az ilyen palackokban található.

Ki a célcsoport?

Az nem világos, hogy milyen célcsoportot tisztelnek meg a gyártók ezekkel a tűréshatár alatti, nyomokban borra emlékeztető élelmiszer-ipari kutyulmányokkal. Mert azok a hajléktalanok, akiknek a kezében a leggyakrabban feltűnnek ezek a PET-palackos tudatmódosítók, biztos nem a tájjelleget keresik bennük.

Pedig nem kevés borról van szó, a hipermarketekben általában a teljes borforgalom 40 százalékát teszik ki az alsópolcos, 500 forint alatti borok.

Nem minden PET-palackos bor ihatatlan Forrás: Zirig Árpád / Táfelspicc

A cég nem válaszol

Megkerestem az egyik legnagyobb céget, lett volna néhány kérdésem a Kiss és Társai Kft.-hez, amely főleg az ilyen alsópolcos koccintósok gyártására specializálódott. Meglepően széles szortimenttel dolgozik, akárhová nyúltam az alsó polcon, mindig beléjük ütköztem. A borásztól megtudtam, nem adhat semmilyen felvilágosítást az ügyvezető beleegyezése nélkül. Két napig üldöztem az ügyvezetőt, sikertelenül.

Alkoholmányok

Borász ismerőseimtől úgy tudom, az ilyen borok érzékszervi vizsgálata tulajdonképpen nem is kötelező, pusztán analitikailag ellenőrzik, rendben van-e az ital. A magunk részéről elvégeztük az érzékszervi vizsgálatot.

A kóstolt tételek érzékszervi vizsgálata részünkről

Vino Blanco (dobozos spanyol fehérbor) 399 Ft/doboz

Élesztő, majd zöld, éretlen gyümölcs illata. Ízben nem látni a savaktól a struktúrát, valójában nincs is íze, legfeljebb annyi, mintha citrompótlót ejtettünk volna egy pohár poshadt vízbe. A szulfit mellett tejkazeint is tartalmazhat, figyelmeztet a felirat. A tejkazeint a boroknál derítésre használják, mivel az egész agyon van szűrve, kizárt dolog, hogy maradjon benne, de feltüntetik, mivel allergén anyag. (Forgalmazza: Tesco)

Duna-Tisza közi Ezerjó Olaszrizling (üvegpalackos) 349 Ft/palack

Jó nagy betűkkel áll rajta, hogy magyar termék. Évjárat nincs rajta feltüntetve. Száraz fehér tájbor. Pocsolya- és émelyítő édeskés illat, a tájjelleget legfeljebb ázott mosogatórongy szaga képviseli. Ehhez képest ironikusnak hat a hátcímke szövege: „Eme palack száraz fehérbor, melyet most kezében tart kedves borkedvelő barátunk, az Alföld minden napsütését, az aranyló homok csillogását és szakértő borászaink keze gyümölcsét hordozza minden cseppjében. Kívánjuk, fogyassza örömmel, s hogy az ízek harmóniája találkozzon, ajánljuk halételek, sültek, szárnyasok mellé, 10-12 ˚C hőmérsékleten fogyasztva”. (Gyártja és forgalmazza: Kiss és Társai Kft.)

Gléda (üvegpalackos) 229 Ft/palack

Az Európai Közösségből származó bor. Évjárat és fajta nincs. Szavatossága ez év december 12-én lejár. Gombás, vajsavas, savanyú, edzés után levetett tornacipő szaga. Üres, fanyar, citromsavas íz. (Gyártja és forgalmazza: Kiss és Társai Kft.)

Lugas (üvegpalackos) 299 Ft/palack

Szintén az Európai Közösségből. Tájbor. Félédes. De valójában savanyú az illata és az íze. Tornacipő itt is. Savanyú, ordibálós bor, egy kis illós lecsengéssel illatban, ízben.

Zempléni Furmint (2 literes PET-palack) 950 Ft/palack

Édeskés, fülledt, élesztős illat, félédes, de inkább savanyú íz, már ha íznek lehet nevezni a nagy semmit. (Forgalmazza: IFDT Kft.)

Koccintós (2 literes félédes fehérbor PET-palackban) 643 Ft/palack

Édes-savanyú illat, áporodott, meghatározhatatlan, kellemetlen pocsolyaíz, savanyú utóízzel. (Gyártja és forgalmazza: Kiss és Társai Kft.)

Koccintós (2 literes félédes vörösbor PET-palackban) 699 Ft/palack

A színén kívül nem sok minden utal a vörösborra, de egy fokkal jobb, mint fehér társa. Nyomokban felmerül némi gyümölcsaroma, de az is rögtön bebüdösödik. Íze meghatározhatatlan, kellemetlen, bántóan fanyar. (Gyártja és forgalmazza: Kiss és Társai Kft.)

Vino Tinto (dobozos spanyol vörösbor) 399 Ft/doboz

Vörösboros kólára emlékeztet, mintha a kóla eleve bele lenne keverve. Erjedő gyümölcsök illatát, durva, tanninos (csersavas) íz kíséri. Pontosabban csak tannin, íz nélkül.

Nem minden lőre, ami PET-palackos

A PET-palackos és a Tetra Pak-os, vagyis dobozos kiszerelésű borok ettől még nem feltétlenül az ihatatlan lőre szinonimái. Ott van például a Borellátó, a minőségi folyóborok dzsungelharcosa. Ott literenként 600-1000 forint között már tisztességes, ismert termelők nevén futó, másodvonalbeli borok kaphatók. Lisicza, Takler Mészáros Pál, Hilltop és hasonló, már bizonyított nevekkel találkozunk. Három fehéret és több vöröset is megkóstoltam a fent említett termelőktől. Korrekt táj- és asztali borok, értékelhető, tiszta illatokkal és tartalmas ízekkel, fényévekre a fent említett borzalmaktól.

A fenti vizsgálódás felveti a kérdést, vajon 500 forint alatt (borok polci ára, tehát ezen már haszonkulcs is van) egyáltalán lehetséges-e előállítani 1 liter tisztességes bort. Ha semmiképp nem akarunk ennél többet költeni borra, még az is jobb, ha mi magunk készítjük el. Több barátom is van, aki évek óta minden ősszel ugyanattól a megbízható szekszárdi termelőtől megveszi a megérett kékszőlőt, és otthon elkészíti a bort. Benzinköltséggel együtt tavaly a portugieser 235, a cabernet franc 270 forintjába volt literenként. A borkészítés jó buli, ráadásul iható, a borellátós borok szintjén mozgó, értékelhető itóka született belőlük, amiket aztán a hordós érlelés után 1,5 literes PET-palackba raktak át. Ebben az esetben az ember legalább tudja, hogy mit iszik. Lehet, hogy jobban jár.