Mi kerül egy palack boron tízezer forintba?

Tegye föl a kezét, aki nem merengett el még azon, mi tolja egyes borok árát az egekig! Valós vagy szemfényvesztő praktikák teszik olyan drágává? Ennek jártunk utána.

Le lehet egyszerűsíteni a kérdés megválaszolását három tényezőre: terroir, idő, hordó. A terroir a bor személyiségének szinonimája. Ha másban nem is, abban minden vincellér egyetért, hogy a bor minősége már a szőlőben eldől. Minél érdekesebb, izgalmasabb a talajösszetétel, minél kevesebb szőlőt termelünk egy-egy tőkén, annál magasabb és egyedibb minőség születik, pláne ha még az évjárat is kegyes hozzánk. Az ilyen bornak már az előállítási költsége is meglehetősen magas, hiszen kevesebb bor készül egységnyi területen, amelynek a művelése viszont nem fürt, hanem alapterület és terepviszonyfüggő, ami szintén komoly drágító tényező lehet.

Hozzáadott szellemi érték Forrás: Bortársaság

Tokajban egy-egy dűlőben egyetlen üveg magas minőségű száraz furmint előállítása elérheti a 2500 forintot. Van olyan terület, ahol hektáronként évente 3 millió forint csak a művelési költség. Azokban a dűlőkben ugyanis, ahol gépekkel nem lehet dolgozni, mert olyan magasan vagy meredeken találhatók, négyszer annyi kézi munkára van szükség. A szőlőt kapálják, többször átválogatják, a befektetett munka többszöröse annak, mint egy 1000 forintos bornál, amely hektáronként 100 mázsás terhelésből születik. Összehasonlításképpen egy Szepsy-hektáron 25 mázsa a terhelés.

„Ahhoz, hogy egy furmint igazán nagy minőséget teremjen, a terméshozamot radikálisan csökkenteni kell, főleg ha az ültetvényt öreg tőkék alkotják. Mi egy-egy ilyen területen hektáronként 2500 kg szőlőt termelünk, amiből 60 százalékos lékinyeréssel 2000 palack száraz bort készítünk” – mondja Szepsy István, Tokaj és az egész magyar borászat ikonikus alakja. De Balassa István, szintén tokaji borász szerint még csak nem is azért drágább az ilyen bor, mert költségesebb az előállítása.

„Hanem azért, mert ott van benne a hozzáadott szellemi érték. Valami olyan plusz, ami csak bizonyos idő elteltével jön elő a borban. Tudom, mert van annyi szakmai tapasztalatom, hogy két év múlva mit fog mutatni. Ezt a potenciált is előrevetíti a magasabb ár. Az ilyen borok általában, legalábbis nálunk pár száz vagy legfeljebb egy-két ezer palackos tételek. Ott van az árban az is, hogy az adott évjáratot nem lehet megismételni, reprodukálhatatlan a talaj, az évjárat, a szőlő minőségének ilyen konstellációja. Egyedi, egyszeri élményről van szó. Ezeknél a boroknál a minőség messze az átlag fölötti, érzékszervileg is a legmagasabb élményt nyújtják. Ha egy 10 000 forintos bort pillanatok alatt elkapkodnak és még hónapokkal később is keresik, akkor ez egyértelműen jelzi, hogy az ára elfogadható a piac számára” – fejtegeti Balassa.

Egy kis matek

Szepsy Istvánnal kiszámoltuk, miből jön össze egy 10 000 forintos polci ár. Rögtön vegyük le belőle az irgalmatlanul magas, 27 százalékos áfát. Ekkor olyan 7800 forintnál járunk. Ebből 4500 forint a termelőé, tudtam meg Szepsytől. A 3300 forint, ami a kereskedőknél marad, abból a nagykereskedőé az összeg egyharmada (1100 Ft), a kiskereskedőé pedig a kétharmada (2200 Ft). Persze ez sem a tiszta haszon, hiszen ennek nagy része elmegy a boltok működtetésére, bérek kifizetésére, logisztikiai, szállítási költségekre, marketingre.

A termelő 4500 forintjából pedig még vonjuk le a palackozás és szállítás anyagköltségeit, ami Szepsyéknél 600 forint, és akkor 3900 forintnál tartunk, amiből elég kevés a borász haszna. Szepsynek van 24 állandó, bejelentett alkalmazottja, akik után fizetnie kell a járulékokat. Csak az érdekesség kedvéért, nála egy hektár szőlő művelése évente átlagosan 1 600 000 forint, amiből 550 000 a dolgozók utáni járulék, a jövedelem és nyereségadó. És akkor az iparűzési adóról még nem is beszéltünk.

Megér 30%-ot a kereskedők munkája?

Palotai Zoltán, a Bortársaság egyik tulajdonosa és a boltok vezetője szerint a címben megfogalmazott kérdés provokatív, és tulajdonképpen bármilyen termékkel kapcsolatban fel lehetne tenni. Az ő meglátása szerint a vevőket nem is igazán érdekli ez a kérdés (nem téma), mert ma már mindenki megtalálja a maga árkategóriájában azokat a borokat, amelyek neki örömet okoznak, és ár-érték arányban kielégítik az igényeit.

„Az árazási rendszer nagyon transzparens, amit drágán veszünk, azt drágán adjuk el. De olyan nincs, hogy egy borász 5000 forintra tartja a borát, mi meg 10 000-ért áruljuk. Az ár mindig közös döntés eredménye. Már csak azért is, mert ugyanazt a bort a borász sem adhatja olcsóbban a pincénél, hiszen az nem lenne fair, ha versenyeztetne bennünket a saját pályáján. A legtöbb esetben ugyanis a kereskedő az, aki felépíti a márkát, dolgozik a borral, célba juttatja.”

Úgy tűnik, ha a magyar borok túlárazottak, annak a magyar vásárló az oka. A rendszerváltás utáni eufóriában, amikor megjelentek az első jó minőségű villányi borok a piacon, az árak rögtön túl magasan kezdődtek. A kereslet határozza meg a piacot, ebben több megkérdezett borász is mélyen egyetértett, minden annyit ér, amennyiért megveszik.

Balassa István szerint, ha a világpiacot nézzük, a magyar borok a prémium kategóriában alulárazottak. „A jelenlegi árak mellett ugyanis nem lehet technológiát fejleszteni, nem tudunk területeket vásárolni, nem lehetünk versenyképesek. Ülünk egy pocsolyában az 1000-2000 forintos borokkal, melyek ideig-óráig eltartják valahogy a rendszert, de ez nem távlat. Márpedig mi évtizedekre előre szeretnénk tervezni.”

A terroir mellett az idő is meghatározza az árat

Még mindig tartja magát az a nézet, hogy minél idősebb egy bor, annál jobb. Ez leginkább a vörösborokra áll. A presztízsborok között amúgy több a vörös, mint a fehér. Az érlelés finomítja a borokat, lekerekíti a savakat és megszelídíti a tanninokat. A borok tárolása és érlelése viszont sok pénzt emészt fel. Miért?

„Sok esetben 4-5 év eltelik a szüret és a forgalomba hozatal között. Megtermeljük a szőlőt, minden héten kifizetünk több százezer forint művelési költséget, leszüreteljük, rengeteg energia, rezsiköltsége van, belekerül egy drága hordóba, és évek telnek el, mire ebből bevételhez jut a borász. És persze nem lehet minden évjáratban nagy borokat készíteni. Ezért ha 2009-ben van egy kiváló borom, de a gyenge 2010-es évjáratban minden megy a levesbe, akkor a 2009-esnek nem csak a saját profitját kell kitermelni, hanem a 2010-es évjárat veszteségét is. A minőségbeli ugrások soha nem párhuzamosak az árral. Ha egy nüánsznyival jobb bort csinál az ember, az már kétszer többe kerül. És akkor a drága hordókról még nem is beszéltünk” – magyarázta el Konyári Dániel.

A legbecsesebb borok a világ valamennyi borvidékén tölgyfahordóban érlelődnek. (Persze ez alól is van kivétel.) A hordó kiteljesíti a bor aromavilágát és lehetővé teszi, hogy folyamatosan lélegezzen, érintkezzen a levegővel. Az oxigén finomítja a bor szerkezetét, puhítja tanninjait, elmélyíti az ízeit.

A legkeresettebbek a 225 literes barrique hordók. Egy 80-100 éves kocsánytalan tölgyből két ilyet hordót tudnak elkészíteni. Sok pincészet a prémium boraihoz kizárólag ilyen új hordót használ, amit évente-kétévente le kell cserélnie, mivel a hordók három évesen már kezdik elveszíteni intenzív aromáikat, melyeket átadnak a bornak.

Magyar nagyágyúk, melyek megérik a pénzüket

Szepsy Furmint 2011 10 900 Ft

Demeter Zoltán Eszter 2009 10 900 Ft

Homonna Határi Furmint 2012 9750 Ft
Balassa Villő Furmint 2011 9779 Ft
Vylyan Duennium 2006 9750 Ft

Gere Solus 2008 12 700 Ft

Konyári Páva 2009 12 000 Ft

Ráspi Gneisz 2011 13 000 Ft

Sauska Tokaji Furmint Birsalmás 2011 10 980 Ft

St. Andrea Merengő 2006 14 000 Ft

Takler Primarius 2008 10 950 Ft