Miért sör-virslivel ünnepel a magyar?

Négynapos szabadság - felnőtt és gyerek számára ez a legnagyobb varázsa a május elsejének. Lehet menni a szabadba, móka, vidámság, kacagás, virsli és sör. Miért ünnepeljük a munka ünnepét munka nélkül, és hogyan lett a kiirthatatlan sör-virsli páros a majálisok sztárja?

A magyar nyelvterületen a májusfa állítása kapcsolódott először május l-jéhez, a munka ünnepe vonal csak jóval később vette át a hatalmat. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának szimbóluma, és legtöbbször az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is volt. Keresztény eredete az, hogy Szent Jakab és Fülöp útitársa egy Valburga nevű szűz hajadon volt, akit a pogányok rágalmaztak azért, hogy téríteni jár a férfiakkal. A lány leszúrta a vándorbotját, térdelve imádkozott előtte, és egy-két óra múlva a bot kizöldült, a pogányok pedig visszakoztak. Ez a nap volt Szent Jakab apostol napja (május 1.).  A népi hiedelem szerint május 1. megmutatja, hogy milyen lesz a jövő tél, ha esik az eső, a termés jó lesz, és az ezen a napon köpült vajat fülfájás ellen használták.

A politikai ünneplése Robert Owen (1771-1858) angol gyáros és utópista szocialista felhorgadásából ered. Owennek nem tetszett, hogy a munkások rommá dolgozzák magukat, általában elfogadhatatlan körülmények között. Jóléti intézkedéseket vezetett be a gyáraiban, tiltotta például a gyermekmunkát, és a vég nélküli munkaidőt 10 és fél órára korlátozta. 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig akár 16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. A mozgalom akkor hamar kifulladt, és ugyan 1847-ben a nők és a gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain; ezenkívül sokáig nem volt jelentős előrelépés az ügyben.

1886 május elsején Chicagóban sztrájkot hirdettek a munkás szakszervezetek, a cél itt is a nyolcórás munkaidő bevezetése volt. A tüntetéssorozatot negyedikén egy véres összecsapás zárta le a rendőrök és a tüntetők között. Majd '89-ben Párizsban megalakult a II. Internacionálé, ahol úgy döntöttek, hogy a chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, vagy ahol már bevezették, a szolidaritást kifejezendő.

Munkások ünnepéből a munka ünnepe

Az Egyesült Államokban 1891-ben május elsejét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé nyilvánították, majd 1904-ben az amszterdami kongresszuson kihirdették: "a föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol...". Lassan nemzetközi ünneppé nőtte ki magát, először a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban, így nálunk is. Magyarországon május elsejéről először szintén 1890-ben emlékeztek meg.

Az eredetileg a munkások ünnepe időközben átalakult a munka ünnepévé, ami nyilván jobban hangzott az akkori rezsimben. A szabadnap szerencsére megmaradt, lassan már senki nem tudja, hogy miért ünnepeljük munka nélkül a munka ünnepét, majális van, öröm van, virsli és sör van. De miért éppen ez a hagyományos ellátás a vurstlikban?

Hegyesné dr. Vecseri Beáta, a Corvinus Egyetem Sör- és Szeszipari Tanszékének docense szerint azért alakulhatott ki éppen ez a páros Magyarországon, mert amíg a bor a parasztsághoz, a földművelő réteghez tartozott, a sört - és a virslit is - az ipari proletariátus állította elő. A munkásosztálynak pedig az általa előállított terméket ajánlotta a párt fogyasztásra, ezzel is támogatva az ipart a mezőgazdasággal szemben.
A docens szerint a leválasztott és/vagy társbérlőkkel megosztott lakások konyhája ráadásul általában annyira kicsi volt, hogy alkalmatlanná vált a főzésre. Ennek oka szintén az lehetett, hogy az ipar által előállított termékekre igyekezték rábeszélni az embereket, tette hozzá.

Kocsis János városszociológus szerint a kis konyhák alapideológiája az volt, hogy a párt kívánsága szerint a munkáscsaládok hétköznapja és hétvégéje nem otthon telik. A gyors reggeli után a munkahelyen, iskolában vagy óvodában ebédel a nép, majd este egy, az állam által támogatott olcsó étteremben eszi meg a vacsorát. A hétvégéket lehetőség szerint az állam által tervezett programokon tölti, az állam által támogatott élelmiszereket fogyasztva. A gyakorlat a két világháború között született, az ötvenes években pedig úgy gondolták, hogy érdemes megtartani. A cél az ellenőrzött szórakozás volt. (Más kérdés, hogy a magyar mindent megold, a hat négyzetméteres konyhában is képes disznót vágni.)

A sör ráadásul a háborúk között csak a tehetős rétegnek volt elérhető, ekkor pedig pártráhatásra hirtelen eljutott a köznéphez is, amitől a munkás úrnak érezhette magát. A virsli - egyébként rokonlélek a párizsival, abból a szempontból mindenképp, hogy szinte lehetetlen a tényleges összetevőket kibogozni - pedig tökéletes arra, hogy nagy mennyiségben és olcsón lehessen előállítani, szállítani és teríteni. A cirkuszt-kenyeret elv tehát tökéletesen érvényesülhetett a mozgalmi dalok éneklésével és a zabával.

A virsli - és persze a sör is - örök kedvence lett a magyarnak; eszi májusban, szilveszterkor és ha csak valami gyorsat szeretne összedobni. A veszélye ugyanaz, mint sok egyéb húskészítménynek; a nitrites pácsó, ami szép színt ad a terméknek, és lehetővé teszi, hogy minél kevesebb húst kelljen felhasználni az olcsóbb zsír és víz mellett. Cserébe viszont rákkeltő. Ha már mégis virsli, akkor itt egy örök klasszikus, az ecetes virslisaláta.

A sör pedig nem csak a majálisokon kapható, sokszor ihatatlanná vizezett lötty, van élet a világoson túl is ám. Így pedig feljavíthatjuk a legócskább láger sört is.