Retro és rum gyermeteg lelkünknek

Újra kapni a Kajlát, szívünk repes, az egyetlen táblát szemét módon felzabáltuk egymás elől, de mit szeretünk rajta? Amit a Sport szeleten. És az nem a rum. Semmi sem mondja olyan szépen és artikuláltan azt, hogy legvidámabb barakk, mint a hetvenes - nyolcvanas évek édesipari termékei, amik hol a nyugati csokik egyszerű másolatai voltak, hogy a hazai termékfejlesztők fantáziáját dicsérték. Ha ezeket valaki ma kóstolná először, valószínűleg nehéz lenne megszeretnie, de ezeknek a régi édességeknek olyan nagy a nosztalgia faktora, hogy nyugodtan lehetne köréjük a Túró Rudihoz hasonló kultuszt építeni, elvégre azt tudják. Ha már tegnap rumoztunk, most elővettük a rumos retrócsokikat.

Sport szelet

Még talán ennek sikerült a legnagyobb kultuszt fölépíteni, a kilencvenes évek második felében óriási reklámkampányok mentek rasztahajú fiatalokkal. A klasszikus sportszelet rumaromája a legjobb az össszes édesség közül. Karakteres, de nem tolakodó, és csak nagyon sokára válik annyira unalmassá, hogy ne bírjunk ránézni. Arról nem beszélve, hogy a régi csomagolású Balaton szelet melett a klasszikus sportszelet volt a másik édesség, amivel ez ember rendszeresen tudott egy kis alufóliát harapni, ami aztán a kor legmagasabb szintű elvárásainak megfelelően kialakított amalgám tömésekkel reakcióba lépve kiégette a fogyasztó agyát.

Kajla csoki

Igazi megosztó édesség, ami tökéletesen érthető: a nugát önmagában nem tartozik a csokoládégyártás messze ragyogó ékkövei közé, bár a földimogyoróval turbózott Africana táblának még mindig komoly rajongótábora van. A Kajla viszont valami egészen más. Ott rummal és citrommal bolondították meg a tejtáblát, amitől az édességipar történetében egyedülálló ízhatást sikerült létrehozni. Ez az íz valakiből azonnali, múlni nem akaró hányingert, másból csodálatos emlékekkel tarkított szerotoninlöketet vált ki. A harmadik út ebben a kérdésben egyelőre nem látszik. (A szerkesztőségben felbukkanó egyetlen táblát Péter Anna, aki nem fogyaszt csokoládét, egy az egyben, egy két perces időablakban bezabálta, majd elégedetten nézte, ahogy Melocco Anna a mutatójjának kicsi begyivel próbál morzsamaradékokhoz jutni, majd elkeserédésében a felszippantáson is gondolkozik.)

Kókuszrúd

Nem a vásári , medvecukrok és törökméz között elhelyezkedő kókuszrúdról van szó, bár az is megér egy említést. Az a kókuszrúd túl sokáig áll a levegőn, és az illékony, gonddal kiporciózott rumaroma csak nyomokban, vagy úgy sem mutatja magát, miután elkezdjük rágni. Hála istennek, a klasszikus kókuszrúd majdnem változatlan formában maradt fenn, ráadásul több gyártó is próbálkozik vele (na jó, kettő), az egyik sikerrel, a másik nem annyira sikerrel, de a semmihez sem hasonlítható rumaroma mindkettőben hibátlan. A termék rajongótábora szintén jelentős, baráti társaságunk különböző egyedeinél bukkannak fel íróasztalokon, autókban. Te is? Én is.

Bohóc szelet

Korántsem volt olyan emblematikus, mint a sportszelet, bár nem is az a liga volt: a bohócszelet a lottó (diós), kapucíner (kávés-tejszínes) és szamba (meggyes-marcipános) mellett volt a rumos-diós-kakaós megoldás, vállalati Mikulás-csomagok állandó szereplője. Ezzel kapcsolatosan a legérdekesebb, hogy a megkérdezett emberek mindegyike először a szambát mondta rumosnak, és amikor kikerestük az internetekből, hogy Bohóc szelet, csak akkor csapott mindenki a fejére, hogy ja, tényleg az volt a rumos. Hát körülbelül ennyire jellegzetes. A szamba sokkal logikusabb lett volna, rum, karibi térség, lambada, szamba, ezen a vonalon mozognak az idegpályák.