Reggelik a világ körül

Egy bögre kávétól a tésztás levesen át a nehezen végigehető angol reggeliig bármi indíthatja a napot. Van-e tipikus magyar reggeli, mire büszkék az angolok, tényleg levest esznek a japánok már reggel is? Reggelik a világ körül.

A reggelizz úgy, mint egy király nagyapai bölcsesség még mindig tartja magát Magyarországon, miközben a magyar felnőttek harmada egyáltalán nem, vagy csak néha eszik bármit reggel. A klasszikus magyar reggeli, mint olyan, nehezen meghatározható, talán nincs is. Nagyszüleink azt ették, ami akadt, töpörtyűt, szalonnát, hagymát, bármit, ami laktató volt, kellett az energia a napos munkához, legközelebb jó eséllyel csak este jutottak ételhez.

Az ami akad elvét követve reggeliztek anyáink és apáink is, szinte mindent, ami nem ebédre való (leves, sültek, főzelék). Jött a friss kenyér (kifli vagy zsemle) vagy pirítós korszaka, vajjal, kenőmájassal, körözöttel, felvágottakkal - tehetősebbeknek téliszalámival - vagy lekvárral. Előkerült a bundás kenyér és a sonka főzve vagy rántottának, tejjel, kávéval vagy ritkább esetben teával leöblítve, gyerekeknek lehetőleg kakaóval. Mára sem változott sokat a reggeli gyakorlat itthon, talán csak annyiban, hogy bevették magukat a napi kínálatba a gabonapelyhek, müzlik és turmixok is. Hagyományos magyar reggeli tehát nincs, sokan egy bögre kávét isznak és mennek a dolgukra.

A villásreggelit viszont nevezhetjük a hedonista magyarok reggeli lakomájának. A fent említett ételek mellett megjelennek a hideg sült húsok, hideg saláták (franciasaláta, burgonya, stb.), palacsinta, de akár kaviár és libamáj, a lényeg, hogy minden együtt legyen kikészítve és a szent asztalhoz járulva mindenki kiválaszthassa a neki megfelelőt. (A magyar turisták szeretik azt gondolni, hogy a külföldi szálláshelyeken kikészített svédasztalos kontinentális reggeli is ilyen, úgyhogy válogatás nélkül tömik magukba az ételt, sokan még napközbenre is csomagolnak belőle, mert így megéri.)

A nagy becsben tartott angol reggeli

Az angol reggeli annyira egyedi és az angolok annyira büszkék rá, hogy egyrészt a mai napig valóban él a gyakorlatban is, másrészt saját honlapja is van a reggelinek és azoknak, akik igyekeznek megőrizni hagyományait. Itt megköszönik a viktoriánusoknak az angol reggeli intézményét és még szóba kerül Shakespeare is, mintegy alátámasztva, hogy a nagyok is szerettek reggelizni. Fájlalják, hogy már nem minden brit tolja be az egész menüt, ami talán nem is meglepő, mert mindent elkészíteni a klasszikus angol reggelihez nem tíz perc.

A teljes angol reggeli ugyanis hagyományosan a következőkből áll: három szelet ropogósra sütött baconszelet, két sültkolbász, két szelet black pudding, azaz véres hurka, főtt bab (ezt sokszor konzerv paradicsomos babbal oldják meg, rögtön egy egésszel), egy fél sült paradicsom, egy maréknyi sült gomba, kettő főtt tojás (folyós sárgájú), serpenyőben, vajon megsütött friss kenyér. Igény szerint vajas lekváros pirítóst is esznek mellé vagy utána, az italok között lennie kell friss narancs- vagy grapefruit juice-nak és friss kávénak.

A legtöbb angol háztartásban alig maradt valami az eredeti ételsorból, a kávét - átlátszó, mint az osztrákok és az amerikaiak kávéja - és a gyümölcsleveket általában megisszák, talán pirítóst is vajaznak lekvárral, vagy tojást sütnek baconnal. A kávét helyettesítheti a tea, lehetőleg tejjel. Angol típusú reggelit esznek - már ha megadják a módját - az írek, a skótok is.

A német nyelvterületeken leginkább a kontinentális reggeli a jellemző, vagy annak részei, csakúgy, mint a magyar háztartások nagy részében. Zsemle, kenyér vagy pirítós lekvárra, felvágottal, müzli tejjel. A kávé pedig olyan, mint Angliában, átlátszó és híg.

A görögök, ha ráérnek, megadják a módját a reggelinek. A hagyományos ételsorban van kenyér, zsemle, sajtok, joghurt, vaj, tej, felvágottak, méz, szezámmagból és mézből készült édesség, lekvárok, tojás, gyümölcs, olívabogyó stb. Mellé a görög kávét isszák vagy görög teát. A tea, a görög hegyi tea íze a kamilla és a zöldtea közötti átmenetre emlékeztet, a forró vízben 10-20 percig hagyják állni a teafüvet, ami a hegyoldalakon, szabadon termő zsályajellegű növényből és virágjából készül. A kávé gyakorlatilag a török kávét jelenti, amiből a világon a legjobbat egy magyar barista készíti és beszélgettünk is vele, itt elolvashatja. Franciaországban a péksütemény a kiindulópont a reggelihez. A lehetőleg friss bagettre és croissantra - de briós is lehet - kenik a vajat és a lekvárt, hozzá pedig tejeskávé.

Babos kalács és leves

Az etiópok kenyere az injera savanykás, szivacsos, főleg tunkolásra használt péksütemény. Reggelire rápakolhatnak lencsét, takarmánykáposztát, céklát, paradicsomsalátát és shirót (sárgaborsó, hagyma és berbere).

Nigeriában a körülbelül 250 etnikai kisebbség megosztja az evési szokásokat is. Északon leginkább babos kalácsot esznek (kosai), köleslisztből cukros palacsintát (funkaso) és/vagy koko nevű kását. A kukoricakása (Ogi) ugyanakkor délen jellemzőbb, általában babpürével eszik. Leginkább teát isznak hozzá.

Kínában a sós és édes palacsinták mellett egyes régiókban tésztás leveseket is esznek, csakúgy, mint Japánban, ahol a miso leves reggelire is előfordul, lehetőleg rizzsel. A miso mellé jöhet sült vagy szárított hal, sonka és rántotta-jellegű tojás és ült, vagy savanyított zöldségek (cukemono)is.Ugyanakkor az időhiány Ázsiában is folyamatos probléma, úgyhogy jellemzően hétvégén sütnek főznek csak reggelire, hétköznapokon amerikai és kontinentális reggelit esznek, gyümölcslével, pirítóssal vagy szendviccsel és teával vagy kávéval.

A palacsinta, ami nem is az

Az amerikai filmek tele vannak boldog családokkal, ahol anyuka palacsintát süt, tojás már van készen, ugrik ki a kenyér a pirítóból, az egyik gyerek corn flakeset enne (és van), a tej helyett csokis tejet inna (az is van). A valóság annyiban különbözik, hogy idő híján marad a szinte kontinentális reggeli, pirítóssal, rá valamivel, talán juice, a felnőtteknek pedig mindenképpen kávé (az átlátszó, igen). A felnőttek ráadásul jó eséllyel nem is otthon isszák meg a kávét, hanem megveszik valamelyik kávézóban, hozzá néhány fánkot esznek és kész.

Hétvégenként vagy nyáron viszont más a helyzet. Akkor - főleg a klasszikusabb családmodellben élők - tényleg nekiállnak enni reggel. Az amerikai palacsinta összetevőiben alig tér el a magyartól, amennyiben nem a balatoni, tej nélküli verziót vesszük. Nem is tudnánk úgy hamisítani, mint a vízparti bódékban, mert éppen a jolly joker, a szóda nincs benne, csak liszt, sütőpor, só, tej és olvasztott vaj. Eszik magában, vajjal, gyümölccsel, de leginkább juharsziruppal bőven leöntve. Bundáskenyerük annyiban tér el a magyarok bő olajban kisütött verziójától, hogy kevés vajon sütik ki a tojásba mártott fehérkenyeret, erre teszik a juharszirupot.

Dél-Amerikában más a helyzet. A kukoricakása (grits) indián eredetű, állagra a puliszkára hasonlít, eszik édesen és sósan is. Mexikóban jellemző a huevos rancheros (farmer a tojás), az alapja a reggelinek. Ez egy enyhén megsütött tortilla amire jellemzően egy tükörtojás kerül és paradicsomos-csilis szósz leggyakrabban. Emellett esznek még chorizo kolbászt, a nagyvárosokban ugyanakkor már jellemzőbb a kontinentális típusú reggeli, de esznek amerikai-jellegű palacsintát is akár. A reggelizési szokásokról tehát alapvetően elmondható, hogy - egyes mediterrán országok kivételével, ahol valahogy jut idő a bőséges evésre reggel is -, hétvégékre maradt a hagyományos reggeli - ahol volt - és a hétköznapokon egyre inkább elterjed a csökkentett, gyorsított üzemmód.