Kézzel ne! - Szabályok a diplomáciai étkezésekhez

protokoll, étkezés, terítés, etikett, halvilla
Vágólapra másolva!
Előfordulhat egy egyszerű halandó életében is, hogy meghívást kap egy diplomáciai vacsorára. Hogyan áll össze egy hivatalos ételsor, mit tegyünk, hogy ne mi legyünk a kétbalkezes kezdők, milyen szabályokat illik betartani, és minek van az a sok evőeszköz? Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium protokollfőnöke elmagyarázta a tennivalókat.
Vágólapra másolva!

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A megterített asztalnál Nagy Zoltán okít a helyes viselkedésre

A szigorú szabályokat egyre kevésbé veszik komolyan a protokollfőnök szerint. Egyre jobban hódít az informalitás. Régen elképzelhetetlen volt, hogy valaki hivatalos vacsorán ne fehér ingben és egyszínű, sötét nyakkendőben jelenjen meg, ma már nem okoz gondot, ha hivatali öltözetben érkezik egy diplomata (öltöny, ing, nyakkendő, nőknek nadrágkosztüm, kosztüm, ahol a szoknya kétujjnyival érhet a térd fölé, annál rövidebb ne legyen). A dress code (öltözködési előírás) létezik, a meghívón általában fel is tüntetik. Ha nincs rajta, akkor a hivatali öltözet az elvárás.

Egy ültetett étkezésnél - a különböző diplomáciai étkezésekről lentebb olvashat - ugyanakkor még mindig sokkal jobban oda kell figyelni az öltözködési szabályokra, mint egy állófogadásnál. Mi az előbbit próbáltuk ki, amikor sok, titokzatosnak tűnő evőeszközt kell használni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Teríték főtányérral, külön tányér és kés a kenyérnek

A protokollfőnök szerint, ha két főszabályt betartunk, nem lehet nagy baj. Figyeljük a nálunk tapasztaltabbakat, és haladjunk az evőeszközökkel kívülről befelé.

Tálalási típusok

Svájci típusú tálalás: mindenki elé odateszik az ételt, a tányérral együtt. Manapság ez a leggyakoribb tálalási mód. Ilyenkor nincs repeta, ha nem laktunk jól, így jártunk.

Angol típusú tálalás: a tányér üres, tálakon, tálcákon hozzák ki az ételt, és a felszolgáló szedi ki a vendégek tányérjára (a kínálás mindig a vendég bal oldaláról történik).

Francia típusú tálalás: a tányér üres, az angol tálaláshoz hasonlóan kihozzák az ételt, de a vendég maga szedi ki a tányérjára - késsel és villával.

Az asztalhoz vagy asztalokhoz rangsor szerint ülnek a résztvevők, a házigazda és a fővendég általában egymással szemben - a leggyakrabban egy hosszú, téglalap alakú asztal két hosszabbik oldalának közepén. A házastársak - ha jelen vannak - nem ülnek egymás mellé, a házigazda házastársa általában a fővendég jobbján ül, és fordítva. A kör alakú asztal ültetési és felszolgálás szempontjából is egyszerűbb, hiszen 4-8 fős asztaloknál könnyebben megoldható, hogy a protokolláris különbségek elmosódjanak, és könnyebb az ételeket is egyszerre felszolgálni. Elsőként a házigazda és a fővendég kapja a fogásokat, majd rangsor szerint a többi vendég. Ne lepődjünk meg, ha senki nem kíván jó étvágyat, diplomáciai körökben ez nem jellemző, mert sok országban nem szokás. A kezdésre a házigazda adja meg a jelet azzal, hogy elkezd enni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Ültetőkártya, desszertes evőeszközök

Helyfoglalás

Keressük meg a nevünkkel ellátott ültetőkártyát, és várjuk meg, hogy a házigazda és a fővendég leüljön, ez után foglalhatunk mi is helyet. A hölgyeknek a tőlük balra ülő férfi segíthet betolni a széket.

A szalvéta

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A szalvétát teljesen kihajtogatva az ölünkbe kell teríteni, evés közben érdemes, sőt üdvös is használni, majd az étkezés végén - nem élre összehajtogatva! - lazán összefogva a desszertes étkészlet és a kávéscsésze mellé kell balra letenni.

Előétel vagy leves

Az előételhez, majd a leveshez - a kívülről-befelé módszer alapján haladva - a legszélső evőeszközt (villát vagy villát és kést, majd kanalat) ragadjuk meg. Ha befejeztük, a kanalat ne hagyjuk benne a levesescsészében, hanem a csésze alatti kis tányérba helyezzük. A levest akkor lehet kiinni a csészéből, ha nincs benne levesbetét.

Főétel

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Halvilla

Marad a kívülről-befelé szabály itt is, és kiegészül azzal, hogy lehetőleg minél kevesebbet használjuk a kést. Ez nem azt jelenti, hogy falatkákra vágjuk az ételt, majd utána villával belapátoljuk, hanem hogy ha a villával is könnyedén tudunk falatokat gyártani, ne feltétlenül csiszatoljuk a tányért a késsel. A halhoz halkést vagy két villát is használhatunk (a halvillát onnan lehet megkülönböztetni a többitől, hogy a fokok közül a középső hosszabban benyúlik a hegyek felé, mint az egyéb villáknál). Amikor befejeztük az evést, az evőeszközt a tányér átmérőjének vonalában egymás mellé, egymással párhuzamosan tegyük le a tányérra.

Plusz egy tányér

Az étkezések kezdetén egy kistányért készítenek ki a főtányértól balra a kenyérnek és vajnak (vajkéssel). Ez az előétel, leves és főétel alatt végig az asztalon van, a desszert előtt azonban leszedik.

Desszert

Általában desszerteskés és -villa vagy desszertesvilla és kiskanál van a tányér fölött, függően a desszert jellegétől. Előfordul azonban - mint a látogatásunknál is -, hogy három desszertes evőeszköz van, ha például mártás vagy fagylalt is jár az ételhez, amelyet kikanalazhatunk.

Kávé

A kávét minden étkezés végén, tálcán hozzák ki. A rákínálás csak itt létezik - az előételes tányérokat elviszik, mielőtt felszolgálják a főételt, a főételét, amikor a desszertet, de a kávé felszolgálásánál nem kötelező elvinni a desszertes tányért. Ennek legtöbbször praktikus oka van; a feszített programok miatt sokszor egyszerűen nincs idő megvárni, hogy kivigyék a maradékokat. A kanalat nem illik lenyalni, és lehetőleg hangtalanul keverjük a kávét.

Vége

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

A szalvéta helyes elhelyezési módja az étkezés végén

Jellemezően a házigazda jelzi az étkezés végét, de előfordul az is, hogy a fővendég teszi, ha magasabb rangú a vendéglátónál. Az ételt nem köszönjük meg, legfeljebb a távozásnál a vendéglátást.

Ivás, koccintás

Inni már az étkezés előtt is lehet a kitöltött ásványvízből, amely legtöbbször a hozzánk legközelebb eső pohárban van. A boros- vagy aperitifespohárhoz először akkor célszerű nyúlni, amikor a házigazda - a leülés után, a vendégek üdvözlésekor - erre megadja a jelet. A poharak mérete fordítottan arányos az italok töménységével, a legkisebbe kerül a legtöményebb. A borospoharak közül a legnagyobb a vörösboré, ennél kisebb a fehéré és még kisebb a desszertboré. A borokat lehet élvezni, de látványosan sokat nem illik inni, és szalonspiccig lehetőleg ne egy diplomáciai étkezés során jussunk el.

A koccintásnál alapszabály, hogy legyen a poharunkban ital. Az ültetett eseményeken - főleg, ha nagyobb asztalról van szó - csak a közvetlen szomszéddal kell - és illik - koccintani.

Álló és ülő alkalmak, konvenciók hada

Leegyszerűsítve két típusú diplomáciai étkezés van, az álló alkalmak (például a koktél- vagy gardenparti vagy állófogadás), és az ülő alkalmak (például a villásreggeli, ebéd vagy vacsora). Az álló alkalmaknál kötetlenebb az érintkezés lehetősége - ilyenkor az akár ezer résztvevő bárkivel beszélhet, az ülőalkalmaknál fontos, hogy mindenki rangsor szerint, rangidősségének megfelelő helyen üljön, lehetőleg olyan emberekkel, akikkel beszélnie kell.

A diplomáciára általában jellemző, hogy nagyon sok konvenció szabályozza, ami az étkezésekre is igaz. Ezek az idők folyamán természetesen változnak, vannak olyanok, amelyek kimennek a divatból, és amelyek bekerülnek, de a törzs akár évszázadok alatt sem változik. Lényegében nem írott szabályokról beszélünk, hanem a szokásjog alakította ki őket. Általános, hogy a diplomáciai étkezések formája mindig a tartalmat igyekszik követni, meg kell találni azt a formát, amely a leginkább szolgálja a diplomáciai célt - magyarázza Nagy Zoltán. Tehát, ha Magyarországra jön a szerb vagy a szlovák elnök, akkor fontos, hogy igazi baráti, kollegiális légkört érezzen, míg például egy indonéz, kínai vagy orosz elnök látogatása esetén - a jó szándék hangsúlyozása mellett - fontos a látogatás külsőségeivel is elősegíteni a politikai kapcsolatok fejlesztését.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium protokollfőnöke

Az ételsor tekintetében is vannak kialakult konvenciók. Vacsoránál jellemzően hideg vagy meleg előétellel indul a menüsor, ezután Magyarországon a legtöbbször levest tálalnak, ami kevés országban szokás, majd főételt, desszertet és kávét adnak. Igyekeznek arra is odafigyelni, hogy a látogatásnak legyen Magyarországa jellemző íze - valami magyaros is legyen a menüben -, de ugyanilyen fontos az empátia a vendég irányában. A vendég iránti figyelmet illetően vannak egyértelmű dolgok, mint például az, hogy egy iszlám országból érkező vendég nem fogyaszt alkoholt vagy disznóhúst, de fel kell mérni az egyéni étkezési igényeket is, például a táplálékérzékenységet, vegetarianizmust, diétás étkezést is. A vendéglátó ezenfelül különleges figyelmességekkel is kedveskedhet vendégeinek. A protokollfőnök példának Lady Solti - a magyar származású világhírű karmester, Solti György özvegye - látogatását említette. Az étterem, amely a Solti Alapítvány delegációjának készítette az ételt, töltött káposztát és Rigó Jancsit szolgált fel az egyik étkezés alkalmával, ugyanis Solti György kedvenc magyar ételei ezek voltak.

Kézzel ne!

A diplomáciai látogatás lehet nem hivatalos, munka-, hivatalos vagy állami látogatás, ehhez kell igazítani az étkezések jellegét is. Az állami látogatás kiemelkedő esemény két ország kapcsolatában, amire adott esetben akár tíz-tizenöt évet is kell várni. Ha egy külföldi államfő vagy kormányfő Magyarországra látogat, és találkozik magyar kollégájával, elvárt dolog egy díszvacsora, amelyet például a magyar államfő ad a Sándor-palotában vagy valamilyen, az alkalomhoz illő külső helyszínen, ami lehet a Magyar Tudományos Akadémia, a Szépművészeti vagy Nemzeti Múzeum, vagy miniszterelnöki látogatásnál akár a Parlament is. Ezen a hivatali szinten nem illik étterembe vinni a vendéget, de egy külügyminisztert vagy minisztériumi vezetőt adott esetben megfelelő étterembe is el lehet vinni.

A magyar nagykövetségek általában állandó szakácsokat alkalmaznak, a Külügyminisztériumnak azonban nincsenek szakácsai, általában cateringcégekkel dolgoznak. A cégek kiválasztásánál fontos az ételek minősége és az is, hogy ezeket az ételeket nemcsak elkészíteni, de felszolgálni is megfelelően tudja egy összeszokott és profi csapat. Van néhány bejáratott cég, de törekvés, hogy ne legyen túl nagy az állandóság, mert az elkényelmesítheti a beszállítókat. Az álló alkalmaknál próbálnak olyan ételeket készíteni és szervírozni, amelyeket egy kézzel - villával vagy kiskanállal - is el lehet fogyasztani, kivéve, ha biztosított annyi állóasztal, amelyeknél a vendégek kétharmada-háromnegyede tud enni.

Szabályok, modortalanságok még

  • Minél kevesebbet használjuk a kést!
  • A villára ne késsel söpörjük rá az ételt, hanem a villával nyúljunk a falat alá!
  • Halat csak halkéssel vágjunk!
  • Ültetett alkalomról ne késsünk!
  • A személyre szóló pohárköszöntőt mindig viszonozni kell.
  • Ne dicsérjük a házigazdának az ételt, ne kérjük el a receptet (kivéve, ha informális, baráti étkezésről van szó)!
  • Ne fogjuk meg kézzel az ételt!
  • Minimum egy falatot együnk minden fogásból. Ételt elutasítani udvariatlanság.
  • Ne könyököljünk, lazán ölben vagy az asztalon tartsuk a kezünket.
  • Lehetőleg ne menjünk ki az étkezés alatt! Ha mégis nagyon muszáj, kerüljük a feltűnést, és lehetőleg a főétkezés után menjünk.