Jön a hét, amikor tilos a kovász

maceszgombóc
Vágólapra másolva!
Nincs még egy ünnep, ahol pont az étkezés szertartásán, az ízlelésen keresztül lehet csak ennyire teljes és biztos az emlékezés. Egy múltidéző játékon keresztül sós vízzel könnyeket, tormával keserűséget idéz fel a zsidó vallásúak egyik legnagyobb ünnepének vacsorája, a széder este.
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc
Forrás: Táfelspicc

Idén a Peszach, ami a húsvéthoz hasonlóan mozgó ünnep, hiszen a holdnaptár szerint számolják, március 25-én kezdődik, aznap és másnap tartják a széder estéket, melyek a nyolc napos ünnepet vezetik be. Ezeken az estéken meghatározott szertartás keretén belül fogyasztják el a vacsorát, mely során minden falat, mozdulat és korty szavaknál messze nagyobb jelentéssel emlékeztet örömre, szenvedésre, könnyekre, összetartásra.

Sok családban a nagypapa is csak homályosan tudja felidézni, hogyan nézett ki egy széderesti vacsora, hogyan tette fel ő, legkisebb gyerekként a szertartásrend végén a neki előírt kérdést: miben különbözik ez az este a többitől? A háború után már sokan nem tartották ezeket az ünnepeket, elfelejtették, miről szóltak. A szédereste pedig éppen a felidézés fontosságáról szól, ami nem elég, ha mesék, szavak útján történik, ezért ízekkel és az evés szertartásával emlékeztet.

Egy falat, egy emlék

A szertartást a legidősebb férfi vezeti, de minden résztvevő tányérja mellett megtalálható az exodus történetét és az este forgatókönyvét tartalmazó leírás, a Haggada. A szédertál minden eleme egy-egy, az egyiptomi fogságból való kiszabadulás történetéhez, az ismert tíz csapásról szóló bibliai fejezethez kapcsolódó érzelmet idéz fel. A családfő egyenként bemutatja ezeket az ételeket, elmondja, melyik mit szimbolizál, miközben ételről ételre haladva a kiszabadulás történetét is elmeséli. A gyerekek közben bármikor kérdezhetnek, közbevághatnak, sőt, az este végén a legkisebb gyereknek elő is vannak írva bizonyos kérdések, hiszen a magyarázat segíti az emlékezést és a megértést. A három egymáson fekvő maceszlap a zsidóság három kasztját szimbolizálja - ebből a középsőt az este elején a családfő elrejti, majd a szertartás végén a gyerekeknek kell megtalálni, amiért cserébe édesség jár. A maceszlapok mellett egy sült csirkenyak-vagy szárny van, amely a tizedik csapás előtt feláldozott bárányra emlékeztet. Ezt követi a kemény tojás, a szentélybeli áldozat emléke, majd a keserű fű (ma gyakran torma helyettesíti), amely az ősök keserű rabszolgasorsára utal, ezután a haroszet, egy reszelt almából, dióból, fahéjból és borból álló massza, amely a malterra emlékeztet, amit a rabság alatt a zsidók készítettek, de egy másik magyarázat szerint a ragacsos állag az összetartozást szimbolizálja. Az utolsó elem a tálon valamilyen zöldség, amelynek nem keserű a gyökere, leggyakrabban saláta vagy retek.
A tál mellett egy pohár áll sós vízzel, ebbe néhány ételt mártogatnak a szertartás során, utalván a könnyekre, amelyeket az ősök hullattak a rabszolgaság alatt. Fontos, hogy a résztvevők a szertartás során kényelembe helyezkedjenek, és összesen megigyanak négy pohár bort - így lesz teljes a sírva vigadás, hiszen miközben a könnyekre emlékeznek, a szabadságot is ünneplik. Sok családban az ünnephez kapcsolódó dalokkal szakítják meg a szertartás menetét.

Forrás: Táfelspicc
Forrás: Táfelspicc

Maceszünnep

A pészah a kovásztalan kenyér, azaz a macesz ünnepe is, ami annyira nagy jelentőségű, hogy az előkészületek róla szólnak, a vacsorának pedig szinte minden eleme tartalmazza. Emlékeztet egyrészt a rabszolgaságra, hiszen a macesz a szegények kenyere, másrészt a kivonulás körüli sietségre, mikor az asszonyoknak nem volt idejük megkeleszteni a kenyeret. Az ünnep szimbólumrendszerében olyan központi szerepe van a kovásznak, hogy a pészahot megelőző héten minden zsidó háztartást teljesen kovásztalanítani kell. Ez nem egyszerű tavaszi nagytakarítás, ilyenkor minden repül, ami valaha kovásszal érintkezett, külön az ünnepre fenntartott étkészlet, sőt ortodox zsidóknál sütő is szükséges erre a hétre. Persze arra is van megoldás, ha ilyen nincs: ebben az esetben nem zsidó ismerősöknek szokás jelképes összegért "eladni" a kovásszal érintkezett árut, majd az ünnep elteltével visszavásárolni, hogy még a tulajdonunkban se legyen semmi tiltott.

Macesz ezerféleképpen

A macesz hagyományosan a széder este szertartása utáni valódi menünek is több ponton része, az előétel szinte kötelező jelleggel maceszgombóc, de a desszertbe is belekerül, hiszen általában maceszlisztből készítenek csokoládétortát. Az ünnep további napjain is kell maceszt enni, ekkor szokás például reggelire bundázott, azaz vízbe vagy borba áztatott, majd tojásba forgatott és olajban kisütött maceszt készíteni.

Persze nem létezik két ugyanolyan maceszgombóc, ahogy két ugyanolyan sólet sem - a mi változatunkat az itt található recept alapján készíthetik el. Van, aki kész maceszlisztből, más mozsárban tört maceszból, vagy a kettő kombinációjából készíti, az egyik család inkább gyömbéresen, a másik petrezselymesen vagy borsosan, keményebben, puhábban, kisebb vagy nagyobb méretben szereti. A hagyományos menütől távolabb merészkedő amerikai zsidók csodálatos kreativitással kezelik ezt az alapanyagot, és nemcsak hústölteléket, de gratint és lasagnét is készítenek belőle, sőt az ünnepek alatti kötelező maceszmennyiséget is feldobják tekintélyes adag karamellel, csokoládéval. Mi is kipróbáltuk, recept itt.

Forrás: Táfelspicc
Forrás: Táfelspicc

A valódi menü

A szédertálat követő menü, - ahová a szertartás hosszúsága miatt úgy éjfélre lehet csak eljutni - elemeit bár nem írják elő sehol, mégis szinte mindenütt ugyanaz, legalábbis Magyarországon. Tény, hogy szükség van némi kreativitásra, hiszen kovászosat, lisztet, ecetet, sőt askenáz zsidóknál hüvelyeseket, magvakat, kukoricát és rizst sem tartalmazhatnak az ételek. A legtöbb családban ma hagyományosan főtt marhahúsból és kompótból, esetleg más szószokból áll a főétel valamilyen körettel, pl. krumplival.

Nyugaton minden más

Ezen a menün nálunk senki nem változtat, hiszen a marhahús egykor a legnagyobb gazdagság jele volt, és ez a biztonságos megoldás, amellyel biztosan nem szeg meg senki, semmiféle szabályt. Bár úgy értesültünk, idén a rabbiképzőben csirke lesz marha helyett, az általános felmérések szerint csak a nagyon modern közösségek újítanak, egy ilyenben például idén sült kacsa lesz, sőt fogast is készítenek parajjal, a vegáknak pedig rakott padlizsánt kínálnak. Ezen a menün már érezhető a nyugati hatás, hiszen Amerikában a csirkétől a legkülönbözőbb módokon elkészített, sült, lassan párolt marhás ételeken át a gefilte fisig és más halételekig és a zöldséges köretekig, salátákig mindent készítenek a szabályok keretein belül.

Még a desszert sem kötelezően maceszalapú, sokhelyütt egyszerűen lisztmentes tortát, macaront adnak fel. A szimbólumokra sokat adnak, olyannyira, hogy a széder tál elemeit igyekeznek beemelni a főmenübe, ezért a haroszetet (alma-dió-bor-méz-fahéj keveréket) a húshoz és a desszerthez is megpróbálják felhasználni.

Korábbi receptjeink a zsidó konyhából:
Sólet
Barhesz
Zsidó tojás
Almás kugli
Gefilte fis