Mit esznek majd ükunokáink?

Mit eszünk majd ezer év múlva, jelenet a 2001: Űrodüsszeia című Stanley Kubrick filmből
Vágólapra másolva!
Marhaőssejtből laborban növesztették, hamburgerpogácsává gyúrták, és hétfőn megkóstolták a világ első műhúsból készített burgerét. Ha minden jól megy, tíz év múlva már bárki süthet belőle rántott húst. Végül is vegánnak sem rossz. 
Vágólapra másolva!

Josh Schonwald, a Taste of Tomorrow című könyv szerzője 2035-re olyan kisvárosi falatozókat vizionál, ahol a valódi marhaburger hatszoros áron és csak különleges alkalmakkor bukkan fel az étlapon. Koszthiánnyal azonban nem kell számolni, lesz nyúlhús a hátsó kertben nevelt állatból, és atlanti lazac, amit a határban felhúzott műtengertoronyban növesztenek. A pincérnő minden nyersanyagnak csípőből vágja az eredetét, a tápanyagtartalmát, és azt is, milyen adalékanyagokat tartalmaz. Mielőtt vigyorogva legyintene az olvasó, hiszen tizenöt éve is látta már, ahogy Lilu kapszulából mikrózik sült csirkét az Ötödik elem-ben, a helyzet az, hogy Schonwald nem sci-fiket ír. Ő a jelenlegi trendekre alapoz.

Változtatni kell

"A globális és helyi környezet, így a klíma változása, a népesség növekedése és a természeti erőforrások csökkenése egyre nagyobb nyomást gyakorol az élelmiszeriparra. A másik oldalon a technikai fejlődés és a élelmiszer-ipari fejlesztések új megoldásokat kínálnak arra, hogyan láthatnánk el hatékonyabban az emberiséget" - olvasható a júniusban Finnországban tartott Futures for Food konferencia köszöntőjében.

Az étellel, evéssel kapcsolatos problémák több szinten bukkannak fel a világban. Az emberiség hetede éhezik, hetede elhízott, a krónikus megbetegedések száma nő, ezért sokban a táplálkozási szokásaink felelősek. A népesség növekszik, és ahogy egyre több helyen élnek jobban, úgy változnak az étellel kapcsolatos igények is. Dr. James Bellini jövőkutató szerint 2020 táján kétmilliárddal több ember él majd a Földön, és az ő fehérjeigényüket az élelmiszeripar a jelen állapotában nem lenne képes biztosítani. Különösen azért, mert a nagyüzemi hústermelés környezetszennyező. "Élelmiszer-fogyasztásunk a fő forrása az ökoszisztémák teljes tönkretételének" - állítja Balázs Bálint, a Környezeti Társadalomkutatók csoport tagja.

A nagyüzemi növénytermesztés feléből állati takarmány lesz, a vízkészletek 70 százalékát elöntözzük, a növényvédő szerek és a nagyüzemi állattartás felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 15 százalékáért. A politikusok, egészségügyi szakemberek, környezetvédők és jövőkutatók is egyetértenek abban, hogy szükség van az élelmiszeripar reformálására. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A jövőkutatók szerint két trend van kialakulóban.

Új ételek, műételek

A Pusztító-ban patkánnyal, az Úton-ban kannibalizmussal oldják meg a húshiányt, de szerencsére tudósainknak vannak kellemesebb ötleteik. Ott van rögtön a héten debütáló laboratóriumi hús. Mark Post professzor, a Maastricht Egyetem kutatója szerint termékük épp ugyanolyan ízű, amit várnánk egy marhától, csak éppen nem kell felnevelni, táplálni, és nem kell levágni érte egyetlen állatot sem. Persze egyelőre még elég drága. Egy másik izgalmas megoldás a húsnyomtatás, amin jelenleg épp két magyar dolgozik Amerikában. Megkóstolni már meg tudták, állítólag nem rossz, bár nincs húsíze.

Forrás: AFP/Science Photo Library

Ha valaki irtózik a laborban növesztett hús gondolatától, annak is jut fehérje bőven, ha hajlandó rovarokat enni. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági világszervezete tanulmányban foglalkozott azzal, miért lenne ez nekünk olyan jó. A rovaroknak nemcsak a fehérje-, de a vitamin-, a rost- és az ásványianyag-tartalmuk is magas, ráadásul mindenhol ott vannak, kevés kaján is gyorsan növekednek, az ökológiai lábnyomuk is picike. A világban egyébként legalább kétmilliárd ember fogyaszt rendszeresen rovarokat, leginkább bogarakat, hernyókat, méheket, darazsakat, de esznek hangyát, szöcskét, sáskát, tücsköt, termeszeket és szitakötőket is. Csak mi, nyugatiak vagyunk finnyásak.

A kutatók szerint a rovarokhoz hasonló lehetőségek vannak az algában, aminek több fajtája ehető, rengeteg benne a fehérje, zsírtartalma alacsony, a környezetvédelem szempontjából pedig jól jön, hogy a tengerben nő. Ráadásul simán belecsempészhető az ételekbe anélkül, hogy igazán észrevennénk. A Sheffieldi Egyetem kutatói már pakolják is kenyérbe só helyett. (Akit érdekel, hogyan pótolhatjuk még a fehérjét, látogasson el ide, érdekes.)

A több és jobb gabonaforrás felkutatásán is dolgoznak a tudósok, az egyik legfontosabb újítás Zhikang Li és csapata nevéhez köthető, akik tizenkét év kutatás után tavalyelőtt előrukkoltak a zöld szuper hibridrizzsel, amit 250 rizsféle keresztezéséből hoztak létre, génmódosítás nélkül. Az új növény minden eddiginél több termést hoz, és ellenállóbb bármelyik más rizsfélénél. Ha ez a rizs tényleg olyan menő, amilyennek tűnik, sokat segíthet az éhezés legyűrésében. A rizs ugyanis a világ legtöbbet fogyasztott étele, de Malcolm Elliott, a De Montfort Egyetem professzora szerint így is hetven százalékkal kellene növelni a termelést. Elliott azt állítja, erre a problémára a génmódosítás sem megoldás. A génmanipuláció bevezetése drága és hosszú folyamat, aminek rengeteg ellenzője akad, és a legjobb remények szerint is csak harminc százalékkal tudná megdobni a termelést.

Citromos rizs Forrás: Táfelspicc

Vissza a természethez

Új alapanyagaink már vannak, de a változáshoz nem elég, ha csukott szemmel hajlandóak vagyunk lenyelni egy hernyót. "Meg kell tanulnunk szezonálisan étkezni. Vissza kell térnünk egy sokkal természetesebb életmódhoz" - mondja James Bellini. Szerinte a környezet és az egészség együttes megóvása csak úgy valósulhat meg, ha a kistermelőktől vásárolunk, és a helyi, szezonális élelmiszereket esszük. Ez a trend pedig már biztosan elkezdődött.

Ki ne lenne boldog, ha háztáji csirkét ehet, ha jó kecskesajtot talál a kendős néninél a piacon, vagy leszedheti a saját cseresznyéjét? Balázs Bálint a Futures for Food konferencián beszélt arról, hogyan kezdik felismerni a magyar városok, hogy tudatosabban kell megszervezniük saját élelmiszer-ellátásukat.

Erre példának hozta fel Gödöllő kezdeményezését, ahol a helyi Élelmiszertanács termelői piacot, gasztrofesztivált, szakmai találkozókat szervez, és diákokat tanít. A nagyvárosokban persze sokkal nehezebb megoldani a helyi élelmiszer-ellátást, de a tudósoknak erre is vannak terveik. Például beviszik a melegházákat a városba. Hogyan? Hát tornyokban.

Bármi is válik be ezekből a tervekből, sokkal szebb jövőnek tűnik, mint mikropizzából tíz másodperc alatt egy hatalmasat varázsolni, aztán leöblíteni egy pángalaktikus gégepukkasztóval. Bár ez utóbbit talán kipróbálnánk.