Magyar vetőmagokkal Kenyában

2013.09.15. 08:52

Mit keres a makói hagyma és az óvári hengeres sütőtök egy kenyai árvaház kertjében? A MonJardin! viszi oda, mivel egy féléves növénytermesztési és kertépítési projektbe kezdenek, amelynek célja egyfelől egy árvaház élelmezését önellátóvá tenni, másfelől különleges őshonos fajták viselkedését eredeti környezetükben vizsgálni. Domonyai Andrást, a projekt vezetőjét kérdeztük.

Honnan jött az ötlet, hogy Kenyában fog kertet építeni?

Régi vágyam, hogy eljussak olyan helyekre kutatni, ahonnan az általam eddig csak itthon termesztett növények származnak. Eleve nagy mániám az ősi fajtákkal való foglalatoskodás, kimenni az eredeti származási helyre, és ott megismerni mondjuk a dinnye ősi változatát, a Colochintist, hogy az ott hogyan terem, miben más a termesztése, mint máshol.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Tavaly már keresgéltem erre lehetőséget Nigériában, de ez nem jött össze, viszont ennek révén kapcsolatba kerültem a Taita Alapítvánnyal, akik három éve kerestek kertészt egy árvaház hatalmas kertjéhez, ami Burában, Kenyában van. Egy missziós apácarenddel együttműködve üzemeltetnek egy árvaházat, és van egy hatalmas kertjük, ami nincs teljesen kihasználva. Megbeszéltük, hogy az idén úgy pályáznak a külügyminisztériumnál, meg az EU-nál intézményfenntartásra, hogy a költségvetésben a kertgondozás is benne legyen. Ez nem sikerült, viszont a Vodafone Magyarország Alapítvány, amely az esélyegyenlőséggel és segélyezéssel is foglalkozik, látott benne lehetőséget, és megtámogatták. Rendkívül nyitottak voltak a programunk minden elemére, amiért hatalmas köszönet jár nekik. Az ilyen típusú, sok szempontból hasznos projektek támogatása, amelyek még jó hírünket is vihetik a világban, más szervezetektől sajnos ritkaság itthon. 

Mit fog ott kint csinálni?

Hú, rengeteg mindent. Először is van kint egy hatalmas kert. Ez tíz hektár. Ugyan nem lehet tudni, hogy melyik hektár, mert ott még mindig rengetegféle hektárt használnak, a régi hollandtól az új angolszászon át az osztrákig mindent. Ez a tíz hektár mindenképpen sok, még a legkisebb esetén is öt hektár. Ennek egy része lesz a kísérleti konyhakert, de az is ránézésre legalább fél hektár, ami hatalmas.

De nem is ez a legjobb, hanem a kert elhelyezkedése. Pont azon a határon leszünk – én úgy hívom, hogy kávétermesztési alsó határ –, a tengerszint fölött nyolcszáz méterrel, ahol meg lehet oldani, hogy mediterrán legyen, de azt is, hogy szubtrópusi vagy trópusi. A napfényes órák száma magas, hogy egy adott mikroterületnek mennyi fényt „szánunk”, azt többek között területfekvés-választással oldjuk meg. A 32-36 fokos meleg mindenütt adott, de kis árnyékolással máris mediterránabbra vehetjük a dolgot. Plusz elfolyik mellette egy patak, ami az öntözést is megoldhatóvá teszi, és félelmetesen kiszélesíti a termeszthető növények skáláját. Itt tényleg mindent lehet termeszteni, aminek nincs szüksége hidegre (a baracknak és a körtének például kell egy kis hideg). A kaktuszgyümölcstől kezdve a kukoricán, dinnyén, csilin keresztül a mangóig minden megterem.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Mi ennek a kertészkedésnek a célja?

Több cél van. A MonJardin! projekt részeként a cél, hogy eredeti környezetükben ezek a fajták hogyan működnek, mit csinálnak. A másik cél, hogy a környéken meglevő kerti és agrárfajtákat megnézzem, és felkutassak érdekes, esetleg kevésbé ismert fajtákat. Mit termelnek, ki termel, hogyan, mit lehet kapni a piacon. A harmadik saját szempont pedig a teljesen vadon fogyasztott növények mik arrafelé, termeszthetőek-e, és ha igen, miért nem termesztik. 

Az árvaházzal közös célunk pedig – és ez a legfontosabb cél – egyrészt, hogy ezt a szép nagy kertet úgy rendbe hozzuk, hogy minimum önállóvá váljon, de lehetőség szerint inkább elkezdjen többletet termelni, amit az árvaház értékesíteni tud. Másrészt, hogy kiderítsük, hogy bizonyos fajtákat, amiket én most oda kiviszek, és jól termeszthetőek, miért nem termesztik ott. Miért nem termelnek olyan növényeket, amelyeket kifejezetten jól lehet hasznosítani az élelmezésben.

Ami eddig elhangzott, abból úgy tűnik, hogy Kenya klímája ideális a komoly, akár profitot hozó földműveléshez. Az emberek fejében viszont úgy él a térség, mint éhínségektől sújtott ország, ahol semmi nem terem meg. Mi ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldása?

Nagyon-nagyon hektikus az ilyen országok klímája. Sok helyen nincs víz. Nem lehet mindenhol termeszteni, de ahol igen, ott nagyon. Viszont ahol lehetne, ott sem feltétlenül van meg a tudás arra, hogy hogyan kell megszervezni egy saját igényeket és kereskedelmi igényeket egyaránt kielégítő kiskerti termesztést.

Mondok egy példát: Nigériában szintén vannak ilyen kiváló területek, és az elmúlt egy-két évben kifejezett truvájnak számított, hogy ott dinnyét jól, nagy mennyiségben lehet termeszteni. Nem értjük, hogy miért, mert az az éghajlat tényleg tálcán kínálja a lehetőséget a hatékony és gazdaságos dinnyetermesztéshez. Ott most állami program a dinnyetermesztés támogatása. De lehetnek olyan akadályok is, hogy nem akarnak olyan növényekkel foglalkozni, amikre jobban oda kell figyelni.

Ezt mind figyelembe kellett venni a magok összeválogatásánál?

Igen, és még számtalan más tényezőt. Nem akarok nagy szavakat használni, de mi ott megkísérlünk egy részben önfenntartó ökoszisztémát létrehozni. Február óta dolgozunk azon, hogy egy nagyon sokrétegű és sokváltozós, féléves időintervallumot a lehető legoptimálisabban tudjunk kihasználni.

Olyan döntési mátrixot kellett kidolgoznunk, ami minden lehetséges problémára megoldást kínál. Ha ismerik a paradicsomot, akkor legyen egy olyan magunk, ami nagyobb hozamú, de ne kelljen permetezni. Legyen rezisztens fajta, ami nem pusztul ki az első szellőre, de ne legyen hibrid, mert akkor nem tudnak majd magot visszavenni belőle. Aminek én ugye egyébként nem vagyok egy nagy híve, de hát nyilván ott más adottságok vannak, mint mondjuk itthon, ahol a géntiszta vetőmag bármikor könnyen hozzáférhető. Vagy, ha nem tudnak magot visszaszedni, akkor biztosan lehessen gyökereztetéssel szaporítani a növényt. Vagy, ha ez sem, akkor legyen évelő. És ez csak egy szempont. Ott van például az árvaházhoz szorosabban kapcsolódó szempont, hogy a gyerekeknek változatosabban kell étkezniük, más a tápanyagszükségletük, vagy hogy legyen nekik valami édesség is. Ehhez viszünk dinnyét, de olyan fajtát, ami kandírozva az igazi.

Aztán komoly munkát igényelt az egész kert szerkezetének a felépítése. Viszünk egy magyar sárgadinnyefajtát, ami nem szereti már a trópusi meleget, tehát árnyékolni kell. Ehhez fölfuttatunk fölé valami trópusi uborkafélét vagy babot. Itt is intellektuális kihívás volt összerakosgatni a kirakóst, hogy legyen évelő az uborka vagy a bab, lehessen belőle magot szedni, hogy ha tönkremegy, vissza lehessen oda ültetni, ne igényeljen hálót, mert ha az elszakad, akkor nem tudni, honnan lehet beszerezni, mennyi idő alatt. Évelő legyen a babféle is, ami ráadásul nitrogénnel dúsítja a talajt, és a dinnye mellé úgy kell elvezetni a patakot, hogy közel menjen hozzá, de ne öntözze túl. Mindezt olyan fajtákból, amik ellenállóak, és az egész rendszert úgy fölépíteni, hogy utána az ember ne nagyon tudja elrontani.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Mennyi vetőmag kell ehhez?

Pontos mennyiséget nem szeretnék mondani, de három cipősdoboznyit viszek.

Az nem tűnik olyan soknak.

Az rengeteg. Alsó hangon két magyar hektárt be lehet belőle úgy vetni, hogy még a huszonöt százalékos technológiai ráhagyás is benne van. Jó mérőszám, hogy egy hektáron 30 tonna paradicsom termelhető.

Mire elég ez a féléves kinntartózkodás?

Ezt egyelőre nem lehet megmondani. Növénytermesztési szempontból elvileg nagyon sok mindenre elég, hiszen az éghajlat lehetővé teszi bizonyos növények (például paradicsom) esetében az évi négy szüretet, ami azt jelenti, hogy fél év alatt kétszer tudunk szüretelni megfelelő időzítéssel, és megnézni, mit hogyan érdemes csinálni. Ami miatt komoly jóslatokba nem bocsátkoznék, az az, hogy egyelőre nem látható, milyen viszonyok fogadnak ott bennünket, mennyi munka lesz a kerttel, mire termő állapotba hozzuk.

Ez egy missziós terület, olyan, mintha egy magyarországi kisvárostól huszonöt kilométerre lenne egy falu néhány házzal és templommal. Lehet, hogy ott eleinte majd azzal kell foglalkoznunk, hogy megjavítsunk dolgokat, kicseréljük a biztosítékokat a napelemek kapcsolótábláin, mert nem ért hozzá senki, vagy az idő nagy részét elviszi egy öntözőrendszer kiépítése. Ha ezekből a problémákból nem lesz sok, akkor bele fog férni, hogy elvetünk mindent, megnézzük, hogy az egyes növények hogy bírják, hogy vetésforgóval dolgozzunk.

Magyar tájfajtákat visz?

Igen, az elérhető stabilizált tájfajtákat és magyar nemesítésű fajtákat visszük. Fogunk termelni egy tétényi csereshéjú sárgadinnyét, egy Aranymazsola nevű kukoricát, sok paprikát (a fűszerpaprikára nagyon kíváncsi vagyok, az ugyanis szereti a meleget), kalocsait, ceceit, szegedit, bácskai fehér fajtát, budai csípőst. Viszünk ki óvári hengeres sütőtököt. Ezzel nem tudom mi lesz, mert ennek a termési időszak végén kell egy kis hideg, de majd meglátjuk. Hagymából Rákóczi Piroskát, ceceit, makói fajtákat.