Megúszna évente egyhavi törlesztőrészletet?

szemét, kuka, szelektív hulladékgyűjtés
Vágólapra másolva!
Rengeteg ennivalót pocsékolunk el, és ezt nemcsak az éhező afrikaiak, de a környezetünk és a pénztárcánk is bánja. Önnek nem jönne jól az a pár tízezer forint megtakarítás?
Vágólapra másolva!

Emlékszik, amikor legutóbb annyi cuccal jött ki a hipermarketből, hogy a fülén is szatyrok lógtak? Na, annak az ételmennyiségnek körülbelül a háromszorosát hajítja a szemétbe évente. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint ugyanis Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladékot termelünk, azaz fejenként 40 kg ételt dobunk ki egy évben. Bár hazai adatok nem állnak rendelkezésre, de a brit és ír felmérések alapján ennek a veszteségnek a 60 százaléka elkerülhető lehetne, de még a maradék felét is meg lehetne menteni. Azaz pazarlunk. Veszettül. Ráadásul minél fiatalabbak vagyunk, és minél több a kisgyerek a háztartásban, annál inkább.

Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Kosztpocsékolásban egyébként mi még egész jól állunk a nyugati országokhoz képest, az Egyesült Királyságban például a megvásárolt étel negyede köt ki a kukában, míg egy átlag amerikai évente legalább 177 kg ételszemetet termel. Több mint a négyszeresét annak, amit egy átlag magyar. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint az élelmiszer-hulladék globálisan évről évre nő, Európában és Észak-Amerikában például kétszer annyit termelnek, mint amennyit megesznek. És igen, jó, hogy eszébe jutott, a szüleinek igazuk volt: mindeközben Afrikában éheznek. Ráadásul nem is kell ennyire messzire menni. Magyarországon körülbelül 200 ezer folyton éhes ember akad.

Hogy lesz ennyi kidobott étel?

Élelmiszer-hulladék keletkezik a termelés, a szállítás és az értékesítés során is, de legnagyobb részben otthon gyártjuk a szemetet. A háztartásokból származik ugyanis a kidobott ételek 40 százaléka. Annak, hogyan jut el ez a sok ennivaló a kukáig, rengeteg oka lehet (van is itt erről egy klassz grafikon), de a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint a gond leginkább az, hogy túl sokat vásároltunk, így az étel megromlik, mielőtt megennénk; túl sokat főzünk, és a maradékot kidobjuk; elfelejtjük, hogy a hűtőben/a polcon várakozik az étel, végül lejár; vagy egyszerűen még sincs kedvünk megenni, amit megvettünk.

Az Élelmiszerbank Egyesület szuper grafikonja a témában. Forrás: eselytazetelnek.hu

Egy Nagy-Britanniában készült vizsgálat szerint az emberek 75 százaléka számol be arról, hogy vásárláskor nem terveznek, otthon nem mérik fel, nem tartják észben a készleteket, és a maradékot sem használják fel. Ugyanennyien vallották be, hogy az impulzusaik vezérlik őket vásárláskor, azaz megveszik, ami megtetszik, de végül mégsem kezdenek semmit a koszttal. Bár a brit kutatás szerint ez az élelmiszer-pazarlás két vezető oka, de feleslegtermelésben előkelő helyen szerepel az is, hogy rosszul tároljuk az ételeket, nem olvassuk el, mikor jár le egy termék, vagy nem tudjuk jól értelmezni a "fogyasztható" és a "minőségét megőrzi" dátum közötti különbséget. (Az előbbit érdemes mindig betartani, míg az utóbbi csak útmutatásnak tekinthető.)

Az amerikai Cornell Egyetem vizsgálata szerint a soha fel nem használt élelmiszerek 63 százalékát valamilyen speciális alkalomra, egy különleges recepthez vesszük, de gasztrokísérleteinket végül nem valósítjuk meg. Én például így dobtam ki a múlt héten egy nyolc éve tartogatott céklaporos dobozt. Soha nem készítettem el a lila tejbegrízt.

Miért kellene máshogy csinálni?

Nyilván azért, mert az éhezők simán jóllakhatnának a nyugati világ szemetéből. Meg persze azért is, mert a csomagolás és a termeléshez felhasznált energia elpocsékolásával rettenetesen szennyezzük a környezetet. De általában ezekkel a dolgokkal, bár tudjuk, hogy fontosak, keveset törődünk. Nem tapasztaljuk őket ugyanis testközelből. Azt viszont igen, mennyire jó lenne, ha évente egy törlesztőrészletet, vagy egy nagyszerviz árát megspórolhatnánk, vagy akár kigazdálkodhatnánk egy lazulós hosszú hétvégét is. Márpedig ezt némi odafigyeléssel könnyen meg lehet tenni.

Mire érdemes figyelni?

Az Egyesület ajánlása alapján először is érdemes egy héten át pontosan lemérni, mennyi kaját is dobunk ki. Ezzel egyrészt tesztelhetjük, hogy mennyit pocsékolunk, másrészt sokkal tudatosabban állunk így a készleteinkhez. Pont olyan ez, mint a fogyózásnál a kalóriaszámlálás. Nem fogunk megenni egy tepsi sütit, ha utána ki kell számolnunk, hány kalóriával léptük túl a napi limitet.

Ezentúl pedig érdemes előre tervezni, bevásárlólistát írni, és ragaszkodni hozzá. Ehhez pedig nem árt, ha tele hassal megyünk vásárolni, és elkerüljük szuper fogásnak tűnő egyet fizet, kettőt kap típusú akciókat. Jobban oda kell figyelni a tárolásra is: érdemes mindent szépen becsomagolni, a friss húsokat pedig gyorsan fogyasztani, vagy ha nem megy, hát fagyasztani.

Dr. Brian Wansink, a Cornell Egyetem gasztropszichológusa szerint jól járunk, ha rendszeresen végignézzük a hűtő és a kamra tartalmát, és felhasználunk mindent, még mielőtt lejárna. A fonnyadt zöldségekből lehet még jó levesalap, a szottyadó gyümölcsből turmix, a száraz kenyérből morzsa, a vacsoramaradék meg mehet a fagyasztóba. Persze menthetetlen étel így is marad, de végső megoldásként még mindig ott van a komposztálás.