Ehetünk a földről, de nem a saját konyhánkban

2014.03.31. 08:12

Sokféle ételt dobáltak sokféle padlóra az Aston Egyetem kutatói, hogy bebizonyítsák azt, amit mindenki gyerekkora óta tud. Ha öt másodpercen belül fölvesszük a földre esett ételt, nyugodtan megehetjük, mert sokkal kevesebb baktérium mászik rá.

Az univerzumot igazgató egyik fontos alaptörvény iránti tudományos érdeklődés korántsem új keletű: az első témába vágó kutatást 2003-ban végezte Jillian Clarke, az Illinois-i Egyetemen vendégtanuló középiskolás diák. Kiderítette, hogy a férfiak 56%-a és a nők 70%-a ismeri az öt másodperces szabályt, és azt is, hogy az ételek már egészen rövid idő alatt is komoly E. coli-fertőzésnek vannak kitéve a földön. Gumicukorral és csempével végezte a kísérleteket, a munkásságáért IgNobel-díjjal is kitüntették 2004-ben.

5-4-3-2-1!Forrás: Flickr/Daniel Oines

Annak aki mégsem ismeri az alaptörvényt: az öt másodperces szabály azt jelenti, hogy a földre esett étel még öt másodpercig felkapható, fogyasztható, utána már nem. 

Pár évvel később egy valamivel átfogóbb tudományos projekt keretein belül látott napvilágot a következő nagy tanulmány, a sokat ígérő "Az eltelt idő és a Salmonella typhimurium ételre terjedésének összefüggései csempe-, fa- és szőnyegburkolattal összefüggésben: az öt másodperces szabály vizsgálata" – címmel.

A kutatás során három kísérletet folytattak le virslivel és kenyérrel. Arra jutottak, hogy a szalmonella akár négy hét elteltével is életképes marad a különböző burkolatokon, és az ételre az érintkezést követően azonnal nagy mennyiségű baktérium kerül át – az egyperces vagy annál hosszabb érintkezés a csempével és a szőnyeggel pedig már tízszeresére növeli a baktériumok számát.

Ez azt jelenti, hogy az öt másodperces szabálynak abban ugyan igaza van, hogy az ételre kerülő baktériumok száma egyenesen arányos a földön eltöltött idővel, viszont szalmonella esetén már az az öt másodperc is elég, hogy egy gyengébb szervezetet ledöntő mennyiségű baktérium kerüljön a falatra: egy agresszívabb szalmonellatörzs esetében ugyanis már akár csak 10 baktérium problémákat okozhat, a kísérletek során pedig öt másodperc alatt 150–8000 közötti baktérium került az ételekre.  

Utcán inkább érvényes, mint a konyhában

A kutatások kapcsán körvonalazódó mondanivaló nem is annyira az, hogy az öt másodperces szabály létezik (hiszen ezt mindenki tudja!), vagy hogy az mennyire biztonságos (azt meg mindenki teszteli saját magán), hanem hogy nagyban függ az alkalmazás helyétől. Az utcán a járdára  esett zsömlét ugyanis kisebb kockázattal vehetjük föl, és ehetjük meg, mint az otthoni konyhánkban a földre eső falatot – állítják a tudósok. A járdán is rengeteg baktérium található, viszont sokkal kevesebb az olyan, ami tényleg veszélyes lenne az egészségre.

"A konyha igazából a nulla másodperces szabály területe, a földön ugyanis a kiömlő húslé vagy a földre eső húsdarabok miatt sokkal veszélyesebb baktériumok vannak, mint az utcán" – mondja dr. Harley Rotbart mikrobiológus.

A legutóbbi kutatás biztató

A napokban közzétett, Anthony Hilton és végzős diákjai által vezetett kutatás során kiderítették, hogy az időfaktor fontosabb az ételen elszaporodó baktériumok számát tekintve, mint eddig hitték. A két vizsgált baktérium egyáltalán nem olyan hú, de gyorsan mászik rá a kísérletek során használt kenyér-, cukor-, süti- és tésztadarabokra, mint azt eddig hitték, ráadásul a burkolat is komoly befolyásoló tényező.

Szőnyegről sokkal kevesebb baktérium mászott át a leesett ételre, mint csempéről. A kísérlet során az ételeken megjelenő E. coli és Staphylococcus aureus baktériumok koncentrációját vizsgálták. A 3–30 másodpercig a kutatási padlón hagyott ételeken eleve elég lassan szaporodnak el a baktériumok, úgyhogy az első öt másodperc gyakorlatilag veszélytelen az egészségre nézve – állítják a csoport tagjai, akik körül máris felbolydult a tudományos közélet, hiszen ilyen horderejű kutatást nem végeznek mindennap. A nyilatkozatok persze túlnyomó részt szkeptikusak, és a már említett szalmonellás tanulmány eredményeivel hozakodnak elő, valamint azt vetik Hilton és csapata szemére, hogy a mérési eredményeket egyelőre nem publikálták, tehát lehetetlen ellenőrizni állításaik helyességét. Amíg ez megtörténik, és valamelyik komolyabb tudományos szakfolyóiratban napvilágot lát a tudományos rostán is átesett tanulmány, a világ erre fogékony fele tűkön ülve várja az eredményeket.

Már csak azért is, mert ha sikerül tiszta vizet önteni a pohárba, és bebizonyítani, hogy az öt másodperces szabály valóban olyan hatékony, mint eddig sejtettük, megnyílhat az út egy másik, hasonlóan fontos kérdés tisztázása előtt is.

Az univerzum ezen alaptörvényének ugyanis van egy nagyon fontos kiegészítése: ha nincs szemtanú, akkor a földről fölszedés ideje és a leesett falat finomsága között összefüggés van, tehát minél finomabb dolog esett a földre, annál tovább maradhat ott anélkül, hogy későbbi elfogyasztása különösebb problémákat okozna. Ezt egyelőre nem sikerült komoly tudományos kísérletekkel alátámasztani, amivel kapcsolatban persze nekünk kell föltennünk az egyetlen kérdést: kinek áll érdekében ez a tisztázatlanság?