A magyar birkának csak a genetikája kell

Vágólapra másolva!

A hazai juh- és kecsketenyésztés gazdaságilag nem különösebben jelentős, de egyéb szempontból fontos része az őshonos magyar fajtáké. A racka, cikta, cigája juhok, valamint a parlagi kecske igénytelenségét és tűrőképességét lehet elsősorban hasznosítani a tenyésztés és nemesítés során.

Susanszky Ivan

Vágólapra másolva!

kecske kecsketej kecskehús cigája birka cikksorozat racka

Nem érik meg, és nem is ismerjük őket

A rackát és a többi régi juhfajtát ma főleg génmegőrzés miatt tenyésztik. A ciktának és cigájának különösebb gazdasági haszna nincsen, sem a gyapjúmennyisége, sem a hús mennyisége és minősége nem kiemelkedő. A fajtanemesítések következtében ma már akár gyapjúra, akár húsra sokkal jobb fajták vannak, pedig Oláh Mihály tenyésztő szerint a húsuk nem értéktelen, sőt, kevésbé faggyús, mint sok más fajtáé.

Racka juhok karámjukban a Hortobágyon Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A gyapjú célú tenyésztés itthon egyébként sem éri meg – mondta Oláh. Az állatok 90%-a Olaszországba megy, ahol még bárányként elfogyasztják, a maradék 10% pedig általában arab országokban köt ki.

Megnyírt juhok a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának kismacsi kísérleti telepén, ahol lenyírják a merinói és a cigája juh törzsállomány állatainak bundáját. A képen a cigáják. Forrás: MTI/Oláh Tibor

A hazai piacon ezek az őshonos juhfajták gyakorlatilag teljesen ismeretlenek, ezért a fogyasztók nem is keresik egyik fajtát sem, nem hungarikumok, és kiemelt nemzeti értéknek sincsenek nyilvánítva, mint például a szürkemarha húsa. Ráadásul olyan sikeresnek sem mondhatók, mint a mangalica. A racka megmentésére program már alakult, amelyen keresztül tudnak rackahúst vásárolni.

A rackajuh

A honfoglalás óta fekete és fehér színben tenyésztett, hosszú csavart szarvukkal, hullámos szőrükkel rendkívül elegáns jószágok nem kövérek, de húsuk ízletes, remek pörköltnekvaló. Ezt a fajtát génmegőrzés mellett élelmiszer-előállításra is tenyésztik, tartják. Alföldi - hortobágyi - és hegyvidéki - gyimesi - változatát különböztetik meg.

A cigája

Ez a rackánál komikusabb megjelenésű, fekete fejű és lábú, alapvetően hegyi juh a Balkánról került a Kárpát-medencébe a 18. században. Mára a fajta két változatra szakadt, egy ősire, amit génmegőrzés céljából tartanak, és egy tejtermelésre szelektáltra. Az állomány 1000 körüli egyedet számlál, a Kőrös-Maros Nemzeti Parkban van egy 360 anyából és két tucat kosból álló nyáj, amelyet a nagyközönség is bármikor megtekinthet. A tejelő cigáját a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség külön fajtaként kezeli. A cigája nyelve pedig kék, mennyire cuki már?

A cikta, vagy tolna-baranyai sváb juh

Azért sváb, mert a török hódoltság után elnéptelenedett területekre betelepített svábok hozták magukkal. A gyapjúhasznosítású fajta a merinó térhódításával szinte eltűnt a föld színéről. Eredeti élőhelyén, Németországban már kipusztult, az egyetlen, utolsó nyájat egy vértestolnai gazdaságban tartják, ahova felmenőik egy téeszből kerültek. Az állomány néhány száz egyedet számlál.

A kecskénk hosszú szőrű, az biztos

Őshonos kecskefajtákról, olyan értelemben, ahogy juhfajtákról, nem érdemes beszélni.

A sokféleség oka, hogy a Kárpát medencébe több hullámban, több irányból érkeztek a különböző fajtájú kecskék, amelyek aztán itt keveredtek.

Magyar parlagi (balról) és szánentáli kecske a 75. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Fesztiválon. Forrás: MTI/Mohai Balázs

„Eleve volt itt egy valamilyen őshonos fajta, aztán a rómaiak is hozták a saját kecskéjüket, később a népvándorláskor keleti fajták is jöttek.” – Mondja Baranyai Gábor A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség kecsketenyésztési ágazatvezetője. A sok fajta keveredése következtében aztán létrejött egy hosszúszőrű, szaknyelven gatyás, tincses fajta. Ez az, amit ma parlagi kecskeként tartunk számon, és aminek az országban több színű változata is van: az alföldön fehér, a Dunántúlon ordas (sötétebb színű), a jászságban pedig szürke. A juhokhoz hasonlóan a parlagi kecskét is elsősorban génmegőrzési céllal tenyésztik.

Részletesebb fajtaleírását a Magyar Juhtenyésztők és Kecsketenyésztők Szövetsége oldalán találja, de ennél sokkal több részletet ne keressen.

Nincs kecskehús a piacon, pedig finom

Itthon a kecskehús elég ritka, elsősorban azért, mert a gazdák inkább importra adják el az állatokat. Ami itthon marad, azt általában ők megeszik. Az állatokat 6-8 hetes korukban lehet elkezdeni vágni, legalábbis Olaszországban ezeket az általában 8-12 kilós állatokat keresik, és mivel az export nagy része Olaszországba megy, a gazdák az ottani vásárlók ízléséhez kénytelenek igazodni.

Aki szeretné megkóstolni, kénytelen közvetlenül a tenyésztőtől beszerezni. Kecsketejet és kecskesajtot már valamivel könnyebben tudunk vásárolni, bár az tény, hogy ezek árában nagy az országos ingadozás, mondja Baranyai. A keleti országrészben egy liter kecsketejet 200 forintért is meg tudunk venni, míg Budapesten ugyanez a tej 4-600 forintba is belekerülhet.

A tehéntejhez viszonyított magas árat a tenyésztők a kecske ritkaságával, illetve a kecske tehénhez viszonyított jóval kisebb tejhozamával magyarázták. Egyébként nincs olyan tartásbeli körülmény, ami miatt a kecske szükségszerűen többe kerülne: ha a legelése megoldott, és nem kényes fajtáról van szó, akkor igénytelen, jól tartható és tenyészthető.

A kecskehússal érdemes tenni egy próbát, ha valaki még nem kóstolta, gyenge, a bárányhoz hasonlóan fűízű húsa van egy jól tartott állatnak. A megfelelő tartási körülmények a hús és a tej szempontjából is fontosak, hangsúlyozta Baranyai, aki szerint a kecsketej kellemetlen illatáról rossz hírek kizárólag nem megfelelő tartáskörülmények esetén igazak.