Nem csak a rothasztott konzervhal lehet menő

Európa északi országainak konyháját gyakran kinevetjük. Idehaza rengetegszer hallottam már, hogyan fitymáljuk le a finn és a norvég konyhát. „Ostobák azok odafent, krumplit esznek krumplival, meg hallal, fogalmuk sincs a világ étkezési trendjeinek alakulásáról.” Ez az egyszerű megközelítés. A bonyolultabb: odamenni és azt enni, amit a finnek és a norvégok naponta az asztalra tesznek. Mi megtettük és megettük. Kulináris kalandozások északon, ahol nem csak a rothasztott konzervhal a menő.

Az elutazás előtt három sarokpont szerepelt a terveink között.

• Szarvasburgert enni a finn-norvég határon egy csehóban.
• A norvégok által imádott barna sajtot megkenni áfonyalekvárral és ezt elfogyasztani.
• Együtt vacsorázni egy Lappföldön élő családdal és szarvasból készült húsgolyókat lakmározni.

Előre szólok: mindegyik sikerült. De haladjunk szépen sorban.

Előbb az úton sétál, utóbb a tányéron pihen

A szarvasburgerrel kezdtük, már csak azért is, mert Norvégia északi szegletét, a Lofoten-szigeteket Finnországon keresztül közelítettük meg. Mivel korábban már megfordultam erre, tudtam, a norvég-finn határon fekvő kisvárosban, Kilpisjärviban egészen biztosan kapok ilyet, mert ez az étel a falu egyik specialitása. Már abban is volt valami megható, hogy

a településre érkezve az úton három bóklászó rénszarvas köszöntött bennünket,

elvégre egyik társuk hamarosan a tányérunkon fog megpihenni.

Szarvasok köszöntöttek bennünket Kilpisjärvi főutcáján Forrás: Lantos Gábor

A szarvasburgert amúgy nem csak a finnek, hanem a svédek és a norvégok is imádják. 2012-ben a svédországi Jokkmokkban, a híres számi vásáron láttam, hogyan készül ennek az ételnek a szabadtéri változata. Akkor, a mínusz 36 fokos hidegben valahogy nem azzal törődtem, hogy egyek, sokkal inkább a túlélés kérdése foglalkoztatott. Na de majd most!

Megelevenedik Lappföld

Bár a hely étlapja sokféle lehetőséggel csábított, megfigyelésem szerint a legtöbben mégis a szarvashúsos burgerre ugrottak rá. Mi is. A frissen készített ételre mintegy negyedórát kellett várni, de amikor megérkezett, tényleg gyönyörűen nézett ki. (Már ha egy ilyen ennivalót esztétikailag is megítél az ember, de itt van a képen, láthatják, eldönthetik.)

Tányérunkon a szarvasburger Forrás: Lantos Gábor

Északon a hamburgerbe az itthon szokásos kellékek (uborka, paradicsom, saláta, sajt) mellé egy koktél, vagy hamburgerszósznak nevezett mártást is beletesznek, amely szépen összeolvad a bent lévő forró hússal és sajttal.

A szarvas kissé rágósabb, mint a marha, de semmiképpen sem mondanám, hogy nehéz lenne a fogyasztása. Ízvilága a lappföldi erdőket eleveníti fel, hiszen ezek az állatok májustól októberig szabadon legelhetnek a hatalmas erdős-mezős területen.

Persze az igazi szarvas ízt nem akkor érezhetjük, amikor hamburgert eszünk, hiszen itt azért elég jelentősen keveredett a koktélszósz, a cheddar sajt és a szarvashús. A mellé felszolgált sült krumpli csak kiegészítő, mert

a nagy adag elfogyasztása után az ember nem feltétlenül érzi azt, hogy mást is a szájába venne.

Aki tehát erre jár, semmiképpen se hagyja ki ezt az ételt, de az a jó hírem van, hogy decemberben még csak nem is kell ennyire messzire elutazni ezért. Ekkor a hagyományos oslói karácsonyi vásár egyik fő attrakciója a szabadtéri szarvasburger sütés, amelyet – természetesen – a fővárosba rándult lappok készítenek.

A jokkmokki vásár Svédországban, ahol szintén szarvasburgert készítenek Forrás: Lantos Gábor

A norvég tejtermelők szinte kizárólagos urak saját hazájukban

Norvégiába érkezve tudtuk, hogy ezen a túrán nem megyünk étterembe (elnézve a helyi árakat, ezen talán nem is lehet annyira csodálkozni), ellenben abban a kis házban, amelyben hat napot töltöttünk, lehetőségünk nyílt a főzésre és a helyi ételek megkóstolására.

Mielőtt elmesélném, hogy miért imádják a norvégok az egyszerű halpogácsát és a barna sajtot áfonyalekvárral, had szóljak egy pár szót a norvég tejipar remekeiről, a tejről és a sajtokról, valamint azokról a hideg salátákról, amelyeket a helyiek ebéd helyett fogyasztanak a hétköznapokon.

Norvégiában a fő étkezés, a „middag” nem délben, hanem a munkaidő befejezése után, délután 4 és 5 között esedékes.

Ebből az is következik, hogy délidőben csak egy könnyű salátát, vagy szendvicset kapnak be.

A TINE elnevezésű norvég tejgyár (amely ennél azért sokkal több, de az egyszerűség kedvéért nevezzük csak ennek) az egész országot behálózza. A tejes dobozon látható, hogy Norvégia melyik részéről származik a termék. Norvégiában igen szigorúan védik az ország termelőit, azaz a máshonnan érkezett termékeket igyekeznek távol tartani a vásárlóktól. Így aztán arrafelé elképzelhetetlen, hogy német, vagy francia tejet vásárolhassunk, van a norvég, meg talán a svéd – slussz. A tej mellett a Norvegia elnevezésű sajt és a Gomorgen gyümölcsjoghurt az, amely számomra a csúcsminőséget jelentette. Az olvasók kedvéért jöjjön most a brunost, azaz barnasajt igaz története.

Majdnem egy hétig tombolt a barnasajt tüze egy alagútban

Van, ami tehén, van, ami kecsketejből készült, sőt, vegyes készítésű is akad ebből. Nyugodtan mondhatom, hogy kinézete és furcsa íze ellenére egész Norvégia kedvence: savósajtnak is nevezik. Bevallom, most csak azért próbáltam ki, mert párom, aki korábban élt már Norvégiában, azt mondta, hogy kihagyhatatlan.

A nevezetes barnasajt tehénből készült változata és az áfonyalekvár Forrás: Lantos Gábor

A készítési technikája is érdekes. A tejet, a tejszínt és a tejsavót órákon át főzik, addig, amíg a víz el nem párolog. Közben a magas hőfokon a tejben lévő cukor karamellizálódik, s ez adja ennek a sajtnak a barna színét és krémes állagát. Bár csak a tehéntejest ettem, 12 különböző fajtáját lehet kapni – az országban ez az egyik olyan étel, amiből nem 2-3 féle van a norvég áruházakban.

Ehhez a sajthoz kapcsolódik egy elképesztő történet is. 2013 januárjában egy kamion, amelyet rogyásig pakoltak a barna sajttal, Narvik közelében egy 3 km hosszú alagútban kigyulladt. A rettenetes tüzet hat napon át képtelenek voltak eloltani. Majd amikor végre sikerült, további egy hétig tartott a kárelhárítás.

A 27 tonna barnasajt magas hőfokon szinte ugyanúgy lángolt, mint ha benzin égett volna,

éppen ezért a tűzoltók rendkívül nehezen birkóztak meg ezzel a munkával.

Sajtot lekvárral nem csak elmebetegek esznek

Ennyi bevezető után jöjjön akkor a sajt és az áfonyalekvár együttese. Hosszan készülődtem neki, az első szeletet jó vastagon megkentem lekvárral, aztán megettem.

Barnasajt – áfonyalekvárral jobban csúszik Forrás: Lantos Gábor

Finom volt, édes, csúszós és ragadós, de leginkább a lekvár íze dominált. A következő szeletre már kevesebb lekvárt tettem, majd még kevesebbet és kevesebbet. A végére már csak a sajt maradt, csupaszon, dzsem nélkül. Az is jó volt. Tucatnyi szeletet pusztítottam el, s az alábbi következtetésekre jutottam.

Azok az emberek, akik a sajtot lekvárral eszik, mégsem teljesen elmebetegek.

• A barnasajt áfonyalekvár nélkül is finom és egészséges étel.
• Ha kenyeret is ettem volna hozzá, valószínűleg a felét sem tudom elfogyasztani.
• A barnasajt lekvárral és kenyérrel jó, de húst, sonkát, halat, vagy kenőmájast már nem társítanék hozzá.

Szóval, csak tessék bátran kóstolni, ám a kecskesajtos változattal azért érdemes óvatosan bánni, mert annak az íze önmagában is nagyon intenzív.

Halpogácsát süt egész Norvégia

Norvégiai bevásárlásaim közepette hívták fel a figyelmemet a fiskekake, azaz a halpogácsa elnevezésű termékre. Ezt kevés olajban kell kisütni, isteni. A pogácsa tulajdonképpen nem más, mint darált hal, tojás, tej, hagyma, liszt és fűszerek keveréke. Bármilyen halból lehet csinálni, s nem csak a bolti változata a finom, hanem a házilag készített is.

A Fiskekake a norvégoknak olyan, mint a magyaroknak a fasírt,

a különbség az, hogy a norvégok sokkal gyakrabban fogyasztják.

Elkészült az olajban sült halpogácsa Forrás: Lantos Gábor

Érdekes, hogy bár ez az étel sem tartozik a különösen drága termékek közé, a lazacfilé még a darált halpogácsánál is olcsóbb Norvégiában. Mindez a lazac magyarországi fogyasztói árát tekintve igazán bosszantó azoknak, akik rajonganak ezért a halért.

A kevés olajban kisütött halpogácsa gyönyörűen megbarnul, fogyasztása egészséges, és ami a legfontosabb, nagyon finom. Ha azt mondom, hogy az öt norvégiai vacsorából háromszor ezt ettünk, tán nem is kell tovább magasztalnom.

A vajas kenyér mindig nyerő egy finn vacsora után

Utazásunk végén visszatértünk Finnország északi szegletébe, s tudtuk, hogy a búcsúest igazán különleges kulináris élményekkel ajándékoz meg bennünket. Vendégségbe mentünk finn barátainkhoz, Airához, Hannuhoz és Jussa-Pekkához.

Az északi népek nem arról híresek, hogy idegeneket gyakran hívnak a házukba, de mivel ez a barátság lassan évtizedes korba lép, természetes volt, hogy a finn családdal egy asztalhoz ülhetünk. A szarvashúsból készített húsgolyókat krumplipürével és csemegeuborkával tálalta a ház asszonya, amelyhez még reszelt répasaláta is dukált – na itt lehetett igazán érezni a szarvashúson a könyék növényeinek zamatát.

Finn vacsora: szarvasból készült húsgolyók krumplipürével Forrás: Lantos Gábor

A finnek mindenhez tejet isznak, így a házi áfonyaital mellett a magas zsírtartalmú tej sem hiányozhatott az asztalról.

A barna kenyér és a vaj szintén állandó eleme a finn vacsoráknak.

Ami a dolog érdekessége, hogy ezt nem az étkezés elején, hanem a végén, a főétel elfogyasztása után eszik meg.

Slusszpoénnak még egy kis áfonyatorta és kávé is belefért. Az áfonya az őszi Lappföld legértékesebb és legfinomabb gyümölcse. Bárhová megyünk az erdőben, elég csak lehajolnunk és kedvünkre lakmározhatunk belőle. Amikor most a Sarkitunturi nevű hegyre felmásztunk, menet közben két marokra szedtük és tömtük magunkba a vörös és lila csemegét. Csak úgy, mosatlanul, a földről felvéve, ahogy a természet kínálta nekünk. És mondanom sem kell, kutya bajunk sem lett.

Lappföld erdeiben marokra szedtük a finom áfonyát Forrás: Lantos Gábor

A rothasztott svéd hal ezúttal kimaradt

A végére pedig csak annyit: bár a túra során pár órán keresztül Svédországban is megfordultunk, eszünkbe sem jutott, hogy Surströmminget, azaz a rothasztott konzervhalat a szánkba tegyük. Bár egyik-másik barátomat az indulás előtt megfenyegettem azzal, hogy ebből kap pár dobozzal ajándékba, végül is megkegyelmeztünk nekik. És magunknak is. Egyszerűen nem akartuk elrontani ezt a tökéletes tizenkét napot holmi zsíros heringből készült rothasztott hallal – pedig voltak olyan kollégáink, akik megtették. Mi akkor sem, ha sokak szerint e nélkül nincs autentikus északi gasztrokirándulás.