Eltüzelem vagy eladom: az Ákosvárnak vége

Vannak dolgok, amelyek állandóak, vagy annak látszanak – ez a jó az életben. A karácsonyi ünnepek, a húsvéti nyuszi, a születésnap, vagy éppen a lekváros palacsinta jelenthet egyfajta állandóságot. Királyréten az Ákosvár büfé az elmúlt három évtizedben szintén a konstans dolgok közé tartozott. Ennek vége.

Tóth Ákos múltat idéző, a modern kor követelményeinek cseppet sem megfelelő faházikója március 31-én nyit ki utoljára. Másnap a tulajdonos lebontja, és képletesen becsukja maga mögött Királyrét kapuját, ahová soha többet nem tér vissza. Riport a Börzsöny szívében álló büféssel, akinek

ódon birodalma nem állta ki a modern idők próbáját.

Péntek késő délelőtt van. Magányosan szállok ki a kocsiból a királyréti parkolóban. Az elmúlt napok esőzései nyomán a közeli patak hatalmasra duzzadt, a túlsó oldalon pedig ott áll az Ákosvár, amely az elmúlt évtizedekben az itt megforduló turisták igazodási pontja lett. Ha hamburger, ha hot dog, ha jégkrém, ha üdítő vagy sör, ha képeslap vagy térkép, akkor elég volt csak benyitni Tóth Ákos házikójába. A bácsi idén 70 éves, Kismaroson él, világéletében a vendéglátással foglalkozott. Dolgozott Budapesten, Verőcén, Kismaroson, de igazán otthonra a Börzsönyben, Királyréten talált.

Évtizedek óta itt áll Forrás: Lantos Gábor

Egy nyárra jött, negyvenhat lett belőle

A faház körül egy cirmos kivételével egyetlen lelket sem látok, benyitok, odabent a tulajdonos kedvesen fogad. Mikor elmesélem neki, miért jöttem, kissé elszomorodik, de azt mondja, szívesen mesél. A kora tavaszi napsütésben a faház előtti padok egyikén vág bele a történetbe.

„1970-ben érkeztem a Dunakanyarba. Verőcén az akkori Expressz-táborba helyezett le a cégem, a Pest-budai Vendéglátó Vállalat.

Egy nyárra jöttem, negyvenhat lett belőle.

A negyvenhetediket azonban már odahaza, nyugdíjasként élem meg, mert ezt a boltot március 31-én bezárom. A tulajdonos, az Ipoly Erdő Zrt. tereprendezésbe kezd, és úgy látszik, az én kis váram ebbe már nem fér bele.”

Soha többet nem jön fel Forrás: Lantos Gábor

Április elsején kezdődik Tóth Ákos öregkora

Tóth Ákosnak 2015. december 31-ig szólt a szerződése. Ahogy mondja, az Ipoly Erdő Zrt. korrektül járt el, hiszen a három hónapos felmondási idő alatt is üzemelhetett a büfé. Igaz, télen hétköznaponként a kutya nem jár erre. Csak pár macska kóborol, őket a büfés vette gondozásba.

„Sokan megkérdezték, miért vagyok itt mindennap, amikor a madarakon kívül senki sem fordul meg itt telente. Olyankor csak a hétvégén jönnek az emberek.

Kérem, nekem azt tanították, hogy a nyitvatartási idő, az szent dolog.

Képzelje csak el, elmenne kedden délelőtt egy moziba, de ott azzal szembesülne, hogy nincs előadás, mert kedd van. Ugye, hogy nem létezik ilyen?

Retró termékek, retró áron Forrás: Lantos Gábor

Mindennap reggel ötkor felkelek, elmegyek a boltba áruért, aztán

hétkor már nyitom is a házat, és várom a vendégeket. Most egy sem jön, na de meg ne tudja, mi van itt tavasszal vagy nyáron…

Az út túlsó végén kígyózik a sor, mert mindenki hamburgerre, hot dogra vagy egy felesre vágyik. Ennek most vége. Maradok otthon, és elkezdődik az öregkorom. Az ember ugyanis akkor öregszik meg, amikor nincs mit csinálnia.”

Királyréten nem volt divat az amerikai hot dog

Amióta felröppent a hír, hogy az Ákosvár bezár, turisták tucatjai mozdultak meg azért, hogy a kisöreg tovább folytathassa a munkáját.

A faház egyik oldalán látok egy zászlót, amelyen az „Ákos bácsi, köszönjük” felirat olvasható. Aki erre járt, akinek fontos volt a büfé, mind aláírta.

De mára már az üzemeltető is tudja, hogy ez a hajó elment, ezt a meccset lefújták. Vége a tüskés hot dognak, a hamburgernek, a virslinek, a vendéglátásnak.

Igen, köszönjük! Forrás: Lantos Gábor

„Negyven éve ugyanúgy csinálom a királyréti lucskos hamburgert, amely tele van csalamádéval. A kiflit félbevágom, felszúrom, átmelegítem, aztán belenyomok egy kis mustárt, és mehet bele a virsli. Ma már ez sem divat, másoljuk az amerikaiakat, akik hosszában vágják el a kiflit, aztán oda rakják bele a virslit. Ez nem az igazi, bármennyire jól hangzik, hogy amerikai, nem?”

Kenheti a hajára az EU-kompatibilis csapokat

Valóban. Tóth Ákos a legendás faház megvétele előtt vezette a kismarosi Patak vendéglőt és a falu másik egykori nevezetes helyét, a Ferde lámpa borozót. Manapság egy királyréti törzsvendége kórházba került, őt is látogatja. Otthon soha nem reggelizik, mikor kinyit, ő is azt eszi, amit a vendégeknek ad. A manapság annyira divatos fine dining étkezésművészetben sem hisz, hiszen az erdőben ezt senki sem keresi. A faház a saját tulajdona, csak a föld nem az, amin áll.

Április elsején áll neki a lebontásának.

„Vagy eltüzelem, vagy eladom, vagy nem is tudom, mit csinálok vele. Bevallom, nem gondolkodtam még el ezen, de majd csak lesz valami. Az nem esik jól, hogy az online pénztárgépet, amit a NAV ránk kényszerített kétszázezer forintért vettem meg, és most tízezerért veszik vissza, de mit csináljak? Az EU-kompatibilis csapokról és egyéb felszerelésekről nem is szólok. Kenhetem a hajamra.”

Modern büfé lesz Forrás: Lantos Gábor

Új büfét terveztek a helyére

A terület gazdáját, az Ipoly Erdő Zrt.-t nem szapulja Tóth Ákos. Csak egy-egy elejtett szó vagy félmondat árulkodik a benne lévő keserűségről. Hosszas tárgyalások nem zajlottak Tóth Ákos és a tulajdonos között, bár az Ipoly Erdő felajánlotta Tóthnak, hogy az ide tervezett új büfét vigye tovább. Történetünk főszereplője azonban erre semmiféle esélyt nem látott.

A ma még ismeretlen összegű bérleti díjat képtelen lenne kigazdálkodni.

„Hetvenéves vagyok, igazából még fél évtizedig bírtam volna vinni a boltot, ezért fáj, hogy abba kell hagynom. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy egyszer minden véget ér, így az én királyréti történetem is. Szerettem volna, ha ez a faház megéri a negyvenedik születésnapját, ami idén május elsején lenne esedékes. Tudja, az a legszebb, ahogy a régi ismerősök kijönnek elbúcsúzni.

A macskákat is ő eteti Forrás: Lantos Gábor

Ezek az emberek egykoron gyerekként itt nyalták a nyalókákat, majd felnőttek, de az erdőtől és Királyréttől nem tudnak elszakadni.

A mai napig mutogatják azokat a köveket, amelyeket ők helyeztek el a patak partján. Ez az egy, ami nem fog hiányozni, mert Kismaroson a házam előtt is ugyanez csörgedezik. Majd emlékeztet Királyrétre.”

Nem jön fel többet Királyrétre

Idén húsvétkor állítólag emléktúrát is szerveznek a büfé törzsvendégei. Az lesz a legnehezebb pillanat Tóth Ákos számára, aki már megbékélt sorsával. Otthon sohasem főz, ezt meghagyja a feleségének. Ámbátor olykor van egy kis vita köztük, amikor a rakott krumpliba nem kerül kolbász. A feleség Szabolcs megyéből származik, ott nem raktak ebbe az ételbe kolbászt. Máskülönben Tóth Ákos békés ember, aki csak előre néz.

A kassza sokba került Forrás: Lantos Gábor

„Sokan megkérdezték már tőlem, hogy a bezárás után feljövök-e még Királyrétre. Soha többet. Tudja, én úgy éltem az életem, hogy

ahonnan eljöttem, vissza nem tértem oda többé.

Sem a verőcei Expressz-táborba, sem máshova. Biztos furcsa lesz, hogy április elsején nem kell hajnalban kelnem, hogy nem lesz dolgom, kötelességem. Ez fog hiányozni a legjobban. Meg az emberek. Utóbbiak azt mondják, hiányozni fogok nekik. Szép dolog. Tartsanak meg jó emlékezetükben.”

Százezrek a hegyen

Természetesen megkerestük a terület tulajdonosát, az Ipoly Erdő Zrt.-t is. Lengyel László erdőmérnök, közönségkapcsolati vezető készséggel ismertette lapunkkal a cég álláspontját ebben az ügyben.

„Hozzánk is eljutott az a kisebb felháborodási hullám, amely az Ákosvár március végi bezárása miatt keletkezett. Tiszteletre méltó a turisták és erdőjárók ilyesfajta ragaszkodása mindehhez, de sokan vannak olyanok is, akik szeretnének itt is jobbító változásokat látni.

Királyrétnek és a környezetének fejlesztése egy nagyon régi igényen alapul. Már 1978-ban, később pedig a kilencvenes években születtek erre vonatkozó tervek. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nosztalgia és bizonyos helyekhez való kötődés szép dolog, ugyanakkor mindenkinek meg kell értenie, hogy a faház jelenlegi állapotában hosszú távon nem fenntartható.

Egy megújított, tájba illesztett kirándulóközpont - a jelenlegi funkciók megtartása mellett - jobban szolgálhatja az ide érkezőket. Királyréten évente több mint százezer kiránduló fordul meg, nekik sem mindegy, hogy milyen környezetbe érkeznek, hogy milyen hírét viszik az adott helynek.

Összeesküvés-elméletet kár gyártani, mert ebben az esetben ez nem létezik. A cég és Tóth Ákos kapcsolata mindvégig korrekt maradt, és valóban felajánlottuk annak a lehetőségét, hogy a felújítást követően megépülő büfét tovább üzemeltethesse Tóth úr.

Állami cégként szem előtt tartjuk az erdők közcélú, közjóléti fejlesztését, így például a kirándulóhelyek felújítását is, amiért szakmai elismeréseket is kaptunk. Az év ökoturisztikai létesítménye díjat is többször nyertük el. A fejlesztések az itt levő épületeink felújítása szempontjából is elkerülhetetlenné váltak, és jelenleg rendelkezésünkre állnak a szükséges pénzügyi források is. Nagyon remélem, hogy a munkálatok befejezése után a megújult Királyrét valamennyi turista és kiránduló kedvenc helye marad" – fejezte be nyilatkozatát Lengyel László Zoltán.