Fasírtot ettem ott, ahol szíven lőtték Jancsit

2016.05.01. 11:18

„Csak fasírtos szendvics van” – mondja a felszolgálónő, és ettől kissé csökken bennem a lelkesedés. Pedig feldobottnak kellene lennem, elvégre Magyarország talán legrégebben működő vendéglátóegységében állok. 

Rosszkedvem akkor illan el, amikor beleharapok a szendvicsbe, boldogságom pedig fokozódik, midőn alaposan körbenézek a helyiségben. A végén azzal a tudattal jövök el, hogy a 400 éves fenékpusztai Vámházban ettem egy jót, és randevúztam az egykoron híres somogyi betyárokkal, Nádi Jánossal és Patkó Jancsival. 

Amióta megépült az M7-es autópálya, lassan elmaradnak tőlünk a vendégek, csak a kerékpárosok és a kamionosok térnek be hozzánk”  – mondja a Vámházat vivő asszony. Megtudom, hogy tíz éve még meleg ételeket is felszolgáltak itt, de erre ma már nincsen szükség. A fasírtos zsemle viszont a ház kultikus étele lett, aki ide betér, ezt keresi, semmi mást. Igaz, nincs nehéz dolga, mert más étek nem kapható. 

Ha minden igaz, ez Magyarország legrégebben üzemelő vendéglátóhelyeForrás: Lantos Gábor

Évszázadokkal ezelőtt itt kotyogott a Balaton vize 

Nem úgy az a két középkorú német ember, akik pirospozsgás arccal egy-egy fröccsöt rendeltek a délelőtt kellős közepén. Még 11 óra sincs, de be kell indítani a napot – talán ez járt a fejükben. Velem szemben ültek le a lócára, s hangos szavakkal ecsetelték a bor és a szóda keverékének nagyszerűségét. Egy böhöm nagy fekete autóból szálltak ki az imént, és valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy évszázadokkal ez előtt a ház előtt kotyogott a Balaton vize. 

Egy korabeli rajz az 1631-es fenéki révházrólForrás: Lantos Gábor

Már egy 1684-es feljegyzés szerint épület állott ezen a helyen, az egykori szemtanú révről és a viharok miatt a parton ragadt utasokról értekezett. Ha pedig ez így esett, akkor kellett lennie egy háznak, ahol az utazók éjszakára meghúzhatják magukat. Akik pedig a keszthelyi Balaton Múzeumban alaposan megszemlélik az 1769-ben készült térképet, láthatják: Fenékpusztán ház állott ott, ahol most ülök. Festetics György munkássága ezer szállal köthető Keszthelyhez. A Georgikon alapítója több hajót építtetett – műhelye pontosan a Vámház mellett helyezkedett el. 

Vers született Nádi Jancsi haláláról 

Ahogy ma a német vendégek és a Balatont körbetekerő kerékpárosok térnek be ide, úgy adták egymásnak a kilincset azok a betyárok, kiknek tetteitől hangos volt vidék. Tragikus esemény is köthető a Vámház történetéhez: itt ölték meg ugyanis Nádi Jancsit, a híres somogyi betyárt. Sorsa akkor vett nem várt fordulatot, amikor borozás közben egy spicli a zsandárokhoz szaladt a hírrel: Nádi Jancsi ott mulat Fenékpusztán. A rajtaütésről szóló versben így örökítették meg a tragikus pillanatot: 

Rózsa Sándort is nagy erőkkel kerestékForrás: Lantos Gábor

 

Betyárok a lovonForrás: Kling József
Ahogy a nóta is énekli
Nádi Jancsi a csárdába 

Ráparancsol a csárdásra: 

– Húzza le a fírhangokat, 

Hadd mulassam ki magamat. –

Nádi Jancsi Fenékben van,

Zsandároknak izenve van:

– Most jöjjetek hamarjába,

Nádi Jancsi a csárdába.

– Még egy icce borom járna,

Ha az idő el nem járna. –

Az idő már későre jár,

Az ajtónál áll hat zsandár.

Jött a zsandár nagy sietve,

Dufla töltött fegyverekkel.

– Jancsi, akarsz-e meghalni,

Vagy magadat meg kell adni. –

Jancsi kapta a fegyverét,

Elkeríté az istenét,

S mire magát észrevette,

Golyó szívét sértegette.

Nádi Jancsi fejér teste

Fenékben van eltemetve,

A fenéki temetőben

Nyugszik a fekete földben.

Patkó Jancsi művelt betyár volt 

Betyártársa, Patkó Jancsi élete körül is legendák keringtek. A Patkó testvérek (István és János) az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után, a somogyi betyárság virágkorában raboltak. Jancsi ráadásul különleges betyár volt, mert tudott írni és olvasni, sőt tettei helyszínein leveleket is hagyott az „Itt járt Patkó Jancsi” szöveggel. A zsandárok ezer forint vérdíjat tűztek ki a fejére, és az is bizonyos, hogy az üldözőivel vívott harcokban esett el. 

Régi vasalók a Vámház ablakábanForrás: Lantos Gábor

A népi visszaemlékezések szerint Fenékpusztán temették el, de egy másik monda azt meséli, hogy csak évtizedekkel később, Olaszországban halt meg. A Vámház falán ott tekint le ránk mindkettőjük arcszobra, alatta a felirat: E csárdában Patkó pribékje által, míg Nádi a pandúroktól lőttenek meg halálosan.”  A szobrok Túri Török Tibor alkotásai. 

A két somogyi betyár arcszobra tekint le ránk a Vámház falárólForrás: Lantos Gábor

Ezer csárda világa a 19. század Magyarországán 

Az évek múlásával a somogyi betyárok tevékenységéről szóló visszaemlékezéseket egyre jobban átszőtte a betyárromantika. A történeteket mesélő szemtanúk szabadon tehettek hozzá bármit a valósághoz, ami korántsem volt olyan mesés, mint a ránk maradt történetek. Rablások, kínzások mindenütt. Előtte és utána mulatságok, evészetek, ivászatok a csárdákban.

A csárdák a 19. század akkori vidéki Magyarországának jellegzetes épületei voltak. A jelentősebb vásárokra vezető utak mentén álltak, és 

a legnépszerűbbek azok voltak, amelyek két megye határára épültek.  A betyárok azért is szerették épp ezeket, mert így lehetőségük volt elmenekülni a megyei rendőrség elől. Jut eszembe, a 400 éves Vámháztól nem messze van Somogy és Zala megye határa. 

Egy kis kovászos uborka és alatta a fasírtos szendvicsForrás: Lantos Gábor

A fenéki fasírt függőséget okoz 

Romantikus elképzelésem (vagy inkább vágyam), hogy a 400 éves Vámházban költöm el az ebédemet, hamar füstbe ment. És bár egy fasírtos szendvicsről (ami egy félbevágott zsemlébe csúsztatott fasírtszelet és néhány szabadon választható savanyúság együttese) nehéz lenne ódákat zengenem, mégsem tudok rosszat mondani a Vámház 21. századi „specialitásáról”. A fasírt még meleg volt, a zsömle friss, az uborka meg uborka. Hozzá egy üdítő, és 500 forintból meg is volt a tízórai. 

Mögöttem a szegen egy pár csizma lógForrás: Lantos Gábor

Mellettem az ablakban öreg vasalók sorakoztak, mögöttem a szögre akasztva egy pár csizma lógott. Persze, sokkal jobb lett volna, ha a konyhában rotyogó friss pörköltből kapok egy tányérral, és a kemencéből most kisütött kenyérrel törölhetem ki az utolsó cseppeket, de ezek megmaradnak az álmodozás szintjén. Annál is inkább, mert a fenéki fasírt függőséget okozhat – hallom a figyelmeztetést, amikor az első kör elfogyasztása után megrendelem a másodikat.  Nem idealizálok, az omlós hús jólesően terül szét a számban. 

Iszik, majd vezet a két elégedett német nyugdíjas 

„Nincs már pörköltre meg nokedlire igény uram” – hallom a felszolgáló hangját. Szomorúan bólogatunk, a megváltozott étkezési szokásokról beszélgetünk, a gyorséttermekről, meg arról, hogy a Vámházat ma már többen csak Berki betérőként ismerik. 

Ez az, ami a helyiek szerint függőséget okozForrás: Lantos Gábor

Pillanatnyi szomorúság üli meg a lelkem, odakint szakad az eső, a kamionok sorban húznak el az egykori fogadó előtt. Csak az asztal mellett ülő két német nyugdíjas ül jóllakottan (pedig nem is ettek), szavukat nem értem, de üres poharaik és elégedett böffentésük jelzi, hogy nekik sem volt ellenükre ez a hely. Kifelé menet még fényképezek egy sort, majd meglepetten látom, hogy az előbb még vidáman poharazgató öregurak a kocsijukba szállva a világ legtermészetesebb módján hajtanak tovább dél felé. A betyár életbe – mondom magamban, és arra gondolok, mi lesz velük, ha útközben leinti őket egy pandúr?  

Kissé kopott életkép a 400 éves Vámház falánForrás: Lantos Gábor

(A következő részben az Alföld két kultikus csárdájában kalandozunk. A Kutyakaparó, amely Petőfi Sándor versében is megjelent, és a Pipagyújtó, ahol hajdan rápipáltak…)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK