A magyar bor Kaliforniába megy

December második hetében, a kaliforniai Sonomában rendezték meg a Wine Visiont, a világ egyik legizgalmasabb borászati eseményét, amelyre meghívták Kamocsay Ákost és Polyák Istvánt - tőlük kaptunk exkluzív élménybeszámolót. 

Tavasszal a londoni Wine Challenge-en Trófea díjat kapott a Tornai Pincészet 2013-as Grófi Juhfarkja. Egy borász általában nem az elnyert díjakra a legbüszkébb, de egy ilyen elismerés nem egy a sok közül:

a londoni a világ egyik legnagyobb és legalaposabban bírált borversenye.

1984 óta rendezik meg és évente 50 ország 15 ezer tételével neveznek be rá. Több száz zsűritag több mint két héten át kóstolja a borokat, 3-4 százalékuk kap aranyérmet. De itt még nincs vége, az aranyérmes borokat újrakóstolják, és közülük a legjobbak Trophy minősítést kapnak.

A Tornai Pincészet Somlón

Idén az összesen 176 Trófea díjas bor egyike (a nevezett 15 ezerből!) a mi 2013-as Tornai Grófi Juhfarkunk lett. Ez az eredmény egyben belépő a Wine Wisionre is, tehát december 4-én elindultunk a kaliforniai Sonomába, hogy személyesen is megtapasztaljuk, hol tart ma a világ borászata. Ezen

a programon részt venni minden borász álma: nincs még egy olyan rendezvény, amelyen ennyi vezető beosztású boros szakember vesz részt,

ráadásul nem csak a legjobb szakmabeliek, hanem más ágazatok (informatika, divat, luxusipar) vezető szereplői is elmondják, hogyan látják a borvilág jövőjét.

Vendégségben Coppoláéknál

Ahogy megérkeztünk, az IWC és a Wine Vision egyik fő szervezőjének és a tulajdonosának meghívására már délelőtt megnéztünk három helyi borászatot, szóval a hivatalos program kezdete előtt belevághattunk a közepébe. Aztán este jött a nyitófogadás, amit nem mindennapi helyszínen, a Francis Ford Coppola Borászatban tartottak. Igen, ez a Keresztapa-féle Coppola, akinek a családja generációk óta foglalkozik borkészítéssel, nagyapja például New York-i lakásának pincéjében, saját maga által konstruált eszközökkel készített bort.

Az Egyesült Államok 30 legnagyobb borászatának egyike, csak a vendégtere egy hatalmas, kétszintes épület, óriási kóstolótermekkel.

Évi 200 ezer látogatójával összességében leginkább egy élményparkra hasonlít, némi múzeumi beütéssel.

Ahol megnézhetőek a rendező relikviái, a Keresztapa íróasztalától az Oscar-szobrocskákig, a parkban pedig hatalmas úszómedence, öltözőkabinok, sétautak és bárpult – nyáron sok San Franciscói család kedvelt úticélja, ahol az egész napot el lehet tölteni a gyerekekkel, és persze közben a borok is megkóstolhatók.

A vörösök Magyarországról nézve kiemelkedőek, az itteni mezőnyben inkább erős átlagosnak mondanánk őket, de természetesen hibátlanok – a lehető legprofibb körítéssel.A nyitó estére a világ távoli sarkaiból érkezett résztvevők mellett Sonoma-völgyi szőlészek és borászok is eljöttek, meg több kaliforniai szakmabeli, így aztán volt szerencsénk olyan világklasszis borászatok marketing és piaci tapasztalatiról beszélgetni, mint az Opus One vagy a Robert Mondavi Winery.

Kamocsay Ákos szelfizget Kamocsay Ákos

A fenntarthatóság is téma

Egy ilyen, többnapos konferencia sok mindenre jó. Egyrészt, hogy a résztvevők találkozzanak egymással és megosszák tapasztalataikat, másrészt meghallgatják a legjobb szakértők előadásait. A Wine Visionön volt szó piacról, fogyasztói, vásárlási szokásokról, fenntartható borkészítésről, márkaépítésről. Ott volt, és előadást tartott a borvilág számos befolyásos szereplője, például Ian Harris, a WSET akadémia vezetője, Hugh Reimers, a Jackson Family Wines (Kendall-Jackson) vezérigazgatója, Martin Brown, a wine-searcher.com alapító tulajdonosa és persze az egyetemi kutatóintézetek, pénzügyi és marketingcégek is képviseltették magukat. A

központi téma a fenntarthatóság volt, ez a szemlélet ma már sok nagy amerikai borászat teljes működését meghatározza

– a lényeg az, hogy minél kisebb környezeti terheléssel és minél inkább önfenntartó rendszerként működjön a szőlőtermesztés és a borkészítés, például ne igényeljen külső forrásból energiát.

Ez egy olyan méretű borászat esetében, mint például a Kendall-Jackson, számottevő mértékben óvja környezetünket. A cégnek saját hordógyára van Franciaországban, ugyanis 200 ezer hordóban készítenek bort (ez több mint 50 millió palack), képzeljék el, hogy csak ezek mosásához mennyi vízre és energiára van szükség. Ezért aztán a feldolgozó épületeiket nagyrészt napelemmel borítják, és hatalmas energiatárolókat építettek be, a levágott venyige égéshőjét meleg víz előállításra használják, a papír csomagolóanyagot a szőlő más melléktermékeivel az ültetvények mellett komposztálják. Az ültetvényeken pedig apró, újzélandi kune kune malacokat tartanak, amelyek nem érik el a szőlő zöld részeit, és környezetbarát módon kordában tartják a takarónövényzetet.

Kifejezetten inspirálóak voltak a kerekasztal-beszélgetések is, például a kínai piac lehetőségeiről az európai borászatok számára, vagy a borklubok működéséről, a közvetlen fogyasztói értékesítés növeléséről vagy olyan, talán kicsit elvontnak tűnő, de nagyon is praktikus témákról, mint a genetika és a borfogyasztás kapcsolata.

Modern eszközökkel dolgoznak Kamocsay Ákos

Magyarok Borországban

A kaliforniai Napa- és Sonoma völgyet együttesen Wine Country-nak, vagyis Borországnak nevezik, ez az újvilági bortermelés fellegvára. Ebéd és vacsoraidőben volt alkalmunk felkeresni néhány kiemelkedő környékbeli borászatot is. Volt köztük sokféle, más-más erősségekkel, de a legérdekesebb mindenképpen a Napában, illetve a város mellett húzódó hegyben létesített gravitációs borászat, a Palmaz Vineyards volt.

A teljes egészében a hegybe vájt, 18 szintes (!) épületben a bormozgatás minden fázisa a gravitáció segítségével zajlik. Ez azért érdekes, mert

a bor minőségét nagyban befolyásolja az, hogy készítése során mennyi mechanikai hatás éri.

Minél kevesebb, annál jobb, aminek viszont ellentmond, hogy a pincében a bort több alkalommal is át kell mozgatni. Ezért fejlesztettek ki például újabb és újabb generációs szivattyúkat, amelyek kíméletesen juttatják át a bort az egyik tartályból a másikba – de ennél sokkal jobb megoldás, ha ehhez nincs szükség szivattyúra, hanem egyszerűen átengedik az egymás alatt lévő tárolókba. Magyarországon is van gravitációs borászat, például Pannonhalmán, de itt „csak" négy szinten vannak tartályok. A napai 18 szinttel egyetlen munkafázisban sincs szükség szivattyúra.

Egy ilyen utat persze arra is fel kell használnunk, hogy a borainkat népszerűsítsük, újabb piacot találjunk a számukra. És az amerikai piac nagyon vonzó: igényes, nem az árérzékenyég a legjellemzőbb tulajdonsága, és megbecsüli a különleges minőséget.

Egy jól képzett San Franciscói vagy New York-i sommelier szerencsére már tisztában van a magyar furmint vagy juhfark lehetőségeivel,

és a tapasztalt amerikai borfogyasztók is keresik a különlegességeket, az egyedi terroir-t jól bemutató fajtákat és tételeket. Dűlőszelektált boraink egyértelmű sikert arattak a szakértők körében, elfogulatlan vélemények szerint a nagy burgundi borokhoz hasonlíthatóak, ezért jó eséllyel több juhfark és furmint borunk hamarosan kapható lesz az Egyesült Államokban is.

Grillező terasz a Paradise Ridge borászatban Forrás: Kamocsay Ákos

És a ráadás: a konferencia alatt jött a hír, hogy a Wine Challenge 2017-es bírálatának őszi fordulójában két aranyérmet is nyertünk, a 2015-ös Top Selection Apátsági Furminttal és a Prémium Juhfarkkal. Ezt talán nem túlzás történelminek nevezni, ugyanis így már három egymást követő évben sikerült száraz fehér borral aranyat szereznünk Magyarországról, ami még senkinek sem sikerült, ráadásul – most dupla eséllyel – indulhatunk a harmadik Trófea díjért is. De ez majd csak tavasszal derül ki, addig pedig dolgozunk a legújabb évjárattal, ha nem is 18 szintes, gravitációs pincében, de az elérhető legjobb technológiával, és persze legjobb tudásunk szerint.