Van, aki keményen szereti

2017.02.01. 06:38

Büszkék vagyunk a magyar almára, de ha szembesülünk azzal, hogy hány fajta terem körülöttünk, elképedünk. Fajtabírálaton jártunk, ahol 17-féle gyümölcsöt kóstolhattunk meg – tudják önök, milyen valójában a jó alma?

Az alma az egyik első ennivaló, amit az anyatej után megkóstolunk,  nem csoda, hogy a viszonyunk meglehetősen terhelt. Mondhatnánk, biblikus a jelentősége, de a kutatások szerint nincs is rá szükség, hogy belerángassuk a Paradicsomot, meg a kígyót, anélkül is elég zűrös a téma. Már csak azért is, mert a nyilvántartás alapján 7500-féle almát termesztenek a világban.  

17-féle a 7500-bólForrás: Origo

Mitől jó?

Az alma minőségét egy új-zélandi tanulmány szerint a textúra, az íz és az illat határozza meg. A textúra tulajdonképpen az alma keménységét, roppanósságát jelenti, az íz pedig az édes és savas árnyalatok összessége. Szép objektíven hangzik, ugye? Ám még ha le is lehetne írni minden egyes alma tulajdonságait valamilyen objektív eszköz segítségével, az sem érdekelne senkit, hiszen csak az számít, hogy a fogyasztó mit érez evés közben. 

Szintén az új-zélandi kutatásnak köszönhetjük azt a gondolatot, hogy a szubjektív megítélése valójában az emlékeink függvénye. Legtöbbünk ugyanis régebbi meghatározó almákhoz viszonyítja az éppen fogyasztott gyümölcsöt, ami bár jellemző, de elég veszélyes dolog, hiszen az emlékezés nem valami megbízható eszköz. Az ízélményeket felülírja, átszínezi egy rakás tényező, ami az adott fogyasztáshoz kapcsolódik, ráadásul ahogy öregszünk, az ízlelésünk egyre kevésbé működik. 

A gyerekkori alma nem létezikForrás: Nébih

Hogy akkor milyen almát szeretnek az emberek? Ezzel kapcsolatban a tudományos eredmények is egymásnak ellentmondóak sajnos. Egy brit kutatás azt állítja, a vásárlók a ropogós és lédús almákat szeretik, amelyek mérsékelten savasak és édesek,  mint a Jonagold. A kevésbé savas és édes Gála a nem annyira kedvelt fajták közé került a felmérés során. Ehhez képest egy 2011-es Telegraph-cikk már a Gálát hozza ki abszolút győztesnek, persze elképzelhető, hogy a másik kutatás jóval korábbi. 2014-ben ugyanis még mindig a ugyanez volt a britek kedvence, szorosan a nyomában a Pink Ladyvel. Egyesek szerint szerint mindez az angolok cukorfüggőségével magyarázható. 

Hazai kedvencek

A magyar fogyasztók kedvenceivel kapcsolatban sajnos nem találtunk ilyen jellegű adatokat. 2014-ben ugyan a kormány elindított egy szavazást egy kampány keretében, amelyen a Jonagold, a Golden, az Idared, a Starking, illetve a Gála között lehetett választani, de az interneten nincs nyoma, hogy győztest hirdettek volna. Azt azonban biztosan lehet tudni, hogy a hazai almafogyasztás sajnálatos módon évtizedek óta egyre csökken.  Míg a nyolcvanas években 20 kilogramm körül volt az egy főre eső éves mennyiség, mostanra már csak 12 kilónyit ropogtatunk el. 

Pirosakból volt többForrás: Nébih

Az almatermés minősége ugyan nem egyenletes, de ettől függetlenül a hozamokra nem lehet panasz, a felvásárlási árakra és az olcsóbb külföldi almával való reménytelen versenyre sokkal inkább. Bár minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar ember a magyar almát akarja megvenni, de amikor fizetni kell, már nem biztos, hogy ennyire hazafias. 

Szerencsére a legnagyobb láncok igyekeznek a mi termésünket eladni. A Tescóban például a tavaly értékesített 8000 tonna közel 90 százaléka itthon termett, és a Lidlnél kapható gyümölcsök jelentős része is Szabolcsból (hajrá, Derecske!) érkezik. A két cég eladási adatai alapján a Tescóban a vásárlók az Idared, a Jonagold és a Golden fajtákat szeretik,  és képzeljék, pont ez a sorrend a Lidlnél is. De érezhető a kereslet a Braeburn, a Fuji és a Gála iránt is, aki pedig ki tudja fizetni, az szívesen vesz Pink Ladyt is. 

Új fajták

A Nébih legfrissebb fajtabírálatán bemutatott 17 új fajta persze leginkább csak részleteiben mondható újnak, nem arról van szó, hogy akkor most bárki is feltalálta mondjuk a kék almát – bár a belülről is piros gyümölcs ötlete már egyáltalán nem annyira elrugaszkodott gondolat.  A néha vicces fantázianevek mellett, ahogy a képeken is láthatják, a megszokott fajtákhoz rendkívül hasonló almákról van szó, amelyek csak bizonyos tulajdonságaikban különböznek az eddigiektől. 

MR-17 jelentkezz!Forrás: Origo

Az egyértelműen piros és golden típusokra osztható mezőny nagyobb része úgynevezett rezisztens almafajta volt. A rezisztens növények csökkentett vegyszerhasználatot tesznek lehetővé, ökológiai és biotermesztésre különösen alkalmasak.  Hogy ezeket a szuperalmákat mikor fogjuk megtalálni a piacon, az egyelőre nehezen megjósolható, és erősen csodálkoznánk, ha valóban azt írná ki majd a zöldséges a kis fekete táblára, hogy Red Topaz, Smeralda vagy Rodonit. 

Jonagored szüreteléseForrás: MTI/Balázs Attila

A 17 bírált almát hat tényező alapján vizsgálták: összhatás, szín, méret, alak, gyümölcshúsállomány, illat, íz, héj. Összhatás alapján a sárgák közt a Smeralda lett az első, a pirosak közt pedig a Rozela, reméljük, találkozunk velük hamarosan. Textúra, íz és illat alapján az MR-17 nevű versenyző lett az első befutó, és ezt a választást magunk is igazolni tudjuk. 

Lelkiismeretesen végigkóstoltuk ugyanis az összeset, és az MR-17-et valóban nagyon gazdag ízűnek, jó ropogósnak éreztük.  Külsőre ugyan a legkevésbé sem mondtuk volna vonzónak, de a szakértők szerint tud ez az almafajta csinosabb is lenni, úgyhogy ezt várjuk legjobban a boltokba. 

A 17 új fajta laikusként meglehetősen soknak tűnik egy év alatt, de a Nébih adatai szerint az elmúlt öt évben 160 különböző almafajtából és klónból állítottak elő oltványokat a hazai faiskolák. Az általuk kiadott új gyümölcsültetvény-telepítési engedélyek alapján a tíz évvel korábbihoz képest jelentős elmozdulás látható a fajtahasználatban. Sajnos az egykor híres, valóban kiváló ízű és beltartalmú Jonathan fajta lassan eltűnik az árutermelő ültetvényekből,  a magyarázat a fajtára jellemző termesztési és tárolási problémákban található. A gazdaságossági mutatók miatt az almatermelők egyre inkább a kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező rezisztens fajták termesztésében látják a jövőt. Így könnyen elképzelhető, hogy húsz év múlva az MR-17 lesz mindannyiunk kedvence, csak persze valami kedvesebb néven fogjuk szeretni. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK