Az eszményi Rákóczi-túrós

Egyre kevesebb cukrászdában találkozunk vele, de ha mégis, akkor általában rá kell jönnünk, hogy ez is egy olyan sütemény, amit jobb, ha magunk készítünk. Rákóczi túrós adalékanyagok, lékötők és sütésálló lekvár nélkül.

A Rákóczi-túrósnak a hiedelemmel ellentétben semmi köze nincs az Rákóczi fejedelemhez: nem volt a kedvence, nem volt kulcsfontosságú szerepe a háborúkban és nem is sütögetett túrós süteményt Rodostóban a bujdosóknak. A Rákóczi-túróst Rákóczi János szakácsmesternek köszönhetjük, aki az 1958-as brüsszeli világkiállításon készítette, ettől fogva vált ismertté a sütemény és a recept is.

Alul egy egyszerű omlós tészta, rajta túrókrém, amit éppenhogy megsült, puha tojásfehérjehab és finom, savanykás baracklekvár rácsoz. Akkor most tegye fel a kezét, aki már evett ilyen Rákóczit! Igen? Tényleg? Cukrászdában is? Ehm.

rákóczi túrós Forrás: Táfelspicc

Ugye megvan az a pillanat, amikor beleharapnak (hiszen a Rákóczit harapni az igazi), már elképzelik, hogy mennyire jó lesz, ahogyan keveredik a túró a habbal, az édes-savanyú barackkal, amit a nyelvünkkel szétnyomunk, itt-ott felbukkan egy kis mazsola, és ott a tészta is, igen, végre valami határozott textúra ebben a mesebeli süteményben, megvan ez a pillanat?

Na, ehhez képest a tészta puha, a túró kemény, harapható, nyelvvel szétnyomhatatlan, szinte forgácsolódk és kis hungarocell-gömbökként kerül a szánkba. A hab száraz, vagy nyúlós ocsmányság és vagy van a rácsok között lekvár (agyonpektinezett sütésálló borzalom nyilván, mert a sima folyik, nehéz vele dolgozni a lusta igényteleneknek) vagy nincs is ott. A nincs a legkisebb baj, csak akkor ne hívjuk Rákóczinak, mert nem az. Akkor sem az, ha hab vastag borítja a leheletnyi lekvárral megkent túróréteget, mert azzal pont a lényeg, a lekvár és a hab játéka vész el.

Ahogyan korábban Anna is írta (tessék kattintani, csodálatos Rákóczikat találnak!), ki kell kukázni a receptből az oda nem illő járulékos anyagokat. A sütőpor felesleges térfogatnövelés, a levegő piskótába kell, nem az omlós tésztába. A túróból nem rögöket szeretnénk, hanem lágy, sült túrókrémet, nem kell ide se dara, se morzsa, sem másmilyen lékötő. A harmadik szempont a jó lekvár, a negyedik pedig, hogy a tojáshab ne legyen másfélszer akkora, mint maga a sütemény, hanem elég, ha könnyű rácsot alkot, ami megtartja a lekvárunkat.

Íme:

Elkészítési idő: nettó 35 perc, bruttó 1,5 óra
Alapanyagok:

a tészta:

• 300 g liszt
• 200 g hideg vaj
• 100 g porcukor
• 1 tojás sárgája (a fehérjét félreteszem)
• 1 csipet só

túró:

• 500 g zsíros túró
• 2 ek tejföl
• 2 tojás sárgája (a fehérjét félreteszem)
• 100 g porcukor
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 1 citrom héja
• 10 dkg mazsola

a rácsozáshoz:

• 3 tojásfehérje
• 100 g porcukor
• 1,5 dl baracklekvár

A tésztához a vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi alapanyagot és gyors mozdulatokkal egyneművé gyúrom. Kinyújtom, kivajazott-lisztezett tepsire fektetem és a hűtőbe teszem10 percre. A sütőt előmelegítem 180 fokra.

A túrót áttöröm, hogy selymes legyen, majd hozzáadom a sárgáját, a cukrot és az ízesítőket.

A tésztát az előmelegített sütőben 10-15 percig sütöm, amíg szép világos lesz. Ezután rásimítom a túrótölteléket, visszateszem sülni.

Közben a cukorból és a félretett fehérjékből kemény habot verek, habzsákba töltöm. A sütő hőmérsékletét 100 fokra veszem. Először a felső oldalával párhuzamosan, majd merőlegesen is habcsíkokat nyomok, de a sorrend és az irány persze mindegy: rácsok legyenek. A köztes részekbe kiskanállal óvatosan baracklekvárt kanalazok (ezt a művelet jöhet sütés után is).

30 perc alatt világosra sütöm és langyosan tálalom. Könnyű, lágy, puha lesz a végeredmény.