A Terminátorból is a második rész volt a jobb, nekünk is ez volt az izgalmasabb: kis vadászat, kevés kutakodás, de meglett minden, ami szükséges. Mivel a hozzávalók egy része nem élelmiszeripari alapanyag, el kellett gondolkodni, merre induljunk, de néha szerencse, néha az olvasók siettek segítségünkre.
Anna édesanyjának gazdaságából jött a kacsatojás. Ugyan, ha ez nem lett volna, tyúktojással is helyettesíthető, de Kínában ez az autentikus. Hogy a fermentálódás beinduljon, hamura volt szükség: pont kapóra jött nővéremék cserépkályhája, amiből már volt mit kilapátolni. Ezt bekevertem faszénhamuval, amit kis zacskóba bevittem a Táfelspicc konyhájába.
Egy kis kémia
Hamut már láttak ezek a falak, de agyagot, pláne ennyit nem. Mielőtt vonatra szálltam volna, leballagtam a verőcei Duna-partra, ahol egy rövid szakaszon nagyon jó minőségű tiszta agyag található. Kutyám lelkes asszisztálásával kiástunk a lányom homokozólapátjával egy nagy zacskónyit – ebbe ágyazzuk bele a tojásokat, sőt az edény tetejét is ezzel zárjuk majd le.
Tiszta égetett meszet nem a tüzépnél kínálnak, hanem vegyiáru-kereskedésekben. Mi a budapesti Azúrba járunk, ahol igazi köpenyes bácsik adnak mindenre megfelelő választ. Öröm olyan helyen vásárolni, ahol ennyire szakképzett eladók dolgoznak.
(Nem mellékes: nincs még egy bolt a fővárosban, ahol egy kupacban árulnak CaO-t és mondjuk sellakkot vagy karnaubaviaszt.)
A meszet és a hamut 2:3-hoz arányban bekevertem, hozzáadtam 1,5 deci konyhasót, majd jöhetett a forró iszap gyártása. A kínai receptek erősre főzött fekete teát írnak elő. Nem fogtam vissza magam, főztem egy laza dobit, kábuljon csak be a tojás. Ezt a levelekkel együtt kell belekeverni; ahogy volt, bezúdítottam a bekevert porba. Az eredmény csodálatos gőzfelhő lett, hiszen beindult a mész, alaposan felmelegítve a kulimájszt.
Mikor kicsit visszahűlt, a lúgos hatás miatt gumikesztyűt húzva – az irodaház takarítónője kisegített egy párral – belehempergettem a tojásokat úgy, hogy mindenütt egyforma réteg tapadjon rájuk. Innen a rizspelyvába kerültek át. A rizs hántolásakor keletkező melléktermék beszerzése elsőre okozott gondot, de a múlt heti cikk kommentjei között javasolta kedves olvasónk, hogy a Beerodalom nevű söralapanyagokat áruló bolthoz forduljak – nekik valóban volt raktáron.
A hamusaras tojásokat belehempergettem, majd szépen egymás mellé pakoltam mind az agyaggal megágyazott tálba. Mint öt árva sündisznó, úgy feküdtek egymás mellett, így adtam rájuk dunyhát, vagyis három centi laza, nem túltömörített agyagot. Ebben alszanak majd több mint három hónapot, a dolgunk mindössze annyi, hogy néha picit meglocsoljuk.
Eddig ennyi, száz nap múlva visszatérünk. Drukkoljanak!