Júliusban éli virágkorát a menzai klasszikus, ilyenkor a legfinomabbak a főzelékek. Friss a zöldbab, a borsó, répa, káposzta, tök, van még újkrumpli és karalábé is, ilyenkor nem lehet velük betelni. Általában egyet kell értenem az Ínyesmesterrel, amikor azt írja, hogy
a főzelék legjobb társa egy jó nagy szelet füstölt szalonna,
esetleg marhasült, de nyáron valahogy mégsem vágyik tömény zsírra a gyomor, ugyanakkor kell valami, amitől a főzelék teljes étkezéssé válik.
A feltét egy rettenetes történelmi súllyal terhelt kifejezés, olyan emlékeket ébreszt bennünk, mint a főzelék levétől félig felázott panírral bevont,
vastag rántott párizsi, vagy a zsírgombócokkal teli lecsókolbász és mócsingpörkölt.
A feltétek témájában ráadásul még a szokásosnál is többet nyom a latban az ízlés: van, aki utálja, ha a szaft a tökfőzelékbe folyik, más kifejezetten erre a keveredésre gerjed. Most azokat a főzelékfeltéteket gyűjtöttem össze, amik valamivel könnyebbek, mint egy jó zsíros sertésoldalas, és izgalmasabbak egy főtt tojásnál, de éppen annyi idő alatt elkészülnek, míg a főzelékhez megpuhul a zöldség.
A bundás kenyér is jobb lehet, ha nem bő olajban, hanem kevés vajon sül, és nem kenyérből, hanem bagettből készül, így harapnivalóbb állaga lesz, nem tud szétázni.
Alapanyagok:
A tojásokat egy tálba ütöm, hozzáöntöm a tejet, sózom és felverem. Belereszelem a parmezánt is. A bagettet ujjnyi szeletekre vágom és a tojásos keverékbe fektetem.
Egy serpenyőben vajat olvasztok, a bagettszeleteket lecsepegtetem, majd a serpenyőben közepes hőfokon mindkét oldalát aranyszínűre pirítom.
Olyan ez, mint egy kukoricás palacsinta, ami persze friss kukoricából lesz a legjobb, de el lehet készíteni jó alaposan lecsepegtetett konzervből is.
Alapanyagok:
kb. 250 gramm főtt kukorica (lehet konzerv is)
4 tojás
6 evőkanál liszt
egy mokkáskanál só
egy kevés olaj
A tojásokat kettéválasztom, a fehérjéket a sóval habbá verem, a sárgákhoz keverem a lisztet, majd hozzáforgatom a habot is. A tésztába keverem a kukoricát.
Egy tapadásmentes serpenyőt felhevítek, ha nem tapadásmentes, kissé kivajazom,
és egy-egy evőkanálnyi adagban kis palacsintákat sütök a masszából.
A máj iszonyú gyorsan elkészül, rövidebb idő alatt, minthogy a legzsengébb zöldség megpuhulna, nyársra húzva pedig azoknak is meg fog felelni, akik nem szeretik, ha a feltét a főzelékben tocsog.
Alapanyagok:
A májakat, amennyire lehetséges, kierezem, megszórom őrölt pirospaprikával, majd kis nyársakra húzom őket. Egy serpenyőben felolvasztom a vajat, és a májas nyársakat belefektetem.
Közepes lángon körülbelül oldalanként 3 perc alatt kisütöm őket úgy, hogy a belsejük éppen csak hogy átsüljön. Lehúzom a lángról, és csak ekkor sózom. (Télen, vagy ha épp nem 30 fokos a konyha, sütőpapíros tepsin, 190 fokos sütőben oldalanként kb. 7-7 perc alatt sül meg.)
Ez is egy nagyon gyors, nem túl nehéz, de azért pont eléggé laktató feltét, az egyetlen, ami elengedhetetlen hozzá, az a jó alapanyag. A másik trükk a kellőképpen vastag szelet és a hirtelen sütés, így lesz szépen, egyben süthető a sajt. Az édeskés főzelék-alapanyagokhoz a legjobb, most céklához ettük.
Alapanyagok:
Egy grillserpenyőt nagyon forróra hevítek. Kevés olajat öntök bele, majd ráteszem a sajtot. Nem piszkálom, hagyom, hogy kéreg süljön köré. Ha ez megvan, nagyon óvatosan megfordítom. A másik oldalára is kérget sütök, és azonnal tálalom.
Nem, egyáltalán nem csak azért jó, mert húsmentes, és a vegák örülhetnek neki. Egészen más íze és állaga van, mint a hagyományos fasírtoknak, de még a csicserifasírthoz, a falafelhez sem igazán hasonlít. A változatosság pedig, ugye, gyönyörködtet.
Alapanyagok:
A lencsét sós vízben megfőzöm, leszűröm, félreteszem, hogy kihűljön. A
hagymát és a fokhagymát felaprítom, és a lencséhez keverem a fűszerekkel együtt,
majd a tojást és a morzsát is belekeverem. Lapos, kb. 3 centis kis lepényeket formázok belőle, sütőpapíros tepsire fektetem őket, és 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm őket.
Egyszerű: ugyanazt a krumplit, amit a sóskába főznék, inkább lereszelem, és olajos serpenyőben iszonyú ropogósra pirítom. A krémes, tejfölös, savanykás főzelék a sós, ropogós, odapirult krumplival nagyon, nagyon jó. Ugyanakkor bármilyen más, könnyű főzelékhez el tudom képzelni a spenóttól a káposztáig.
Alapanyagok:
A krumplit meghámozom, lereszelem, és egy konyharuhába teszem. Alaposan kicsavarom belőle a levet. Egy serpenyőben olajat hevítek, és evőkanálnyi adagokban beleteszem a krumplit, majd egészen laposra nyomkodom. Sózom, majd
mikor az egyik oldala alaposan megpirult, megfordítom.
A másik oldalát is megpirítom.
Csalás: olyan, mintha fasírtot készítenék, de lusta módon ahelyett, hogy kisütném külön, olajos serpenyőben vagy a sütőben, egyszerűen belefőzöm a főzelékbe, mint levesbe a betétet. Idő- és mosogatástakarékos, ugyanakkor eléggé népszerű megoldás.
Alapanyagok:
Az alapanyagokat jól elkeverem, és a főzelékkel harmonizáló fűszerrel ízesítem. (Például: karalábé-kapor, tök-szerecsendió, répa-gyömbér, borsó-petrezselyem.) Mikor a főzelék elkezd forrni, apró, dió méretű golyókat formázok a masszából, és a főzelékbe teszem.
A lábos fülénél fogva összerázom, hogy a golyókat befedje a mártás, de nem keverem, nehogy összetörjön, és lefedve puhára főzöm. A képen látható főzeléket a végén önmagával sűrítettem.