Mátrai borzaska: a pokolból a mennyország felé!

mátrai borzaska
Karfiollal mennyei finom
Vágólapra másolva!
A Mátrában nem ismerik, a borzok nem sütik, mégis minden menzán, kifőzdén és zs-kategóriás étteremben ott van. Mátrai borzaska, szevasz!
Vágólapra másolva!

Vannak ételek, amiket senki sem csinál otthon. Most a kommentek között, majd biztos előkerül háromszáz öntudatos kivétel, de

a borzaska akkor sem jellemző vasárnapi ebéd – túl sokat kell vele pepecselni,

meghagyjuk a hivatalos konyháknak.

Van baj, de mi akartuk

Noha tudjuk, hogy ez a recept kiváló alkalom a kicsit öregebb húsok elpattintására, néha bizony rákíván az ember, hogy sokszor csalódjon és egy újabb évig ne jusson eszébe ilyet rendelni. Amíg Angyalföld egy kellemetlenebb részén, a Domus áruház mögött laktam, az albérletünk alatt volt egy remek retró kifőde, a Romus, amit csak egy betű különböztetett meg a szomszédos bútorbolttól.

Kell egy batáta Forrás: Zirig Árpád

Dedikált Szűcs Judit poszter, kártyabajnokságok kupái, a falakba ivódott palacsintaszag jellemezte. Szintén

tipikus volt a cifra káromkodás a konyha felől, ha valaki borzaskát rendelt;

valaki ott bent nagyon gyűlölte ezt az ételt, ám mégis jól csinálta. Elég gyakran rendeltünk, majd hosszúlépés mellett hallgattuk a nyelvi lelemény virágait – még a környék sokat látott rosszarcúi és a mellettük békésen kosztoló rendőrök is elismerően bólogattak.

Nem állok neki, fiacskám!

Azonban az, hogy otthon nekiálljak, fel sem merült bennem. Tipikus menzás kosztnak könyveltem el én is, és itt-ott sorakozva többször filozofáltunk azon, mi lehet az eredete. Az biztos, hogy neve ellenére,

nem ősi magyar étel, rovásírásos receptjét nem a nyereg alatt puhítva hoztuk a Mátráig.

Sokkal inkább a szocialista közétkeztetés szláv eredetű vadhajtása az efajta borzaska – ettől még nem kell zsigerből gyűlölni, csak ideje volna ötletesebben elkészíteni.

Apróra reszeljük Forrás: Zirig Árpád

Az unalmas krumplis bunda, silány tömbsajtos-tejfölös szetten túl bőven van tartalék ebben a fogásban. Szinte kiabál azért, hogy értelmezzük kicsit újra, adjunk neki egy esélyt. Nálunk megtörtént és hamar kedvenccé vált.

Nem nagy különbség

Az első, hogy hagyjuk a francba a krumplit. Helyette édesburgonyát, vagyis batátát vegyünk. Ha van, akkor lilát, mert az jobb, ha nincs, jöhet a tökösebb ízű narancssárga – ezek zöme egyébként hazai termesztés, nem a külföldi gazdákat támogatjuk a vásárlással.

Nyomkodjuk ki a levét Forrás: Zirig Árpád

Egyre több boltban, zöldségesnél kapható, kilója 500-700 forint körül van – elég egy nagyobb darab, amelyet meghámozunk, apróra lereszelünk. Elég sok leve van, érdemes óvatosan kinyomkodni.
Adjunk hozzá egy nagyobb vagy két kisebb tojást, lisztet, amennyit fölvesz. A massza állaga akkor lesz jó, ha olyan, mint a tócsnié. (Ha valaki más néven ismerné, ez mind szinoníma: lepcsánka, lepcsánk, lapcsánka, tócsni, tócsi, tósni, beré, berét, cicege, cinege, cicedli, málé, krumplilángos, krumplifasírt, krumplibaba, macok, tapsikolt, hadipecsenye, hadifasírt, huszárrostélyos, placsni, plecsni, pacsni, pacsa, krumplihús, enge, enge-menge, röszti, rösztike, krumpliprósza, prósza, leppalacsinta, lapótya, lapotyka, marcafánk, babagudovica, toksa, matutka, görhe, borzaska, bujka, bramborák, görhöny, görhe, göre, recsege, gánica, bujka, egérke, kremzli, hemzli, recsege, istérc, terc, tótlángos, tisztviselő pecsenye, harula, mackó. Forrás itt!)

Akkor jó, ha tócsni állagú Forrás: Zirig Árpád

A hús azért marad

A sertéskarajt felszeleteljük, kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. Ezt követően alaposan lisztbe forgatjuk, hogy a batátás massza megtapadjon rajta. Bátran nyomkodjuk rá, masszírozzuk bele a húsba.

Karaj, mert az olyan retró Forrás: Zirig Árpád

Nem kell neki nagyon forró olaj, mert akkor csak a bunda sül meg, a hús nem – túl alacsony sem jó, mert akkor a karaj hajlamos kiszáradni. Én a tízes fokozatból a hetest használom. Addig sütöm, míg mindkét oldala aranybarna nem lesz.

Nem kellenek vastag szeletek Forrás: Zirig Árpád

Csak egy kevés minőségi!

A hazai étkeztetés fekélyes sebe a rossz sajtok használata. Mivel nagyon kevés kell hozzá, érdemes jobb fajtát választani, mert az aromái a meleg húson felerősödnek, isteni párost alkotnak majd a fokhagymás tejföllel. Léteznek remek itthoni termékek is, de sajnos még mindig könnyebb külföldiből vásárolni megfelelőt, mint magyarból; most is érlelt francia tehénsajtot találtam.

Bundázzuk be a húsokat Forrás: Zirig Árpád

A megsült hús tetejére magas zsírtartalmú tejföl való

– csak semmi finomföl-jellegű kamuzás –

amelybe fokhagymát nyomunk. Erre szórjuk a sajtot, amely a hús és a batáta gyenge, természetes édességével remekül összeillik majd.

Nem kell sok sajt, érdemes finomabbat venni a silány trappistáknál Forrás: Zirig Árpád

Mit tegyünk mellé?

A körítés? Mindig jó kérdés. Menzákon tipikusan a gyorsfagyasztott hasábburgonyát szednek mellé, vagy a szomorú, ízetlen rizst. Legyünk bátrak és egészségtudatosak:

itt a karfiol szezonja, nyersen is remek,

nem hogy pirítva!

Süssük aranybarnára Forrás: Zirig Árpád

Ne forrázzuk, ne főzzük, csak olíván vagy vajon, kevés szójaszósszal pirítsuk át gyorsan. Akinek van grill-lapja, azon is készítheti, ez esetben érdemes tálalás után meglocsolni kis olajjal: erre a mák- vagy tökolaj is kifejezetten alkalmas.

Karfiollal mennyei finom Forrás: Zirig Árpád

Mivel van benne hús, a hagyományosabb gasztronómia ösvényeken mozgó családtagjaink sem hisztikéznek majd – az édesburgonya előnye, hogy

új ízt ad, de mégsem szokatlan a magyar szájnak.

Kísérletezzünk, mert az jó!