„A szilvát nemcsak a számmal szeretem, szeretem a szívemmel is” – írja Szép Ernő, amikor szégyenkezve vallja be egy kis tárcanovellában, hogy neki bizony a szilva a kedvenc gyümölcse. A szilvát imádni ugyanis egyáltalán nem előkelő dolog, amolyan szegényeledel, ami ingyen hullik a fáról, vagy
olyan szapora, hogy egészen olcsó.
Olyasmi, amivel az író gyerekkorában az édesanyja „elütötte” a vacsorát, ha éppen nem volt más: kenyeret ettek hozzá.
Felnőttként is kabátzsebbe dugdossa a szilvával teli papírzacskót, amit mindennap ugyanannál a kofánál vesz, és addig eszi a szilvát, amíg van. Onnan tudja, ha végleg vége nyárnak, sőt, az ősznek is, ha a kofa azt mondja:
Nincs több szilva az idén, tessék kérem gesztenyét venni.”
Szerencsére mi még az elején vagyunk a szezonnak, nem is kell szégyenkeznünk, mennyire szeretjük, jöhetnek hát idei kedvenc szilvás receptjeink a gombóctól egészen a fűszeres, sós szószig.
Szemre egészen olyan, mint a lekvár, az íze viszont bonyolult, fűszeres, sós. Üvegben lehet kapni, mint a ketchupot vagy a csiliszószt, és ugyanúgy húsok mellé érdemes adni vagy sütés közben egyenesen rájuk kenve használni. Különösen finom sült csirkére vagy sertéssültekre. Nálunk az átlag boltban nem kapható, szilvaszezonban viszont fél óra alatt elkészíthető otthon. Aki szereti a csípőset, tehet bele chilit is, vagy növelheti a gyömbér mennyiségét.
Alapanyagok:
A szilvát kimagozom, kis kockákra vágom, és egy kis lábosba teszem az összes többi alapanyaggal. Alacsony lángon főzöm körülbelül fél órán keresztül, míg a szilva egészen szét nem esik. Botmixerrel pürésítem.
Ha tartósítani akarom, még forrón sterilizált üvegekbe öntöm.
Máskülönben hetekig eláll a hűtőszekrényben.
A dió és a mandula mellett a mák passzol a legjobban a szilvához, lekvár formában például a flódniban, frissen pedig most egy iszonyatosan egyszerű clafoutis-ban, azaz tejes pitében. Ez az a sütemény, ami voltaképpen gyümölcsből és egy folyékony palacsintatészta-szerűségből áll, majd egy nagyon lágy pitévé sül össze. Kevés liszt van benne, most azt a keveset is darált mákra cseréltem.
Alapanyagok:
Egy tűzálló tálat kikenek vajjal, és kirakom a megmosott, kimagozott, felszeletelt szilvával. A szilvát megszórom a cukorral. Egy tálban elkeverem a tojást és a tejet, hozzáadom a mákot, simára keverem. A tojásos keveréket a szilvára öntöm.
180 fokosra előmelegített sütőben körülbelül fél óra alatt megsütöm. Akkor jó, ha éppen csak megszilárdult a teteje, de még remeg.
Jó a szilvás lepény, a szilvalekvár és mindenféle szilvás édesség, de
a gombócot egyszerűen nem múlja felül semmi.
Nem mondom, hogy nem nagy macera elkészíteni, de ha a munkafolyamatot két fázisra osztom, egészen túlélhető. Az első a krumpli előkészítése – főzés, pucolás, passzírozás –, a második a tészta elkészítése, a formázás és a főzés.
Csak és kizárólag nagyon-nagyon érett, édes szilvából szabad nekiállni, az éretlen, kemény szilvából készült gombóc haraphatatlan, és nem, tévedés, a cukor sem segít rajta. A klasszikus recepten nincs mit variálni, egyetlen dolgon változtattam: a morzsát dióval kevertem, így sokkal ropogósabb és ízesebb is lett. Ugyanezt megtehetik mákkal vagy mandulával is, ha úgy tetszik, mindkettő jól megy a szilvához.
Alapanyagok:
A krumplit héjastul puhára főzöm. Leöntöm róla a vizet, és hagyom kihűlni annyira, hogy már hozzá tudjak érni. Lehúzom a héját, és krumplinyomón áttöröm. Eddig a pontig akár előző este előkészíthető, de alaposan le kell takarni a krumplit, nehogy kiszáradjon. Az áttört krumplihoz keverem a puha vajat, a tojást, a sót és a lisztet.
Nem baj, ha kicsit ragad, de azért rugalmas, gyúrható kell, hogy legyen a tészta.
A vajban megpirítom a diós morzsát, és félreteszem. Ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, és kis négyzeteket vágok belőle. Mindegyik négyzet közepébe teszek egy fél szilvát, majd a négyzet négy csücskét összehajtom, összenyomom, és a két tenyerem között gombóccá formálom. Közben egy nagy lábosban sok vizet teszek fel forrni.
Amikor lobog, ötösével belesüllyesztem a gombócokat. Amikor feljöttek a víz tetejére, további 2-3 percig főzöm, majd szűrőkanállal kihalászom őket, és a morzsába hempergetem mindegyiket. Létezik egy olajban sült változat is, akinek a krumplis tészta magában nem lenne elég ütős. Ehhez a formázás után bő, forró olajban kell kisütni a gombócokat, mint a fánkot, és ezután kell zsemlemorzsába forgatni őket.
Hiába van szeptember közepe, annyira nyári meleg van még mindig, hogy muszáj valami abszolút kánikulai fogást készíteni a szezon gyümölcséből. Egyáltalán nem modern gondolat ez,
már a legrégebbi magyar nyelvű szakácskönyvben is van szilvalevesrecept,
ami sok szegfűszeggel, fahéjjal, mézzel, gyömbérrel készül. Fahéjas mascarpone nincs benne, de azért én tettem bele, mert ha a tejfölös habarás nem is, a semleges ízű krémsajt nagyon megy hozzá. Akár teljesen cukormentesen is elkészíthető, ha a szilva igazán édes és érett.
Alapanyagok:
A tálaláshoz:
A szilvát megmosom, kimagozom. Egy lábosba teszem, és hozzáadom a fűszereket, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ujjnyi vastagon ellepje. Felforralom, és éppen csak addig főzöm, míg a szilva meg nem puhul. Ekkor lehúzom a lángról, kihalászom belőle a fűszereket, és az egészet alaposan leturmixolom. Hagyom hideg vízfürdőben langyosra hűlni, majd a hűtőbe teszem, míg egészen hideg nem lesz. A mascarponét kikeverem egy kevés mézzel és őrölt fahéjjal, egy tányér leveshez egy kanálnyit adok belőle a tálaláskor.
Sok csúnya hűtlenség volt az életemben, de a szilvához hű maradtam”
– írja ugyanott Szép Ernő.