Saját alkohol!!! Az enyém!!!

 Őrületes érzés ökölnyi vargányát találni az erdőben, tökéletesen medium rare T-bone-t sütni, de az első, saját kezűleg előállított alkoholmolekula nem csak több ezer évvel ezelőtt is ugyanígy bódulni kívánó őeinkhez visz vissza, hanem sokkal modernebb felmenőinkkel is összekött. A gyömbérsöröm az már majdnem házi marihuána ültetvény, csak sokkal finomabb.

Előző részek:

• A miért és a tenyészet
• Az érlelés

Tehát leraktam a kádba a két műanyagpalackot. A felrobbanós rémtörténetek, és a közös tusolások miatt rendszeresen ellenőriztem a térfogatnövekedést, ami nem volt jelentős, az első 3-4 napban legfeljebb 10-15% volt, majd megállt. Vagy a palack volt erős. Vagy túl meleg volt, erre később egy a borászatba beugró, majd azt csak fogyasztási síkon folytató barátom hívta fel a figyelmem. A napokig tartó 40 fok talán sok volt nekik, a következőt állandó 25-30 fokon fogom tartani.

10 nap múlva kinyitottam az egyik palackot, ami egy felrázott kóla vehemenciájával regált a zaklatásra, pezsgett, mint az őrült, én pedig örültem. Azon melegében - szó szerint - megkóstoltam, és még így is imádtam. A gyömbérsör édeskésen savanyú, melléadódik a gyömbér csípőssége és olyan finom buborékokkal pezseg, mint egy robbanós cukorka. Az alkoholfokot nem tudtam bemérni, érzetre minimális, gyenge sör szintjét sikerült elérni vele. De az enyém. És finom.