Konfitáljunk mindent!

2013.02.13. 8:32

Noha az utóbbi években a mindent agyonerőltető hazai vendéglátós kultúra miatt a konfitálás majdnem ugyanolyan szitokszó lett, mint a macaron vagy a medvehagyma, nem szabad hagyni, hogy ez eltántorítson bennünket. Már csak azért sem, mert egyáltalán nem valami új divatról van szó: dédanyáink még zsírban abálás néven ismerték és alkalmazták, mert nagyon finom ételeket eredményez, ráadásul remekül tartósít.

Forrás: Táfelspicc

A konfitálás vagy zsírban abálás nem is főzési, hanem hústartósítási eljárás: az alacsony hőmérsékleten, sokáig készített húst kihűlés után a saját zsírjában sokáig lehet eltartani: egy szakszerűen készített, majd jól zárható üvegbe tett hús hetekig eláll (hűtőben hónapokig is elállna, de általában nem szokott addig megmaradni).
Mivel hidegen és melegen is fogyasztható, igen ízletes húst eredményez, és a lassú sütés következtében a hús állagát is kedvezően befolyásolja, a konfitálás az egyik legnépszerűbb tartósítási eljárás lett. 

Hogyan konfitáljunk?

A konfitáláshoz nem kell sok minden, a húson kívül mindössze három dolog, viszont abból a kevésből nagyon sok: zsiradék, idő és türelem.
A megfelelő zsiradék lehet olívaolaj, vaj, sertés-, liba- esetleg kacsazsír. A lényeg, hogy sok legyen (annyi, amennyi bőven ellepi a konfitálandó húsrészeket), és ízben menjen a húshoz.
Előkészítés: a konfitálásra szánt húsokat általában előző nap meg kell tisztítani, bőségesen bedörzsölni durva szemű sóval, borssal és fűszerekkel - hogy milyennel, azt húsa válogatja, általában olyan illatos zöldfűszereket használnak, mint a kakukkfű (sertés, kacsa), rozmaring (birka), zsálya (kacsa), de nyugodtan lehet kísérletezni -, majd hűvös, száraz helyen pihentetni. Pihentetési időnek a legtöbb forrás 24 órát javasol.
A művelethez sok zsír kell, a húst ugyanis nem érheti levegő a folyamat során, teljesen be kell fednie az olvasztott zsírnak. A zsírt ehhez fölmelegítjük 50-55 Celsius-fok körülire (legyen folyékony, az a lényeg, de ne legyen forró), majd ráöntjük a vaslábosba vagy egy mély jénaiba helyezett húsra. A fűszereket nem kell eltávolítani. 
A húst ezután 70-100 fokos sütőbe tesszük, és 4-10 órán keresztül magára hagyjuk. Célszerű mérni a hőmérsékletet, de ha nincs sütőbe helyezhető hőmérőnk, akkor is megoldható a dolog: arra kell figyelni, hogy a zsír sose melegedjen meg annyira, hogy elkezdjen sercegni. Mindig maximum gyöngyöznie szabad. (Tipp: ha olyan sütőnk van, amiből nehezen tudunk ilyen alacsony hőfokot kicsiholni, mert a legkisebb fokozat is túl meleg, résnyire támasszuk ki a sütő ajtaját.)
Hogy mennyi idő múlva van kész, az a hús mennyiségétől is függ: a minimum a 3-4 óra, de van, ahol 10 órán át is a sütőben hagyják, ami persze ilyen villany- és gázárak mellett nem a legköltséghatékonyabb megoldás. A hús készültségi fokának ellenőrzésére hústűt vagy kötőtűt használhatunk: ha a legvastagabb részbe beleszúrunk, és a tű rendkívül könnyedén beleszalad, továbbá a szúrás helyén sem jön véres nedv, akkor kész.
Nagyon fontos, hogy amikor készen van, akkor úgy, ahogy van, zsírjában hagyjuk kihűlni, és abban tudjuk tárolni is, ezért jellemzően a nagyobb darab hús azt a jénait fogja elfoglalni amíg el nem fogy, ezért érdemes ennek tudatában kiválasztani a sütőedényt. Apróhal, zúza esetén ez lehet egy hőálló befőttesüveg is, de nagyobb, széles szájú üvegekbe nagyobb húsokat is elrakhatunk.

Forrás: Táfelspicc

Mit konfitáljunk?

Tulajdonképpen mindenfajta húst és belsőséget lehet (májat, szívet, zúzát), és érdemes. A Larousse Gasztronómiai Lexikon megemlíti, hogy több francia régiónak megvan a maga saját, jellegzetes konfitja: Béarnban libát, Saintonge-ban vadkacsát tesznek el, és újburgonyával fogyasztják, Brantome-ban a szarvasgombás pulyka, Bordeaux-ban pedig a bébipulyka a jellegzetes konfitált fogás.
A legalapvetőbb és elterjedtebb alapanyag a liba, ennek ugyanis más elkészítési módoknál könnyen kemény marad a húsa - a konfitálás viszont omlóssá, vajpuhává, mégis szaftossá teszi.
Érdemes nagyobb darabokat egyben konfitálni, hiszen úgyis eláll hetekig. Baromfiból egész combot, nagyobb állatokból legalább félkilós-kilós húsokat. Konfitálás előtt a húst ne szeleteljék - szétesik főzés közben -, legfeljebb kötözzék össze (kötözéshez a Malackarajon talál folyamatábrás leírást), és majd készen szeletelhetik. Nagyon csontos részekkel nem érdemes foglalkozni: ez az eljárás túl drága és hosszadalmas csontokat főzni, és bár a végeredmény finom lesz, ugyanazt az energiát fordítsák inkább egy combra vagy marhapofára.
Ez az eljárás jellemzően a hosszan készülő húsrészekhez ideális, hiszen azokat amúgy is sokáig főznénk egy levesben. A hirtelen is kisüthető húsokra pazarlás hat óra sütést ráfordítani, ráadásul a végeredmény nem lesz jobb. Konfitálásra született a pofa, lábszár, nyak, comb, csülök, szív, zúza és a lapocka.
A zsír kiválasztásánál érdemes arra törekedni, hogy harmonizáljon a hússal, de ha éppen nincs kéznél megfelelő mennyiségű libazsír, akkor nyugodtan keverjük sertészsírral akár. De igazából erre sincs ökölszabály: a legtöbb helyen olyan zsiradékban konfitálnak, ami nagy mennyiségben és viszonylag olcsón hozzáférhető. Van, ahol a libazsír, van, ahol az olívaolaj, van, ahol a sertészsír ilyen. A faggyút nem ajánljuk, cserébe a hidegen sajtolt napraforgóolaj szotyiíze sok rozmaringgal jól megy a birkához.

Forrás: Táfelspicc

A hal

A halra érdemes külön figyelmet fordítani: a halhús puhább, sokkal hamarabb elkészül, egyáltalán nincs szüksége hosszú órákig tartó abálásra. Viszont - ahogy ezt Palotás Pétertől, a Budaörsi Halpiac alapítójától megtudtuk - a hal elkészítésének egyik legjobb módja a konfitálás, "hiszen a halhús nagyon alacsony hőfokon már elkészül, és a halhús túlsütése szokott a leggyakoribb hiba lenni". Amire mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy "a halban lehetnek olyan kórokozók, amik 72 fok fölött pusztulnak csak el, amikor a hőmérsékletet beállítjuk, ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni. A másik fontos szempont, hogy a konfitálás kihozza, még intenzívebbé teszi a hal ízét, amit itthon lehet, hogy sokan nem fognak szeretni, mert szeretik elnyomni a hal ízét főzés, sütés közben."
A halhoz érdemes olívaolajat (ebből nem kell nagyon karakteres ízű, extra szűz) vagy a klasszikus vajat használni. Palotás Péter szerint bármilyen hallal érdemes kipróbálni, de különösen az olyan, könnyen széteső húsú halakkal, mint például a tőkehal.
Az apróhalat érdemes megtisztítani a fejétől, beleitől, ezt így tehetik meg.
A hal konfitálásánál ugyanúgy járunk el, mint az egyéb húsoknál, csak minden rövidebb ideig tart: a sóban-szárazpácban elég neki 4-6 óra, maga a konfitálás pedig nem több 20-40 percnél - az eredmény pedig hasonlóan ízletes lesz.

Tippek:

  • lazac+vaj+kapor
  • kacsa+ánizs+kacsazsír
  • szarvas+rozmaring+kakukkfű+sertészsír
  • ponty+kakukkfű+napraforgóolaj
  • libamáj+kakukkfű+libazsír
  • marhaszív+szegfűszeg+bors+sertészsír
  • zúza+fokhagyma+libazsír
  • harcsa+gyömbér+vaj
  • makréla+fokhagyma+olívaolaj
  • tonhal+gyömbér+olívaolaj
  • szardínia+csilipaprika+olívaolaj
  • marhanyak+bors+fokhagyma+sertészsír
  • marhapofa+fokhagyma+vaj
  • birkacomb+fokhagyma+rozmaring+hidegen sajtolt napraforgóolaj
  • csuka+szerecsendió+sertészsír