A bográcsozás ökölszabályai

2013.07.26. 14:46

Ha a jelenleg tomboló grillőrület ellenére (vagy éppen azért) a bográcsozás mellett döntünk, nem árt észben tartani néhány ökölszabályt.

 

Forrás: MTI/Oláh Tibor

 

A célnak megfelelően válasszuk ki a bogrács formáját. Ha halászlében gondolkozunk, akkor válasszuk a hagyományos halléfőző bográcsot, ha bármi másban, akkor az alföldit. Vagy, ha halászlében gondolkozunk, és szeretnénk bajai barátainkat kicsit hergelni, válasszunk alföldi bográcsot, és lépkedjünk Felső Barnabás nyomában. 

Hogy mit főzünk, ott igazából nem érdemes szégyenlősködni. „Bármit, amit egytálételként szoktunk fogyasztani, el lehet készíteni bográcsban” – Mondja Jahni László, a Kistücsök séfje. „A slágernek számító pörkölt és gulyás mellett ott a paprikás krumpli, a slambuc, a lecsó, a különféle káposztás ételek, mint például az erdélyi lucskos káposzta. Vagy babos-húsos egytálételek, mint a sólet.”

Ha valami különlegesben gondolkozunk, keresgéljünk akár más nemzetek paraszti konyhái környékén, a francia Boeuf bourguignon (ejtsd: burgundi marharagu) vagy a mexikói frijoles charros kitűnő választás. Vagy ott a pacal.

A tűzrakásnál a legfontosabb, hogy jól eltaláljuk a tűz méretét. „A konyhával szemben itt nincs lehetőség utólag korrigálni, ha túl nagy lett a tűz” – mondja Jahni. Éppen ezért célszerű közepes tüzet rakni, és onnan építkezni attól függően, hogy mit főzünk. A halászlének nagyon nagy tűz kell, hogy a lé folyamatosan, lobogva forrjon (hogy a hal ne essen szét).

"Persze ha olyan állványunk van, amit lehet forgatni, akkor nagyobb a mozgásterünk" – teszi hozzá Csomós András, a debreceni Ikon étterem sous-chefje. „Karcagon például van, aki úgy rakja meg a tüzet, hogy nem a bogrács közepe alá rak egyet, hanem a pereme alá, körbe teszi a fákat, és így egy minden oldalról egyenletesen kapja a hőt.”

A bográcsozásnál minden élesben megy. „Egy edényünk van, és egy tűzhelyünk, tehát úgy kell kalkulálni, hogy az alkotóelemek a legvégén, egyszerre készüljenek el.” – mondja Jahni. Nem lehet előfőzni, előkészíteni dolgokat (illetve lehet, de az egy kicsit csalás, a legnagyobb bográcskirályok pontosan ebben az időzítésben vannak otthon, amitől tökéletesre fő a hús, de nem főnek szét a zöldségek vagy a tészta).

Éppen ezért ha kezdők vagyunk, ne sok és különböző főzési időt igénylő alapanyagos ételekkel kísérletezzünk, azt hagyjuk későbbre. Nyugodtan pörköltözzünk, vagy készítsünk lecsókat, amíg nem tapasztaljuk ki, hogy melyik hús mennyi idő alatt, milyen tűz mellett fő meg a legjobban, a paprika, paradicsom, hagyma mikor van készen (és még nem főtt pépesre). Ha ezeket az alapokat elsajátítottuk, és álmunkból fölkeltve is össze tudunk dobni egy jó pörköltet vagy lecsót, akkor menjünk tovább a bonyolultabb ételekhez.

Kenni lehet, de nem muszáj. A bográcsot sokan főzés előtt vastagon zsírral kikenik. Ez a szalonnából kiolvasztott zsír helyettesítésére szolgál, tehát ha kenünk, akkor utána már nem kell szalonnát olvasztanunk. Viszont a kenés egy másik típusú pörköltfőzési technikát kíván meg, mondja Csomós. A vastagon kikent bográcsba először szórják a földarabolt hagymát, majd a húst, ezt addig békén hagyják a tűz fölött, amíg a hús levet nem ereszt, és csak ekkor kezdik néha megkavarni. „Ha viszont a szalonnából olvasztjuk ki a zsírt, akkor célszerűbb először a húst rádobni, és jól megpirítani, és csak utána tegyük bele a hagymát” – teszi hozzá.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Tartsuk észben, hogy a bográcsban főzés nem könnyebb, és nem is nehezebb, mint a hagyományos, konyhai tűzhelyen főzés, egyszerűen más. „Meg kell tanulni, mint ahogy például azt is meg kell tanulni, ha valaki évek után gáztűzhelyről átvált villanytűzhelyre. Nem nehezebb az egyik a másiknál, csak új főzési technikát kíván, más időzítéseket, és ebbe bele kell rázódni” – így Csomós.

Forrás: MTI/Mészáros János