Süssünk villanyvasalóval!

Vasalt csirke
Vágólapra másolva!
“Csak szigorúan technika” – ezzel a hozzáállással kezdtem neki a vasalt csirke készítésének. Értsük itt azt, hogy nem foglalkoztam sem az autentikus recepttel, sem a fűszerezéssel, sem az előkészítéssel. Egyszerűen kaptam egy doboz előkészített csirkemellfilét, aminek a csomagolásán a tanyasi, hagyományos, növényi bizalomgerjesztő jelzők szerepeltek egy többek által szimpatikusnak mondott gyermekfej mellett. A teszthez ez a tanyasi csirke tökéletes lesz. 
Vágólapra másolva!

Az elv

A vasalt csirke titka az, hogy míg a csirke belül finomra párolódik, kívül pirosra sül. A vasalás nem más mint a hús serpenyőhöz való enyhe szorítása lassú tűzön sütés közben. Hagyományosan ezt régi szenes vasalóval tették, mert gondolom, ez volt a legnehezebb kompakt háztartási kellék, ami kéznél volt és befért egy serpenyőbe.

Funkcióját tekintve teljességgel lényegtelen a vasalósága, ugyanis nem kell, hogy melegítsen, a csirke a serpenyőben sül lassú lángon. Van, aki megelégszik a hideg vasaló húsra helyezésével, de az igazi trükk az, hogy le kell fedni a húst valamivel, mondjuk egy másik serpenyővel, vagy egy fedővel, majd azt terhelni ízlés szerint. Szokták vizes lábassal, vagy akár mozsárral is.

Egy korszerű háztartásban ma már ritka a faszenes vasaló vagy a mozsár. Még ha van is, inkább dísztárgy a szekrény tetején, porosan. Adódhat ugyan más nehezék is, de ha már vasalt csirkéről beszélek, a korral haladva használjuk hozzá bátran villanyvasalót.

Pontosabban az a kérdés: használhatunk-e villanyvasalót?

A sütés Forrás: Táfelspicc

A teszt

Míg egy régi öntöttvas vasaló majdnem 2,5–3 kilogramm, addig egy korszerű gözölős csupán 1045 gramm. De hát azért álldogálok a serpenyő mellet, hogy a sütés aktív részeseként fizikai erőmmel nyomjam, ha szükséges. A kísérlet alkalmával bekapcsoltam a vasalót, mert ha már adott az opció, akkor úgy gondoltam, kihasználom az előnyöket és két irányból sütöm a csirkét a győzedelmes omlós és egyben ropogós cél érdekében.

Tehát kis olaj a serpenyőbe, bele a csirke, ami most a só mellett az egészségesebb szín érdekében fűszerkeveréket kapott, majd a finoman beolajozott vasalótalpat maximumra csavarva felforrósítottam. A csirkéhez nyomva meglepően jól működött. A tűz kis lángon égett, zsiradék kevés volt, nem frecsegett a kezemre, a csirke készségesen pirulni kezdett. Először aggódtam hogy a textillel bevont vasalókábel nem okoz-e gondot a sütésnél, de mivel csak egy lángon dolgoztam, így tökéletes biztonságban volt. Ki van ez találva, vasalás közben sem toljuk át rajta a vasalót.

Hopp, picit odaragadt! Forrás: Táfelspicc

A beállításon közben finomítottam félállásra, mert a forró talpra az első pillanatban picit ráragadt a hús, de aztán ez megszűnt. Az is megfordult a fejemben, hogy a desztillált vizes tartályt olajjal töltöm fel így biztosítva a felső kenést. De ez nemcsak végleg elpusztítaná a vasalót, hanem túl sok felesleges olajat használna, és közben az olaj vígan beleégne a vízjáratokba. Simogatás, többszöri forgatás mellett gyakorlatilag nyolc perc alatt elkészült a négy filé úgy, hogy alkalmanként igyekeztem kellő nyomással pótolni a hiányzó tömeget.

Tömörített lett nagyon Forrás: Táfelspicc

A kész étel nem nézett ki rosszul, első ránézésre még azt is mondhattam volna, hogy ez a sütési eljárás tökéletes, a gond a csirke állagával volt. Megpirult a két oldala, sőt azt még akár süthettem volna a világba, viszont a belseje papír lett, mit papír, inkább valami hangszigetelő anyaghoz hasonló nagy sűrűségű anyag. Itt bizony nem a fűszerezés, esetleg a pác hibádzik, a villanyvasalós technikámmal volt a gond. Amikor fizikai erővel nyomkodtam a húst, gyakorlatilag tömörítettem a rostokat is. Nem mondom, hogy ehetetlen, csak egyszerűen rossz lett. Lehet, hogy finomítható az eljárás, de valljuk be, teljesen értelmetlen.

Maga a vasalóval való sütés végül is nem hülyeség, igazából serpenyő sem kellett volna hozzá, simán meg lehetett volna sütni a vasalón a csirkét. Jobban jártam volna. Ha úgy alakul, hogy egy nyaralás alkalmával az ötcsillagos szállodában a páncélszekrény alatt a benti papucs mellett csak vasaló akad, nem kell lemondani a friss sült csirkéről.

Kibírta! Forrás: Táfelspicc

A vasaló egyébként nem károsodott a teszt alkalmával, egy alapos tisztítás után újra elláthatja eredeti funkcióját. De ha vasalt csirkére vágyunk, kerítsünk inkább egy fedőt valahol, lapítsuk féltéglával és mondjuk azt, hogy vasaló volt. A fedés alatt a gőzöktől szépen megpárolódik a hús, miközben a szélei megpirulnak. Úgy jó lesz.