Kvasznak sem kell a magyar kenyér?

A kész kvasz: nem lesz a kedvencem, bár iható

Most, hogy ilyen nyugtalanítón alakul az orosz-ukrán konfliktus, foglalkozzunk kicsit a térség kínálta alkoholok egyik legizgalmasabbjával, a kvasszal. 

Rozskenyér kell hozzá, ez a legfontosabb. Sajnos ezen a ponton meg is bukhat a dolog, mert a jó rozskenyér Magyarországon döbbenetesen ritka. Csak a harmadik volt az, amelyik nem volt annyira szétcsapva a sütőipar trükkjeivel, hogy hajlandó legyen tisztességesen, kevés cukorral is erjedni.

Csak a jó rozskenyér erjed meg rendesen Forrás: Origo

A kvasz, vagyis szebben ejtve kvász tulajdonképpen nem más, mint erjesztett tészta. Alkoholtartalma alacsony, ellenben az alkohol képződésének mellékterméke, a szén-dioxid egy része benne marad; lehűtve igazi csemege.

A megpirított kenyeret felforralom Forrás: Origo

A fél kilós rozsbucit apróra kockáztam, majd sütőben megpirítottam. 30 deka cukrot lábasban három liter vízzel összemelegítettem, majd a tésztával együtt felforraltam. Miközben hűlt, 15 gramm élesztőt felfuttattam. Miután kellemes kézmeleg lett a lábas tartalma, összekevertem őket, üvegbe töltöttem, majd a tetejére pár szem mazsolát dobtam – állítólag ettől lesz jó íze.

Kvasz András és gépe Forrás: tiszteletkor.wordpress.com/

A magyar kapcsolat

Van ám magyar vonatkozása a kvasznak, igaz, ez nem ital, hanem pilóta. Kvasz András (1883-1974) volt a magyar aviatika egyik úttörője – sokak szerint az első és az utolsó őrült, aki idehaza valaha is a levegőbe emelkedett.

Kovácsként kezdte Békéscsabán, de folyamatosan képezte magát. A mozgás meghatározta pályáját, hiszen előbb kerékpár, majd motorjavító műhelyt nyitott Budapesten. A rákosi ifjakhoz tartozik: repülős pályafutása Rákosmezőn, az egykori országgyűlések színhelyén indult 1910-ben. Három évvel később a Magyar Aeroszövetség sportbiztosai szeme láttára a saját maga által építette monoplánon tette le a pilótavizsgát, sőt, a Rákosmező feletti körrepülésével megnyerte Sacellary György országgyűlési képviselő díját, az 500 koronát. Az első világháború kitörése előtt rekordkísérletekkel szórakoztatta magát és folyamatosan bemutató repüléseket tartott – Miskolcon negyven méterről zuhant le; túlélte, folytatta. Még az orosz hadifogság sem tudta megtörni.

A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magyar Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, ezért később eljárást indítottak ellene – örökre kegyvesztett maradt. 1924-től repülőgépszerelő, majd taxisofőr, végül reptéri portás és gondnok. Nyugdíjba szülővárosából, Békéscsabáról megy 1949-ben. Igazi elismerést csak 1953-ban kapott, mikor a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) Paul Tissandier Diplomával tüntette ki.

Korai, a levegővel és a technikával vívott harcos éveiről kiváló regény is született: Müller Péter: Madárember című könyve nem csak a repülés kedvelőinek alapmű. A szerző neve ne riasszon el senki; még abban a korszakában írta, amikor nem keleti bölcsességek és romantikus filozófiai köldöknézés kötötte le.

Van aki előtte szűri, van aki utána Forrás: Origo

Érdemes műanyag palackot használni, a tágulás miatt időről időre leengedve a felesleges szén-dioxidot. Nem kell aggódni, egy kevés marad benne, hisz a három nap alatt, amíg hagyjuk erjedni a keveréket, folyamatosan keletkezik utánpótlás. Ha elérkezik a nagy nap, textilpelenkán leszűrjük, majd egy tiszta üvegben mehet a hűtőbe – langyosan ugyanis ihatatlan.

A kész kvasz: nem lesz a kedvencem, bár iható Forrás: Origo

Az íze? Érdekes, igazán érdekes: édes, de nem ragadósan geil, kicsit savas, ám nagyon szokatlan. Ennek ellenére meg lehet inni, bár biztos, hogy nem lesz a kedvencem. Pedig igazából ez a folyékony kenyér, nem a sör.