Ha egy szakácskönyvet vesz idén, ez legyen az!

Rosenstein szakácskönyv címlapkép
Vágólapra másolva!
Pedig a Rosenstein vendéglő és a mögötte álló család szakácskönyve nem is igazi szakácskönyv, hanem családi album, de pont ezért szeretjük annyira. És a sok klasszikus vendéglős receptért.
Vágólapra másolva!
Egy kis csülkös bableves Forrás: Táfelspicc

Annyira családi album, hogy végiglapozva olyan érzésünk van, mint amikor Sportoló Pistike anyukája kivág minden újságcikket, amelyekben Pistikéről írnak, és azokat egy füzetbe ragasztgatva őrzi nagy gonddal. A könyv tartalma és megjelenése is ezt a képileg nagyon nem egységes, szeretettel teli világot idézi.

A borítón libatöpörtyű, benne a pontos leírás is megtalálható Forrás: Táfelspicc

Album, receptek, album

A könyvben Rosenstein Tibor és családja, unokái életéből, múltjából kapunk rengeteg pillanatot, ezek keverednek három generáció -Tibor, fia Robi és az unokákkal otthon főzött ételek- receptjeivel.

Az ételek között megjelennek a Rosensteinék családi éttermét ismerő vendégek kedvelt fogásai is, mint a harcsapacal, vagy a szalontüdő, de megtalálható itt a tavalyi Gourmet fesztiválon bemutatott vicces flódninyalóka is. A klasszikusok foglalják el az első részt, amely leginkább Tiboré.

A flódninyalóka Forrás: Táfelspicc

A második részben a szintén vendéglős, sőt, magát kifejezetten vendéglősként meghatározó Róbert receptjei következnek. Robi viszi a vendéglőben a modern fogásokat, amelyek a Rosenstein világrendben azért a széleskörű elfogadhatóság területén maradnak, ez itt nem a molekuláris gasztronómia kicsi Mosony utcai sarka, hanem egy igazi vendéglő igazi ételekkel és igazi adagokkal. Ilyen receptek a pácolt hering, a pesztós pisztráng, a birsalmaleves macesszal és libanyelvvel, vagy a töltött libanyak gerslirizottóval.

Fogások, amelyeket a legmagabiztosabb és pengébb háziasszonyok is elvállalnak, ha a nagyapjuknál picit kevésbé konzervatív vendégek érkeznek hozzájuk. Szerintünk egészen biztosan sikerük is lesz vele.

Rosensteinék nagy klasszikusa a szalontüdő Forrás: Táfelspicc

A harmadik részben a Rosenstein család otthon készített ételei kerülnek elő, sok olasz recepttel -a család több vonalom is kötődik Olaszországhoz-, mint például az osso bucco, de van itt hazai vörösboros kakaspörkölt is, még több olyan fogás, amelyek a leírások szerint -tehát jól- elkészítve bármilyen hazai asztalnál sikeresek lesznek.

A receptleírások nagyon jól követhetők, a teljesen fogalmatlanokat viszont itt is eléri a Váncsa-effektus, azaz azt azért tessék már tudni mit jelent a megfonnyasztom, lepárolom, aranybarnára sütöm és zsemleszínű mártást készítek. Egyes alapanyagok mennyiségét is a józan észre és az ízlésre bízzák, ami annak, aki egy kicsit is tud főzni, tökéletesen megfelel. Az alapfogalmakat viszont máshol kell megtanulni, de ezt a feladatot a könyv nem is vállalja fel, nem is kell neki.

Libaszalonna kérem szépen Forrás: Táfelspicc

Mi az a rosensteines?

A könyvben sokszor elhangzik ez a fogalom, megértéséhez kell egy kicsit ismerni a zsidó konyhát és a fűszerpaprikát, majd ezeket elkeverni vaddisznótarjával és a szívünkben annyira romantikusan és szépen elképzelt, de a valóságban ritkásan létező családi vendéglő fogalmával, és rögtön közelebb kerülünk a megfejtéshez. Ami pedig lényegében a könyv mottójának is használt, nem mellesleg Rosenstein Tibor nagymamájának jelmondata, azaz:

"Minden kóser, ami jó!"

Életképek, itt éppen Robi dolgozik valamin az emblematikus kigombolt ingében Forrás: Táfelspicc

Kiknek ajánljuk?

Rajongóknak, és mindenkinek, aki szeretne egy korrekt töltött csuka, padlizsánkrém, sólet, vagy csülkös bableves receptet, tehát tisztességes, őszinte, kiadós, húzós ételeket főzne, mert még nem ragadta el a paleo, vega, vegán és zsírmentes világrend. Ezzel pedig még vannak így páran.