Kirobbantó élmény, sóletkonzervet teszteltünk

2015.10.01. 18:59

Kolbásznak hazudott tárgyak, vasas íz, nyomoronc babszemek: végigkóstoltuk a hazai sóletkonzervek kínálatát. Találtunk pusztító rettenetet, de olyat is, amiből simán megennénk a második adagot is.

„Gyere kóstolni, te úgy nézel ki, mint aki már látott sátorkötelet!” – csalogattam kollégámat, akinek nem is kellett kétszer mondani, kanalával olyan peckesen állt be a konyhába, mintha egy ezredes kiáltotta volna, hogy sorakozó!  

Sóletezik az OrigoFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A székelykáposzta és a pacalkonzervek után kíváncsiak voltunk, milyen a régi vágású kirándulók és a gasztroforradalomtól érintetlen agglegények kedvence. Cekkerrel körbeszaladtunk, megvolt az Auchan, a Tesco, a CBA és az Aldi is. Sajnos a korábban önként kóstolt lidl-s Baroni most nem volt kapható, és nem találtuk meg a Spar saját márkását sem, de így is összejött nyolc változat. 

Egy cukrász és a hadsereg találkozása

A hadsereg, a kollégium és a cipekedős kirándulások minden báját és nyűgjét egy párizsi cukrásznak, Nicolas Appertnek (1749-1841) köszönhetjük. Nem tudni, hogy a vakszerencse vagy a félelmetesen előremutató gondolkodás juttatta el oda az 1790-es években, hogy a ledugaszolt üvegpalackokba rakott élelmiszerek forrásban lévő vízfürdőben kezelve tartósíthatók. Feltehetőleg fogalma sem volt a káros mikroorganizmusok mibenlétéről, hiszen Louis Pasteur csak hetven évvel később írta le, hogy azok a hőhatás révén elpusztulnak. 

Ennyit találtunkFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A cukrász számára a legnagyobb motivációt a francia belügyminisztérium 1795-ös pályázata jelenthette, hiszen akkori szinten óriási összeget, 12 ezer frankot ígértek annak, aki segít a hadsereg élelmiszer-ellátási gondjainak enyhítésében. Appert 1802 őszén a Párizs melletti Massyba költözött, ahol kisüzemében állt neki a gyártásnak, amely azonnal sikeres lett a hajósok és katonák körében. 1810-ben Napóleontól vehette át a komoly pénzdíjjal járó Emberiség Jótevője kitüntetést.

A francia mester egy nagy hibát követett el: nem szabadalmaztatta találmányát, így arra egy élelmes angol vállalkozó csapott le. A jogok Peter Durandé lettek, aki 1810. április 25-én le is védette a konzervet – nála már a fémdoboz is mint lehetséges hordozó szerepelt. 

Tőle Bryan Donkin és John Hall vette meg a szabadalmat, akik 1813-ban már igazi üzemet hoztak létre, igaz, a mai volumenhez képest nevetséges mennyiségben és metódussal készítették konzervjeiket. Az ónozott vaslemezből megformázott edényeket kézzel, óránként hat-hét darabos tempóval forrasztotta le egy munkás, míg a nyitáshoz véső kellett – a konzervnyitót csak 1858-ban találta fel az amerikai Ezra J. Warner. Ez akkor hatalmas előrelépést jelentett, pedig hol volt komfortban a ma használatos húzógyűrűs megoldástól, amit csak 1950-től ismerünk Ermal Cleon Fraze jóvoltából?

Amelyik hidegen nem ehető, az nem is konzerv - melegítés nélkül és melegítve is kóstoltunkFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Pár szó a sóletről

Hagyományos zsidó étel, amely mára vallástól, kultúrától és földrésztől függetlenül népszerűvé vált. Neve a chaud (meleg) és a lent (lassú) francia szókapcsolatból ered – ez mindent elmond az elkészítés technológiájáról. 

Amint azt korábban az Origo Gasztro részletesen megírta, ez a konyhai eljárásmód a szombat vallási előírásainak a betartásában segít. Ezen a napon nem szabad tüzet gyújtani és főzni. Így alakult ki a hosszú és lassú, nagyon alacsony hőfokon való párolás metódusa, amely segítségével úgy készült el a sólet, hogy a háziasszony nem szegett meg egyetlen szabályt sem. A hagyomány szerint pénteken délután összekészítették az alapanyagokat egy agyagedénybe, betették a sütőbe, majd vártak. Tizenkét órán át nem kellett ránézni sem, sőt a lassú eljárás miatt az ízek is különlegesen összeértek. 

Azonosítatlan anyagból készült rossz kolbász a Fish and Foodban: nagyon sós, túl csípősFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mi van az igazi sóletben? 

A Kárpát-medencében általában többféle húsból és kétféle babból áll össze – az egyik húsnak a hagyományos felfogás szerint füstöltnek kell lennie. Kerülhet bele gersli is, sőt az otthoni verziókba a főtt tojás is ajánlott. Az alapfűszer a bors, de a magyaros verziókban a paprika is elfogadott. 

Hova jutottunk? 

Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy az eredeti klasszikus recepthez képest hova jutott a konzervipar. Több kolléga alapból elutasította a kóstolást, volt, aki a bélgázosságra, avagy flatulenciára hivatkozott, mások nem akarták ilyen készétellel elrontani a napot. 

A CBA-s sólet mindent alulmúltFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A valóságban viszont egyáltalán nem volt ilyen rossz a helyzet, az első három helyezett simán ehető volt, mind egy szálig elfogytak, sőt, akadtak olyan tesztelők, akik még ettek volna. 

A győztesek:

  1. Házias ízek sólet füstölt hússal
  2. Globus sólet pácolt marhahússal
  3. Házias ízek sólet pácolt marhahússal

A szégyenpad a konzervteszteken korábban is alulteljesítő CBA saját márkásé lett, az szerintünk súrolja az ehetetlenség határát. Csak picivel előzte meg a Tesco sóletje – amúgy mindkettő ugyanott készült. A poén az, hogy a nyertesek is. 

Ennyi maradt utánunkFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A többi részletet sem titkoljuk el, lapozzanak, minden kiderül!

Előző
  • 1
  • 2
Következő