Csak a piros kockás az igazi

„Ha kihagysz, örök harag!” – bökött felém ujjával kolléganőm. „Okvetlen várjatok meg, nem akarok kimaradni!” – kurjantották az iroda túlsó feléről. Hát igen, ha az ember a Túró Rudi és hasonmásainak tesztelésébe kezd, ne csodálkozzon, amikor az édesszájúak serege zombiként nyomulva szorítja sarokba.

„Ilyen sok van?” – hitetlenkedtek, pedig a natúr túrós desszertek tesztjéhez csak tízet sikerült megvenni. Azokra a verziókra koncentráltunk, amelyek országszerte elérhetők, így kihagytuk a tavaly már bemutatott orosz legendát, az eredetit, amelyről a magyar változatot is másolták.

Tíz natúr a boltból Forrás: Zirig Árpád

Nem csak a miénk

Igen, másolták: annak ellenére, hogy rengetegen igazi magyar csemegének vélik, és hungarikumnak kiáltják ki, az eredete orosz, egy szakmai delegáció onnan hozta az ötletet.

1954-ben magyar tejipari dolgozók utaztak a baráti Szovjetunióba:

Takó Imre iparigazgató, Zentai József vállalati igazgató, dr. Ketting Ferenc, a Magyar Tejipari Kutató Intézet mérnöke és Borka Zsolt a szocialista tejipart tanulmányozták.

Mind elfogyott a végére Forrás: Zirig Árpád

Közös kedvencünket, az itthon is gyárthatónak vélt édességet ők hozták haza – a cukrozott túróvaj és zsír keverékéből készült, majd csokoládéval bevont rudacska megmozgatta a fantáziájukat. Ennek ellenére majdnem másfél évtized telt el, mire az alufóliába csomagolt édesség betört a hazai piacra. 1968-ban a Szabolcsi Tejipari Vállalatnál kezdték meg a gyártást – az ottani gárdát Mandeville Rudolf, az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetője segítette.

Ez egy népszerű teszt volt Forrás: Zirig Árpád

Pöttyös, és mindenkinek megvolt, pont, mint a bárányhimlő

A pöttyös csomagolás generációk agyába beivódott: már az első, Klein Sándor által megtervezett reklámkampányban ott volt. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatója tanítványaival közösen gondolta ki a jellegzetes, védjeggyé vált tervet. A név viszont némi problémát jelentett:

a túrórúd szóból játékosan kialakított Túró Rudi már 1968-ban is okot adott pajzán tréfákra.

Nem véletlen, hogy volt, ki alpárinak gondolta – hála az égnek átment, és megmaradt a mai napig.

Papírra terítve Forrás: Zirig Árpád

Mivel a Túró Rudi védett márkanév, ezért csak egy eredeti van, az összes klónját máshogy, de hasonlóan hívják. Vagy a Rudi, vagy a Túró benne van, be a pöttyökre utalva találtunk egy Kockás nevű trónbitorlót is.

Csak jöttek és jöttek

A lelkes tesztelőbrigád egymás lábát taposta, alig bírták kivárni, míg a roppanós barna réteggel bevont rudak eléjük kerültek. A kérdés adott volt: vajon a piros pöttyös az igazi, vagy létezik finomabb is annál? A Túró Rudi gyártója, a Friesland Campina több egyéb márkát is készít, igaz, nem uralják száz százalékban a piacot, hiszen a Sole is jelen van, sőt akadnak kisebbek is.

Csak ennyi maradt Forrás: Zirig Árpád

Az utóbbi években újabb és újabb ízesítések jelentek meg. Mi a divathullámok ellenére mindenből natúrt vettünk, egyrészt ez az igazi, a keményvonalas rajongók kedvence, másrészt így lehet a legtöbb márkát összehasonlítani –

alapverzió mindenből van.

Olyanokat vettünk, amelyek az országos bolthálózatokban elérhetők, így az orosz import és hazai kézműves márkák most kimaradtak.

Önnek melyik a kedvence? Forrás: Zirig Árpád

Mivel a többség igazából nem is tartalmaz túrót, csak az azt pótló alvadékot, a fő összetevőt külön is feltüntettük, igaz, az alkotóelemeket mutató képen ez és a többi okosság is kibetűzhető. A közhiedelemmel ellentétben egyik sem csokis – gazdasági és gyártástechnológiai okokból mind kakaós ételbevonót kapott.

Ha kíváncsi az Origóban tartott kóstolás eredményére,

lapozzon, nézze meg a sorrendet - garantáljuk a meglepetést.