Ezt muszáj megkóstolni, gondoltuk. Természetesen a mi irodánkban is akadnak csípős ízeket kedvelő kollégák, így nem kellett sokáig vadászni a jelentkezőkre.
A fokhagymás-tequilás-limeos jalapeno két kategóriában is aranyat nyert
- a Pepper Specific és a Pepper Based aranyát is elhozta. Kíváncsiak voltunk, vajon nálunk győzedelmeskedik-e?
A kupak lecsavarása után azonnal illatpróba következett.
Anyám savanyúságaira hasonlít leginkább, bár abban nincs ennyi paprika."
– jött az első vélemény. A Gabko szósz illatában nincs semmi zavaró, harmonikus és étvágygerjesztő is egyben.
A tesztet krumpliszirommal végeztük, annak nincsen túl domináns íze, de ügyesen képes magára kapni a paprika aromáit.
A tequilát én nem érzem benne, de ezt leszámítva isteni."
– fűzte hozzá újságíró kollégánk.
„Nem halálosan csípős, ez
nem fejletépő, inkább jóféle pikáns savanyúság."
– forgatta meg szájában informatikusunk. Az irodájukban egyébként annyi kapszaicin van, amivel ezrek torkában lehetne máglyát gyújtani – szeretik a fiúk a csípőset, na. Nem véletlen, hogy a kis szeánszra is náluk került sor.
„Hamburgerhez isteni lenne!" – jegyeztük fel.
Az a jó benne, hogy nem kell óvatoskodni egy cseppel vagy kettővel, ebből bátran önthetünk, nem lesz halálos."
– a szósz állaga közepesen híg, nem kell kiütögetni az üvegből, kicsurran magától is.
„Az íze mindenkinek ismerős lesz, hiszen az alapja jó ecetes paprika" – összegeztük. A végső értékelést maguk az informatikusok mondták ki:
Ezt most itt hagyod, igaz?"
Ott hagytam. Pár órával később, ebéd után, már alig volt az alján.