Váncsa és az informatika

A közelmúltban jelent meg Váncsa István könyve Hírvilág címmel, melyet az Információs társadalom kicsiknek és nagyon nagyoknak elnevezésű sorozatban adtak ki.

Az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese új könyvében az internethasználat alaptudnivalóiról ír szellemesen, könnyedén és bölcsen. Az ismert publicista tizedik éve jelentkezik "interaktív szoftverismertetőivel" a Számítástechnika című napilapban. Az informatikához, számítástechnikához fűződő kapcsolatáról kérdeztük Váncsa Istvánt.

Hogyan lett Váncsa Istvánból szoftverguru?

Úgy kezdődött, hogy a nyolcvanas években nem nagyon írtam, tévékritikus voltam négy évig az Élet és Irodalomnál, de abbahagytam. Utána egy hosszabb időszak úgy telt el, hogy elsősorban tördeléssel, laptervezéssel kerestem a kenyerem. Akkoriban terjedt el Magyarországon a fényszedés technológiája, viszont még nem integrált számítógépes rendszereken működött a program, éppen ezért nagyon sokat kellett számolni tervezés közben. Sok esetben újra és újra kellett átszámolni bizonyos dolgokat adott alapszámok mellett. Rájöttem, hogy ez nem praktikus, és egy zsebszámítógéppel algoritmusokat készítettem. Erre már akkor is voltak eszközök és eljárások. Szereztem hát egy programozható kalkulátort.

Mikor volt ez?

1984-ben, standard Basic nyelven működött, és akkor írtam meg az első alkalmazást, amelyre szükségem volt.

Hol tanulta a programozást?

Amióta az írást feltalálták, az ember könyvekből is tud tanulni. Évekig csiszolgattam azt a programot, majd a gépet eladtam, vettem másikat. Így érkezett el pár év múlva a PC-korszak, ami már nem volt számomra sem meglepő, sem különösképpen idegen. Kilencvenegyben megjelent nálam a Számítástechnika akkori főszerkesztője, és el akart vinni engem a laphoz főszerkesztő-helyettesnek.

Honnan tudta, hogy önnek van egy ilyen irányú képzettsége, affinitása?

Onnan, hogy a magyar Playboyba írtam egy hosszabb esszészerű szöveget, a laptopokról - azok akkoriban jelentek meg. A mester olvasta a Playboyt, és így rám gondolt. De én mondtam neki, hogy az ÉS olyan rossz helyzetben van - akkor volt a legrosszabb helyzetben -, hogy nem megyek sehová. Majd elkezdtem neki írogatni három vagy négy cikket, de az első időben nem találtuk meg az együttműködés kereteit. Aztán az amerikai Byte Magazinban láttam egy pofát, aki pszichológus, humán értelmiségi és informatikai jegyzeteket írogatott. Gerry Prunelle-nek hívták. Rájöttem hogy ilyet én is tudnék írni, így '93 januárjában elindítottam azt a sorozatot, ami azóta is megy.

Mi a címe?

Readme. és a hónap neve.

Minek nevezné ezeket az írásokat? Informatikai publicisztika?

Úgy nevezték, hogy irodalmi szoftverismertetések, mivel gyakorlatilag szoftverekről szól. Minden egyes szám két-három termékről szól, de volt hogy már ötről is írtam. Minden egyes hónap utolsó keddjén jelenik meg.

Mindig nagyon színesek az írások, az illusztrációk általában lengén vagy sehogyan öltözött hölgyeket ábrázolnak internetes környezetben. Ön választja ezeket vagy a képszerkesztők?

Én, hogy örömet szerezzek, kedvcsinálónak teszem fel. Úgy tapasztalom, hogy tetszik az olvasóknak. Egyszer volt olyan, hogy valaki közölte, ő egy pap, és emiatt nem olvassa tovább a lapot.

Hány szoftvert tesztelt '93 óta?

Több százat az elmúlt években.

Ezek valódi tesztelések?

A teszteléseknek szabályai vannak, tesztlaborokban végzik, erre a feladatra általában képzett programozókat kérnek fel. Itt nem erről van szó, hanem arról, hogy én találkoztam egy szoftverrel, és ezt meg ezt csináltam abban a környezetben, ami nekem van. Ebben a környezetben ez nem objektív, mert az, hogy az én gépemen valami így fut, az nem jelenti azt, hogy más gépén, más szoftveren ugyanúgy fut, sőt biztos, hogy másképpen. Ez bevallottan szubjektív és esetleges. Persze utánanézek a dolgoknak a nemzetközi sajtóban, és egy csomó tényszerű adat is van mellettük. Az olvasóközönségtől rendkívül jók a visszajelzések.

Ön szakírónak tartja magát?

A fenét! Én egy újságíró vagyok. Úgy szoktam mondani, hogy szöveg-előállító kisiparos vagyok. Szövegeket állítok elő hol ilyen, hol olyan, hol meg amolyan tárgyban. Most éppen szakácskönyvet írok már egy ideje.

Tasi Katalin