Magára hagyatott a hazai számítástechnikai gyűjtemény

Bár Európa egyik legnagyobb számítástechnikai gyűjteménye található Szegeden, a kiállítás nem látogatható, a gyűjtést végző alapítványnak nincs fizetett munkatársa, az épület kitört ablakait pedig fóliával óvják az esőtől.

A gyűjteménynek helyt adó laktanya

Szegeden, az egyetem külvárosi telkén, a volt szovjet laktanya egyik legénységi szállásának épületében található Európa egyik legnagyobb számítástechnikai gyűjteménye, melyben a világon gyártott komputerek szinte teljes spektruma megtekinthető. Hiába van azonban gazdája a muzeális értékű gépeknek, a kollekció nem látogatható, mivel az üzemeltető alapítvány napi filléres gondokkal küzd, fizetett alkalmazottjuk nincs, az épületbe pedig rövid ideig állatok fészkelték be magukat.

200 tonna hardver másfél ezer négyzetméteren

Korábban - még az 1970-es években - a Neumann János Számitógéptudományi Társaság és az Országos Műszaki Múzeum hirdetett kezdeményezést a számítástechnika gyorsan avuló eszközeinek gyűjtésére. 1991-ben többek közt Kovács Győző és Muszka Dániel kezdeményezésére jött létre a Magyar Informatikatörténeti Múzeum Alapítvány, mely célul tűzte ki a divatjamúlt számítógépek megőrzését. Mára közel 200 tonnányi számítógép, illetve ezek perifériái - korabeli nyomtatók, kijelzők - gyűltek össze. Ezek mintegy 1500 négyzetméteren tekinthetők meg - jelenleg előzetes időpontegyeztetést követően, mivel az alapítványnak nincs fizetett munkatársa, így a lelkes gyűjtők szabadidejükben mutatják meg az érdeklődőknek a gépeket.

A Jerevánban gyártott Razdan-3 egyetlen példánya

Mint Muszka Dániel matematikus, az alapítvány kurátora elmondta: Magyarországnak a KGST-ben elfoglalt szerencsétlen helyzete tette lehetővé, hogy ilyen, világviszonylatban is ritkaságszámba menő kollekció gyűljön össze. Mivel a KGST megállapodásai szerint hazánkban nem lehetett jelentős volumenben számítógépeket gyártani, ezért ki-ki a maga ötletessége - és persze forrásai - alapján vásárolt gépeket. Elsősorban a Szovjetunióból, de nyugatról is érkeztek hozzánk "vasak". Így alakulhatott ki az az érdekes helyzet, hogy míg a mai német, francia, angol informatikai múzeumokban gyakorlatilag csak az országok saját, nemzeti számítógépiparának darabjai tekinthetők meg, a szegedi gyűjteményben a világ számos pontjáról érkezett vasakat sikerült összegyűjteni.

Baglyok a szovjet laktanyában

A gyűjtemény felett egy szinttel

Noha a Szegedi Tudományegyetem és Szeged önkormányzata egyaránt támogatója az alapítványnak, mégis napi filléres gondokkal kell küszködnie a gyűjtemény fenntartójának. Az egyetem egy háromszintes épületet - egy meglehetősen lelakott, volt szovjet katonai legénységi szállást - biztosított a nagy helyigényű régi számítógépeknek, a város pedig elkészítette egy leendő múzeumépület terveit. Ez utóbbi mai áron kétmilliárd forintba kerülne. A jelenlegi épület felújítása és kiállítóhellyé való átalakítása ugyan "csak" 150 millió forintot kóstál, azonban egyelőre kilátástalannak tűnik az összeg megszerzése.

A kerek képernyős GD71 a kapitalista-szocialista kooperációt szolgálta

A kiállítóhelyül szolgáló épület nem használt felső szintjébe egy ízben baglyok költöztek, a kitört ablakokra - pénz híján - fóliát kellett teríteni. Az irtózatos súlyú gépek épületen belüli mozgatására alkalmanként néhány tízezer forintot kellene szánni, amit az alapítvány már képtelen kifizetni - korábban az egyetem adott ehhez jelentős támogatást. Az egyetem segítségével hiába meszelték ki az épület falait, a lelakottság érzetét még a lelkes, gondos kezek munkája sem tudja feledtetni. A helyzetet szintén jól jellemzi, hogy az épületben nincs fűtés, télen nem csak látogatni, de dolgozni sem lehet benne, a gépek tisztítása, szét- és összeszerelése csak tavasztól őszig végezhető. Az ország legnagyobb számítástechnikai dokumentumgyűjteménye így ládákban porosodik, még a katalogizálást sem sikerült elvégezni.

A szovjet URAL 2 1963-ból

Muszka Dániel elmondta: reálisan látható, hogy a felújításhoz vagy az új múzeumépülethez nem lehet máshogy összeszedni a pénzt, csak pályázatok útján. Azonban a napi szintű, a gyűjtemény állagmegóvását célzó kisebb összegekhez sem könnyű támogatókat szerezni.

A gyűjtemény vezetőjének egyik szívfájdalma például, hogy az informatikai tárcától a mai napig nemhogy egy fillér támogatás, de még csak látogató sem érkezett, pedig többször invitálták a minisztérium tisztségviselőit, hogy tekintsék meg az európai viszonylatban is egyedülálló gyűjteményt. Megemlíthető, hogy a kiállítás támogatói között nem találni egyet sem a nagy hazai informatikai vállalkozások közül. Holott aki látta a gyűjteményt - így például a kulturális tárca megbízásából az Országos Műszaki Múzeum egyik vezetője -, elképedve vette tudomásul, hogy ilyen hatalmas és a körülményekhez képest gondosan karbantartott múzeumi anyag létezik - elfeledve és magára hagyatva.

A gyűjtemény megtekintésére csak előzetes időpontegyeztetés mellett van mód. A szakmai érdeklődők dr. Bohus Mihályt a bohus_kukac_inf.u-szeged.hu vagy Csorba Bélát a belacs_kukac_axelero.hu e-mail címen kereshetik.