Lézerharcosok klubja

Vágólapra másolva!
Szeretne űrharcosok vagy katonák bőrébe bújni? Pár ezer forintért egy barlangban vagy egy laktanyában boldogan kergetheti a barátait, Magyarországon ugyanis feltámadóban van a virtuális paintball, az egykor játéktermekből ismert lézerharc - ami valójában infraharc, de az nem hangzik olyan jól. Tartson velünk a küzdőtérre!
Vágólapra másolva!

Puskát a kézbe, páncélt fel vagy érzékelőt a fejre, és indulhat a csata: a lézerharc, eredeti néven laser tag-rendszerek lényege, hogy az ember egy veszélytelen infravörös-sugárral lövöldözhet a játékostársaira. A tévé-távirányító jeladójával megegyező elven működő harcrendszereket még az amerikai hadsereg fejlesztette ki a hetvenes évek végén, kiképzési célra, és az általuk használt változatot MILES tagnek nevezik, de az ilyen termékeket már többtucatnyi cég gyártja.

A hangzatos "lézerharc" elnevezés csak azért maradt az infrás eszközökön, mert ezzel jobban el lehet adni őket. Magyarországra először a Q-Zar, vagy Quasar nevű lézerharc-rendszert hozták be először, még a kilencvenes évek derekán, ezt beltérben, játéktermekben lehetett játszani. Ebben a játékosoknak egy testpáncélt kell felvenniük, ez gyűjti a találatokat, és hozzá rögzített, a hatás kedvéért látható lézersugarat is kibocsátó pisztolyokkal lehet egymásra lövöldözni. A fedett pálya pedig azért is kell hozzá, mert itt a találatokat egy rádió-vevőkből álló hálózat gyűjti be, amivel le kell fedni a játékteret.

A videojáték-rajongók körében nagy lelkesedést váltott ki a Quasar, és sok társaság megszállottan űzte ezt a "sportot" a fővárosban és vidéken egyaránt, és még mindig több helyen üzemelnek ilyen pályák. Mi a fiatalabb korunkból jól ismert Quasar mellett két másik játékrendszert próbáltunk ki, amelyeket nem olyan régen hozták be az országba, és ezúttal olyan helyeken harcoltunk velük, ahol az extrém környezet is fokozza az élményt.

I. felvonás: Fogócska a barlangban

Forrás: [origo]
A Tagmasterz játékfegyverei

Először Kőbánya városközpontjától nem messze, a Petrőczy utcába vezetett az utunk, ahol egy régi bányajáratban lehet kipróbálni a Tagmasterz névre keresztelt játékot. Az első, valósággal sokkoló meglepetést itt az okozza, ahogy a kellemes, családi házas utcából a portásfülkével kiegészített kapu mögé befordulva egyszerre egy hatalmas, támfalakkal határolt bányakatlanban találjuk magunkat, ahová egy hosszú, lejtős betonút vezet le - lelki szemeink előtt meg is jelennek a rámpán le-föl járó, hatalmas Csepel teherautók, amelyek egykor talán megfordultak itt. Ennek a katlannak az aljáról nyílik az a kisebb járat, ahol a játék zajlik.

Odalent az infrastruktúra minimális: a fogadótérben egy DJ-pult, néhány ülőalkalmatosság és a regisztrációhoz szolgáló íróasztal várja a látogatót - na meg persze a fegyverállvány. A nagyjából téglalap alaprajzú teremből jobbra-balra ágaznak el oldalsó járatok a bejárat mellett, vagy 50-60 méter hosszan, ezekben zajlik majd a harc. A szervezők a plafonról belógatott fekete nejlonokkal osztották fel az amúgy sem túl tágas teret, hogy a játékosok egy szűk labirintusban érezhessék magukat, és persze azért, hogy legyen fedezék.

A terepbejárás során felhívják rá a figyelmünket, hogy a játék közben futni nem érdemes. A világítás eleve félhomályos, a betonfal pedig horzsolhat, nem is beszélve arról, hogy itt-ott váratlan, kisebb-nagyobb lépcsőfoknyi szintkülönbségek tagolják az egyébként is szabálytalan teret. Azt sem lehet mindig biztosan tudni, hogy hol van éppen beton a fekete nejlon mögött. A játék előtt a házigazdák éppen ezért gondosan végigvezetnek mindenkit a járaton, megmutogatják a veszélyesebb sarkokat, és a kezdés előtt egy oktatófilmet is levetítenek.

A DJ-pultot már említettük, nem véletlenül: játék közben innen house muzsika szól, és a fények is összhangban vannak a zenével, a középső teremben pedig füstgép dolgozik. Így a játék kicsit emlékeztet arra, ami annak idején a játéktermekben volt. A buli azonban szigorúan alkohol- és drogmentes: a szervezők nem engednek ilyesmit a barlangban, a balesetveszély miatt. A helyi infrastruktúra pedig eléggé spártai, büfé nincs odalent, így csak a saját üdítő, ásványvíz fogyasztható, és toalettet is csak a bejáratnál, a portásfülkében találunk. Azt a két órát viszont, ami egy ideális parti minimális ideje, ki lehet húzni odalent ilyen minimális szolgáltatások mellett is - a játék úgyis leköti az embert.

Bumszli lézerfegyverek

A Tagmasterzben használt fegyver úgy néz ki, mint valami rajzfilm vagy sci-fi paródia űrfegyvere: méretes, ormótlan, dupla csövű műanyag puska, a fogása viszont igen jól kiegyensúlyozott. Ez az eszköz tulajdonképpen egy gyerekjáték, mint a szervezőktől megtudjuk, a Hasbro dobta piacra pár évvel ezelőtt (Lazer Tag: Team Ops a termék neve), és pár száz dollárért bárki megrendelheti Amerikából. Mivel mifelénk nem forgalmazzák, a pályát üzemeltető baráti társaság maga vásárolta a fegyvereket, egyenként.

Forrás: [origo]
Indul a harc
Még több kép a galériánkban

A puskákon és pisztolyokon kívül más nem is kell a játékhoz, mivel azokban benne van minden szükséges szoftver és elektronika. A lövéshez használt infravörös jelzést a fegyver csövében lévő optika adja le, és mellény vagy más érzékelő sem kell hozzá, mivel egy piros vevőkészülék van a puska tetején. Ha találatot kapott a játékos, ez a piros félgömb fel is villan. A fegyverek beprogramozását és a pontok összesítését is ez a jeladó végzi. Az egyik fegyver a "mester", vagyis a játék szervere, amelyen a beállításokat kell megadni - például a játék típusát és azt, hogy kinek hány élete és lőszere legyen - és a puskákat, pisztolyokat egymás mellé téve a szükséges jelek végigfutnak a készleten.

Ezek után a játékosok felveszik a fegyvereket, körbe állnak az indításhoz - amit szintén a mesterpuska vezényel -, majd a rajta lévő LCD-n megindul a visszaszámlálás: ekkor kell a két csapatnak felvennie a pályán a kiinduló pozíciót. A barlangban maximum 16-an játszhatnak egyszerre, a puska mellett kisebb pisztoly is van. A nagyobbik fegyver gránátot is ki tud lőni: ez egy műanyag bumszli, amely "robbanáskor" infravörös aurát sugároz maga köré, és azzal sebez - minél közelebb van hozzá valaki, annál több életet vesz le. A gránátot egy pneumatikus szerkezet lövi, és a puskatussal kell előtte pumpálni, de a szűk barlangban ezt nem használják.

Forrás: [origo]
Egy tipikus harci helyzet

Ilyen "tömegpusztító" fegyver nélkül is pörgős a játékmenet: egy-egy forduló 15 percig tart, de ennyi időt aligha húz ki a csapat nagy része a rendelkezésre álló 100 élettel. A két ellenséges szakasz a barlang két oldalra elágazó járataiból indul meg egymás ellen, és a fogadótér elülső része is a pályához tartozik, ezen lehet átkelni a másik térfélre. A játék, ami odalent kialakul, egy ilyen oda-vissza szorítósdi, amelynek legizgalmasabb része az, amikor egy-két leszakadó játékost a többiek valamelyik félreeső járatba követnek, hogy levadásszák.

Mivel alapvetően a fegyver gyűjti a találatokat, a fedezékből nyugodtan ki lehet nézni, csak a puskát kell rejtegetni, és az már a játékos ügyességétől, gyorsaságától függ, hogy ő sorozza-e meg ellenfelét, aki a szemközti fedezékből kandikál ki, vagy a másiktól kap be találatot. A fegyver elvileg mindent kijelez a meglévő életektől kezdve a lőszer mennyiségén át, de a csata hevében aligha tud erre odafigyelni az ember, inkább csak menti a bőrét, nem az LCD kapcsolóit nyomogatja. A képzeletbeli lézerfegyver bosszantó tulajdonsága, hogy ha sokat lőnek vele, akkor túlmelegszik, ilyenkor szerencsére nem izzik fel, csak egy ideig nem lehet lőni vele.

A játékmódon lehet variálni

A szabadon beállítható játékmódok között a hagyományos, pontra menő harcon kívül azt a változatot is kipróbáltuk, amikor egy királyt (vagy vezért) kell megvédeni: ilyenkor a rajta ejtett találatok tízszer annyit érnek, mint egy "közkatonán". Egy másik játékmódot már a szervezők találtak ki: ez a teljes csendben és sötétben zajló parti. Ilyenkor csak az időről időre pulzálva kivilágosodó lámpák adnak némi fényt, egyébként a játékosnak tapogatózva kell eligazodnia a sötétben, és csak az ellenfél fegyverének fényei, valamint a rájuk aggatott, a csapatot azonosító fluoreszkáló karika ad támpontot a harchoz. Ez az a játék, ami igazán illik a barlang hangulatához, de mivel a látványosan játékfegyver-szerű infrapuskák közterületen is használhatók, és napfényben is működnek, a csapat a Margitszigeten is szokott partikat szervezni. A fegyvereket zóna-játékokra is be lehet programozni, ilyenkor az egyik puska infravörös "aurája" sebzi vagy ellenkezőleg, védi meg a meglőtt játékost.

Forrás: [origo]
A végén jár egy csoportkép

Egy-egy játszma végén a csapatok ismét körbeállnak, és a mesterfegyver jelzésére kiértékelik a partit. A rendszer annak alapján rangsorolja a játékosokat, hogy ki hány áldozatot ejtett és kit hányszor lőttek meg - azt, hogy ki kit szedett le eredményesen, nem tudjuk meg. Ennek alapján az egyéni helyezést fel lehet írni egy értékelőlapra, amiből azután a szervezők a saját webszájtjukon vezetnek naplót. A föld alatt töltött, szervezők által ajánlott két órába hat forduló a készülődéssel együtt is biztosan belefér, és különösebb erőfeszítés nélkül végig tudja játszani mindenki.

Mint azt játékmesterünktől, Szántó Gábortól megtudjuk, a Tagmasterz rajongói nem csak a bolti készleteket nyüstölik, hanem saját maguk barkácsolnak háborús eszközöket az Amerikában filléres áron kapható játékokból. Ezek közül kedvencünk a vállra vehető, négycsövű gránátvető, ami alaposan megnöveli a csapatok tűzerejét. A tengeren túlon a játékboltokban lehet kapni a Hasbro saját gyártmányú rádiós headsetjét és további, testre aggatható érzékelőket, de a barlangbéli tapasztalatok arra utalnak, hogy ilyen kis helyen ezek nélkül is élvezetes a játék (mindegyik gyártó jellemző egyébként, hogy az extra puskatuson át az utolsó elképzelhető mütyürig mindenféle extrát kínálnak a termékeikhez).

Összegzés

  • Ahol jártunk: http://tagmasterz.com/
  • Ár: 998 forint/óra/fő. A szervezők által ajánlott két órát érdemes kitölteni, azalatt biztosan jól szórakozik mindenki.
  • Kapacitás: Egyszerre maximum 16-an vehetnek részt a jétékban.
  • Vélemény: Érdemes minél többen elmenni: mi tucatnyian épp hogy elegen voltunk egy izgalmas partihoz. Bár maga a fegyver veszélytelen, és a játék is körülbelül annyira erőszakmentes, mint a vízipisztolyozás, a pályán tényleg óvatósan kell közlekedni: nekünk is volt sérültunk, aki egy esés miatt csúnya horzsolásokat gyűjtött be.