Távoli az újfajta netcímek bevezetése idehaza

2008.09.01. 15:34

Lassú az új internetes címkiosztásra való áttérés - derül ki az Arbor Networks cég tanulmányából. Noha évek óta hajtogatják a hálózati szakemberek, hogy elfogynak a jelenlegi IP-címek, mégsem tűnik úgy, hogy a világ internetszolgáltatói különösebben kapkodnának, hogy átálljanak az új rendszerre.

Többször írtunk már a hálózati azonosítók fogyásáról; röviden arról van szó, hogy valamennyi, az internetre csatlakozó számítógépnek (így önnek is, e cikket most olvasó látogató) van egy egyedi hálózati azonosítója, úgynevezett IP-címe. Ilyennel rendelkezik valamennyi internetes szerver, útvonalválasztó berendezés (router) és felcsatlakozó internetező, valamint részben most, részben inkább a jövőben rendelkezhet valamennyi, a világhálóra kötött mobiltelefon, autó, háztartási eszköz (pontosabban a bennük rejlő, számításokat végző és hálózatra csatlakozni képes szerkezet).

Több az eszköz, mint a cím

Mindezekből olyan sok van, hogy az IP-címek (melyeket akár számoknak is hívhatnánk, hiszen négyszer négy számból állnak - (például az [origo]-é ilyen: 195.228.240.145) egész egyszerűen elfogynak. Ennek nemcsak a címek szűkössége az oka, hanem az is, hogy annak idején meglehetősen igazságtalanul osztották el ezeket a címtartományokat: Európának és Amerikának sok jutott, Afrikának, Ázsiának kevés. Azóta azonban Ázsiában - például Kínában - is beütött az internetboom, ma már több kínai szörföl a neten, mint ahány amerikai, így bizony Ázsiában igencsak megszorult az IP-cím kiosztását végző szervezet. Európában, Amerikában a jelenség még nem okoz akkora főfájást, bár a címek fogyatkozására már korábban felfigyeltek.

Ha pedig elfogynak a kiosztható címek, egész egyszerűen nem tud az internetre csatlakozni az, akinek nem jutott ilyen információs szupersztrádán használható "rendszám". 1998-ban, több mint tíz éve publikálták azt a szabványleírást, amely segíthet a helyzeten: olyan számkombinációt eszeltek ki a hálózati mérnökök, amelyekből valószínűtlenül sok adható (nem ellenőrzött bonmot szerint a sivatag valamennyi homokszeme kaphatna IP-címet). Ezt IPv6-osnak hívják, ami az internet protokoll 6-os verziójának a rövidítése (a jelenleg használt rendszer az IPv4-es, az IPv5-öt pedig egy teljesen más szisztémára találták ki, ami aztán nem vált be, és ma már nem is használják).

Nem ütik egymást, és...

Az IPv6 nagyszerűsége - amellett, hogy rengeteg cím adható ki -  abban rejlik, hogy a kétféle (IPv4 és IPv6) protokoll békésen megfér egymás mellett a világhálón. Azaz: egy számítógépnek lehet akár régi 4-es és új, 6-os címe. Sőt, muszáj is, hogy legyen mindkettő, azaz hogy párhuzamosan fusson a két rendszer, hiszen ha valahol megszüntetnék a jelenleg használatos IPv4-es címeket, ott egy régi címet használó netező egyszerűen nem érné el az új címmel működő számítógépeket.

Fotó: Szabó Pál
Szerverek a Freemail géptermében

Azonban mivel a régi tartományban kiosztható címek száma töredéke az újnak (az IPv4 rendszerében cirka négymilliárd, az IPv6-ban 3,4x1038 cím osztható ki), előbb-utóbb bekövetkezik, hogy a párhuzamosság nem tartható fenn: egyszerűsítve a következményeket, a négymilliárd-egyedik IP-címet igénylő számítógép nem fog kapni IPv4-es címet, csak IPv6-ost, és ettől kezdve ezt a szervert nem érik el azok az internetezők, illetve hálózati számítógépek, melyeket az internetszolgáltatójuk nem készített fel az új címtartomány kezelésére.

...nincs határidő

A két rendszer egymás mellett működtetésének lehetőségén túli másik könnyebbség az internetszolgáltatók számára, hogy nincs határideje sem az IPv6 be-, sem az IPv4 kivezetésének. A két szisztéma korlátlan ideig működhet egymás mellett, és mint mérnökök utaltak is rá: fog is működni, azaz vélhetőleg mindig lehet majd találkozni IPv4-es címekkel. Jelenleg valamennyi piaci szereplő maga dönti el, hogy mikor áll át az új számozásra. Ez részben válasz arra is, hogy miért olyan lassú az áttérés az egyik rendszerről a másikra: nincs semmilyen határidő, és a két szisztéma nem üti egymást, párhuzamosan működtethetők.

Az általunk megkérdezett hálózati szakértők mindegyike azt vallja: el kell érnie egy kritikus tömeget az IPv6-ra áttérő szolgáltatók (rajtuk keresztül pedig az ügyfelek) számának ahhoz, hogy a többi vállalkozás is nekilásson az új számozási rendszer bevezetésének. Az internetszolgáltatókat ugyanis csak a piaci hatások motiválják, ha a szomszéd internettársaság már áttért az IPv6-ra, és ezt meghirdeti, az ügyfelek érdekében lépni kell. No és persze nem utolsó szempont az sem, hogy egyszer valóban el fognak fogyni az IPv4-es címek is - bár ez nem egy éven belül fog bekövetkezni.

0,00017 százaléka

A lassú áttérést mutatja, hogy a cikkünk elején említett, az az Arbor Networks által készített felmérés eredménye szerint a világ internetes adatfolyamának kevesebb mint egy - pontosan 0,0026 százaléka - használja az IPv6-os azonosítókat. A hazai internet központjának tartott adatkicserélő-központ, a BIX (Budapest Internet eXchange) statisztikája szerint hazánkban még rosszabb a helyzet: mérhetetlenül alacsony, mindössze 0,00017 százalékos az IPv6-es forgalom (érdemes szem előtt tartani, hogy a BIX-en a hazai hálózati adatforgalomnak csak körülbelül a fele bonyolódik).

Forrás: [origo]
Szerverterem Budapesten - utca, házszám, IP-cím

Martos Balázs, a hazai adatkicserélő központ létrehozását hajdanán kezdeményező mérnök szerint a lassú áttérés nem hazai jellegzetesség, a világ nagy internetszolgáltatói sem kapkodnak emiatt. Emlékeztetett arra is, hogy a jelentősebb magyar szolgáltatók egy része is külföldi tulajdonban van, így érvényesül a nemzetközi trend hazánkban is. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy azoknak a szoftvereknek, amelyek az áttéréshez elengedhetetlenül szükségesek, még nem minden esetben jelent meg az IPv6-ot támogató megbízható verziója.

A szoftverek sem a legfrissebbek

Mint mondta, itt nem is az IP-címek névfeloldását végző szerverszoftverekre kell gondolni, hanem azokra, amiket az internetszolgáltatók használnak, hogy az ügyfeleik csatlakozását menedzseljék. Martos szerint az üzemeltetési rendszerekről, kapcsolóeszközök programjáról, tűzfalszoftverekről, szűrési-csoportosítási módszereket végző alkalmazásokról van szó, amelyeknek a fejlesztői már elkezdték ugyan az új számozási rendszerre való felkészítést, de az internetszolgáltatók szerint még mindig vannak hiányzó szoftverek. Martos akként vélekedett, hogy nem is csak a hozzáférés- hanem a tartalomszolgáltatóknak is érdemes lenne elgondolkodniuk az áttérésen. Az olyan, gigantikus hálózatokat üzemeltető szolgáltatások, mint például a Google, áttérésükkel inspirálólag hatnának a piac többi szereplőjére.

Némi mozgás azért megfigyelhető az új protokollra való áttérésben: az Externet nevű internetszolgáltató néhány napja jelentette be, hogy egy-két hónapon belül bevezetik az IPv6-os rendszert. Mint Várkonyi Ádám, a vállalat marketingigazgatója elmondta: tulajdonképpen egy központi routerük tervszerű frissítése és újraindítása kapcsán merült fel, hogy az IPv6-os rendszerre való áttéréshez szükséges szoftverfrissítést is elvégezzék. A vezető szerint különösebb fennakadás nem volt eddig, minden a tervek szerint haladt. Kérdésünkre Várkonyi elmondta: az átállás a műszaki csapat időráfordításán felül további költséget nem jelentett, eszközt nem kell cserélni, csak szoftverbeállítási munkálatokat kellett elvégezni.

Van példaértékű hálózatunk is

Az internetszolgáltatók nem egyesével igénylik az IP-címeket, hanem egész tartományokat - több ezer címet - kérnek és kapnak a címek elosztásáért felelős szervezettől (Európában a RIPE osztja az IP-címeket) Várkonyi nem árulta el, hogy egy-egy IP-cím milyen költséget jelent, mint megtudtuk: a hálózati címek ára sávosan van meghatározva, az igénybe vett állomány nagyságától függ. Ennek köszönhetően nehéz lebontani egy IP-címre az árakat, ugyanis havonta változhat, mivel ha újabb tartományt igényel a társaság, akkor nagyobb kedvezményt kapnak az egész kontingensre. Mindenesetre a szervereket üzemeltető társaságok az IP-címeket ezer forint körüli havidíjért adják, a RIPE ártájékoztatója  szerint pedig a legolcsóbb díjcsomag évi 1300, a legdrágább 5500 euró (300 000 és 1 300 000 forint).

Van azonban hazánkban egy példaértékű gerinchálózat is: az egyetemek, kutatóintézetek által használt, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIF) által üzemeltetett rendszer már 2002-ben először csak tesztjelleggel, majd 2005 óta szolgáltatásként is bevezette az IPv6-os protokoll támogatását. Mint Mohácsi János, a NIIF projektkoordinációs és hálózattervezési igazgatóhelyettese elmondta: különösebb beruházást nem igényelt az átállás, de a tervezésre és a tesztidőszakra komolyan kellett készülni.

Külföldön nemzeti stratégia készült

Mohácsi jelezte: Európában két felsőoktatási-kutatói hálózaton működik teljes körűen az új címkiosztás szerint a rendszer, Norvégiában és Finnországban. Nálunk az egyetemeknek csak körülbelül az ötöde támogatja az IPv6-ot, maga a gerinchálózat azonban - amit a NIIF üzemeltet - száz százalékig képes kiszolgálni az új számkiosztás szerinti szisztémát. A szakember emlékeztetett: a profitorientált vállalkozások pontosan tisztában vannak azzal, hogy maga az áttérés semmilyen többletbevételt nem biztosít számukra - ez is oka lehet az IPv6 lassú terjedésének.

Mohácsi emlékeztetett, hogy Japánban és Dél-Koreában - ahol sokkal nagyobb az ínség az IPv4-es címekből - nemzeti stratégiát dolgoztak ki az áttérésre, és például adókedvezményekkel támogatták az IPv6-tal összefüggő beruházásokat. Az amerikai kormányzat törvényben kötelezte a közigazgatási hálózatok üzemeltetőit az IPv6-os protokoll bevezetésére. A végső határidőig ugyan néhány év még hátravan, de Mohácsi szerint mindegyik kezdeményezés azt jelzi, hogy a kormányzat is bátrabban vállalhatja a katalizátor szerepet. Ugyanezt szeretné az unió is: egy idei közleményében felhívta a tagállamok figyelmét az áttérés jelentőségére.

KAPCSOLÓDÓ CIKK