Nem csak nappal, de éjjel is képes repülni a Solar Impulse nevű svájci gyártmányú napelemes repülőgép, amely készítői szerint akár 36 óráig is a levegőben tartható. A HB-SIA lajstromjelű légi jármű több rekordot is tart a napelemes gépek között. Ezek közül a Solar Impulse volt képes elérni a legnagyobb, 9235 méteres magasságot, és 26 óra 10 perces egyik útja a leghosszabb megszakítás nélküli út, amelynek távolsága 1116 kilométer volt. A gép készítői és pilótai nemrégiben arra vállalkoztak, hogy elsőként repüljék át az Egyesült Államokat nyugat-keleti irányban.
A Solar Impulse titka akkumulátoraiban rejlik, amelyek a napközben összegyűjtött napenergiát tárolják az éjszakai repüléshez. A hatalmas szárnyaiba összesen kétszáz négyzetméternyi napcellát szereltek. A meghajtásról négy darab motor gondoskodik, ezek összesen 8 lóerős teljesítményre képesek. Összehasonlításul a Wright fivérek első motoros gépét egy 12 lóerős erőforrás hajtotta. A motorteljesítménynek megfelelően a napelemes repülőgép nem a leggyorsabb, óránként átlagosan mindössze 70 kilométer megtételére képes.
Az Észak-Amerikai kontinens két partja közötti távot a tervek szerint öt részletben teszi meg a gép, pilótái pedig váltják egymást az egyenként körülbelül húszórás szakaszokon. A két pilóta különböző módszerekkel igyekszik éberen tartani magát, a hobbirepülő Bertrand Piccard hivatását tekintve pszichológus és az önhipnózisra esküszik, míg váltótársa, André Borschberg egykori vadászpilóta, aki jógázással és meditációval készíti fel magát az útra.
Piccard számára nem ismeretlen a hosszú repülés, 1999-ben részese volt a Földet hőlégballonnal elsőként megkerülő expedíciónak, kalandvágyát pedig a repülésben és tengerkutatásban úttörő szerepet játszó felmenőitőlörökölte.A hőlégballonút közben jött Piccard ötlete, hogy olyan gépet építsen, amely üzemanyag nélkül is képes hosszú utak megtételére. 2003-ban kezdte meg a fejlesztőcsapat toborzását, a legyártott gép pedig 2009-ben szállt fel először. A Solar Impulse már több sikeres tesztrepülésen van túl, ám ez az első komoly erőpróba a gép és a pilóták számára is.
A fejlesztők és a pilóták nem ülnek majd babérjaikon a repülés júniusra tervezett befejezése után sem, hiszen már készül a Solar Impulse HB-SIB jelű gép, amellyel 2015-ben elsőként szeretnék megszakítás nélkül körberepülni a Földet. A gépekhez fejlesztett technológia egylőre biztosan nem jelenik meg a polgári repülésben, a közeljövőben is mindössze hobbicélra lesz alkalmazható, a napelemes utasszállító egyelőre álom marad. A legvalószínűbb felhasználási terület jelenleg a pilótanélküli drónok gyártása lehet, ahol a leginkább szükség van a hosszú, megszakítás nélküli üzemre.
A hatalmas, több mint 63 méteres szárnyfesztávolsághoz képest pehelykönnyű 16 mázsás gép útját folyamatosan dokumentálják, illetve a repüléseket élőben közvetítik a projekt oldalán, a nézők egy belső és egy külső nézet közül választhatnak, illetve belehallgathatnak a pilóta rádióforgalmába. A folyamatos közvetítés is óriási lépés ahhoz a repülés történetében, főleg ahhoz képest, hogy Lindbergh az Atlanti-óceán átrepülésekor a tömeg csökkentése érdekében még rádiót sem vitt magával.