Az elcsúfított múlt lesz a jövő az Apple-nél

Vágólapra másolva!
Jóval több olvasást igényel elődjénél az Apple új szoftvere, az iOS 7. Ennek ellenére nem cserélték le azt a betűtípust, amely több tipográfiai merénylet miatt lett azzá a zombivá, ahogy manapság ismerjük. A fejlesztők viszont remek új lehetőségeket kapnak arra, hogy szép szövegképpel varázsoljanak el minket.
Vágólapra másolva!

Amikor júniusban megjelent az Apple okostelefon-rendszerének első próbaverziója, dizájnerek és tipográfusok egy emberként hördültek fel. Jonathan Ive vezető terméktervező és csapata ugyanis a Helvetica Neue betűcsalád világos változatát (light, HNL) használta az iOS 7 mindenütt megjelenő betűjeként. A HNL-t ráadásul kicsiben alkalmazták úgy, hogy a szöveg mérete még a húsz képpontot sem érte el, ami elég apró például az ötös iPhone 640-szer 1136 pixeles képernyőjén. Ive-ék alig olvashatóvá teszik a szöveget - ez volt a verdikt.

Jogosan, hiszen az új rendszerben nincsenek a felhasználót irányító gombok, a funkciókat jelző ikonok egészen egyszerűek, minimalisták, láthatóan az volt a cél, hogy mindent a lehető legkevesebb és legvékonyabb vonal felhasználásával ábrázoljanak. Emiatt pedig fontosabbá vált a szöveg. A 3D-hatások mellőzésével az iOS sokkal grafikusabb összhatású lett, olyan, mintha fényes papírra nyomtatták volna (tesztünket itt olvashatja).

A Beállítások képernyőn sok a szöveg, jól látszik a különbség az iOS 6-ban és 7-ben használt Helveticák között Forrás: Apple

A kritikák hatására a csütörtökön megjelent iOS-ben végül a Helvetica Neue normál változatát használják. Az eredmény így sem tökéletes, és több helyen az iOS 7 szövegei kevésbé olvashatók, mint a 6-osban.

A Naptár fejlécében például fehér szöveg van narancsvörös háttér előtt, a nyitóképernyő ikonjainak feliratai sem a legjobbak, ha valaki nagyon színes, nagyon részletgazdag fotót állít be háttérképként. Az óra pedig kisebbnek tűnik a legfelső információs sorban, mint az akkutöltési szintet jelző százalék, pedig az előbbi a Helvetica Neue kicsit vastagabb változatát használja.

Dinamikusan változó betűk

Nincs igazuk azoknak, akik máris temetnék az iOS tipográfiáját - mondja Jürgen Siebert, a Fontshop betűtípusforgalmazó vállalat marketingvezetője. Még az Apple szokásos júniusi fejlesztői konferenciáján mutatták be a Text Kit nevű szoftverfejlesztői környezetet (API-t), ami jelentős terheket vesz le a szövegre figyelő alkalmazásfejlesztők válláról.

Az appokban ezután kevesebb kódsorral lehet szebb, olvashatóbb, a klasszikus tipográfiának megfelelő szöveget létrehozni. Ilyenek például a ligatúrák, az amúgy összecsúszó betűk szabályos összekapcsolása (fi, ff, fl, ffl), vagy az úgynevezett alávágás/egalizálás, amellyel a betű tervezője egyenként állítja be, hogy az egyes betűk optikailag egyenletesen kövessék egymást (például szebb, ha a Te szóban az e kicsit becsúszik balra a T alá). Ezek a plusz funkciók mostantól a teljes iOS-ben be vannak kapcsolva.

A Helvetica legjobb digitális verziójában van külön cím- és szövegméretű betű (fent), és a dőlt sem egyszerű döntéssel-torzítással készült (az alsó sorokban fent a Helvetica, alul a Neue Haas Grotesk kövér és kövér-dőlt változata) Forrás: Font Bureau

De ami igazán lényeges, az a dinamikus betűkezelési funkció. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy miután a felhasználó beállítja a számára legjobban olvasható betűméretet, a rendszer az apróbb szövegeket vastagabb, a nagyobbakat vékonyabb betűkkel jeleníti meg. (Az opciót a Beállítások > Általános > Kisegítő lehetőségek > Nagyobb betű menüben találják meg.)

Az appok fejlesztői azt is beállíthatják, hogy az egyes betűméretekhez pontosan melyik betűváltozat passzol – és nyilván azt érdemes választani, amelyik az adott méretben a legolvashatóbb. Ilyen lehetőség még nem fordult elő sem az asztali, sem az okostelefonos operációs rendszerek történetében, és csak a fejlesztőkön múlik, mennyire használják ki az iOS új képességeit.

Dicsőséges kezdetek

Amin viszont ez sem sokat segít, az igazából maga a digitalizált Helvetica betűtípus és annak a nyolcvanas évben szabványosított változata, a Neue. A 20. század legismertebb fontja klasszikus, kézzel szedett ólombetűként kezdte a karrierjét.

A svájci Haas betűöntöde vezetői az 1950-es évek közepén azzal szembesültek, hogy a talp nélküli („groteszk”) betűik kevésbé fogynak, mint a konkurenciáé. Eduard Hoffman cégvezető azzal bízta meg Max Miedingert, hogy tervezze meg a Haas új talp nélküli betűtípusát. Ez is lett a neve: Neue Haas Grotesk, jellegzetes, vízszintesen elvágott ívelt vonalakkal (nézzék meg a fenti ábrán az S-eket), és kompakt, helytakarékos szedéssel.

Így nézett ki eredetileg a Helvetica/Neue Haas Grotesk. Az 1957. májusi minták Eduard Hoffman jegyzetfüzetében, azzal a megjegyzéssel, hogy "az összes karakternek rendben kell lennie" Forrás: Font Bureau

A betűt 1957 júniusában mutatták be, kirobbanó sikerrel. Az első kanyar 1959-ben következett be a betűtípus hányatott történetében, amikor a Haas engedélyezte, hogy az egész világon elterjedt szedőgéprendszerre, a Linotype-ra alkalmazzák. A Linotype ugyanis csak meghatározott szélességű betűket tudott kezelni, így egy 18 osztatú rács szerint kellett áttervezni az egészet, ráadásul az álló/dőlt vagy a normál/kövér betűpároknak muszáj volt ugyanolyan szélesnek lenniük. A nemzetközi piac elvárásai nyomán a betűtípus ekkor kapta a Helvetica nevet.

A második felvonás a hatvanas-hetvenes években, a fényszedés elterjedése idején következett. A Helveticát ismét adaptálni kellett az új igényeknek megfelelően, és az ólomszedésű betűt előbb egy 18, később már 54 osztatú rács vonalai szerint rajzolták át.

Mivel annyira népszerű volt, a Helveticát a nyolcvanas években az elsők között, még a számítógépes betűtípusok hőskorába digitalizálták, de pechünkre a fényszedéses verzió volt a kiindulópont. A dőlt betűk például egyszerűen úgy keletkeztek, hogy az állókat 12 fokkal jobbra döntötték, és utána nem korrigálták az eltorzult vonalakat, ami tipográfiai merényletnek számít. Menet közben újabb és újabb, világos-extakövér változatokkal bővítették a betűcsaládot, de közben egységességre törekedtek. Így jött létre az Apple használta Neue változat is.

Vissza a Groteskhez

Végső soron annak a Helveticának, amely ma számtalan számítógépen ott virít, kevés köze van az eredetihez. Menet közben eltűntek a finomabb, a betűtípust karakteresebbé tevő ívek, és ami a legfontosabb, a nagyipari digitális font egy méretváltozat nagyításával-kicsinyítésével szolgál ki minden igényt a lábjegyzetmérettől a plakátbetűig, ami igazából abszurdum.

Ólomban még nem így volt, minden egyes méretet külön meg kellett tervezni, így aztán apróbb méretekben a betű vonalai vastagabbak lehettek, hogy olvasható maradjon a szöveg, plakátméretben pedig elegánsan vékonyabbak.

Ennyire különbözik egymástól a Helvetica Neue normál (kék szín) és világos változata (piros), valamint az eredeti Haas-betűk felújítva (zölddel) Forrás: Origo

Elvileg ez a logika tér vissza az iOS 7-tel, de persze csak akkor, ha a fejlesztők veszik a fáradtságot, és olyan, optikailag igényes betűtípusokat használnak, amelyben legalább két méretváltozat van, az egyik a szöveghez, a másik a címekhez. A Helveticából is van ilyen, Christian Schwartz amerikai betűtervező-tipográfus műve, aki az 1957-es Neue Haas Grotesket újította fel.

Az iPhone-felhasználók már akkor is jobban jártak volna, ha az Apple erre cseréli le a Helveticát. Ugyanis bármennyire is jók a nagyfelbontású Apple-képernyők, még mindig tíz-tizenkétszer kevesebb képpontból rajzolódik ki rajtuk egy betű a nyomdai felbontáshoz képest. Így aztán az alig-alig eltérő vonalvastagságú, modernista Helveticában szinte bezáródnak az olyan kicsi görbék, mint ami az e vagy az a betűt jellemzi.

A hányatott sorsú Helveticát nem képernyőre tervezték, és ez minden ízében meglátszik rajta, például a nagy I és a kicsi l ugyanolyannak látszik. 2006-2007-ben, az iOS 1 fejlesztésekor az olvashatóság csak harmadrendű szempont lehetett. Inkább az számított, hogy iparian semleges hatású, sokaknak ismerős betűt válasszanak (pedig az OS X rendszer alapbetűje az eleve képernyőre tervezett Lucida Grande változata, és a cég saját honlapján, hirdetéseiben és a régebbi iPodokon a Myriadot használja, és mindkettő jobb választás egy telefonképernyő méreteiben).

Az Apple most sem mert változtatni a Helveticán, pedig ha igen, akkor most igazán belefért volna. Eközben viszont olyan lehetőséget nyitott meg a fejlesztők előtt, amivel tipográfiai igényességben bőven meghaladhatják a cupertinói céget.