Fémhulladék lesz a világ első szuperhordozója

US-MILITARY-NAVY-ENTERPRISE MANDATORY CREDIT " AFP PHOTO / US NAVY / Mass Communication Specialist 3rd Class Zachary S. Welch " - In this US Navy  December 1, 2012 released photo shows attendees observe the inactivation ceremony of the aircraft carrier US
MANDATORY CREDIT " AFP PHOTO / US NAVY / Mass Communication Specialist 3rd Class Zachary S. Welch " - In this US Navy December 1, 2012 released photo shows attendees observe the inactivation ceremony of the aircraft carrier USS Enterprise (CVN 65). Enterprise was commissioned in 1961 and is scheduled to celebrate her inactivation, December 1, after 51 years of service. AFP PHOTO / US NAVY PHOTO / Mass Communication Specialist 3rd Class Zachary S. Welch / HANDOUT = RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT " AFP PHOTO / US NAVY / Mass Communication Specialist 3rd Class Zachary S. Welch " - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS =
Vágólapra másolva!
Nyugdíjazták világ első atomhajtású repülőgép-hordozóját, az Enterprise-t. A szigetnagyságú hadihajót még lefegyverezve is nehéz megsemmisíteni. Cikkünkből megismerheti a világ egyik legkülönlegesebb hajójának történetét egészen a végzetéig.
Vágólapra másolva!

Egy hagyományos hajót sem egyszerű feladat szétbontani, egy nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót pedig még sosem kellett ócskavasnak feldarabolni - mostanáig. Nemsokára azonban eltűnik a világ tengereiről az amerikai haditengerészet egykori büszkesége, a CVN-65 USS Enterprise, a világ első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója.

A világ egyik legkülönlegesebb hajója

Bár egy hat egységből álló nukleáris meghajtású hordozóflotta első tagjának szánták, az Enterprise egyedüli hajó maradt. Az 1958 februárjában megkezdett építése közben azonban olyannyira elszálltak a költségek, hogy az amerikai haditengerészet akkori vezetése a második hajó megépítését a hidegháborús helyzet ellenére sem kezdte meg.

Az Enterprise repülőgép-hordozó 2006 októberében - a háttérben a USS Eisenhower hordozó Forrás: AFP/Rob Gaston


Az Enterprise az egyetlen atommeghajtású hordozó, amelyben kettőnél több reaktor van. Hajótestébe nyolc, az akkori idők csúcstechnikáját jelentő reaktort építettek be, amelyek kettesével hajtották meg a négy hajócsavart. A hajó tervein 900 mérnök dolgozott, majd a három évig és kilenc hónapig tartó építkezés során 60923 tonna acél, 1507 tonna alumínium, 426 kilométernyi csőhálózat állt össze a ma ismert repülőgép-hordozóvá. A szuperhordozó végső kialakításában háromezer fős saját legénységét, és ezernyolcszáz fős repülőezredet tudott a fedélzetén szállítani - gyakorlatilag egy úszó kisvárosként.

A benne alkalmazott, az akkori csúcstechnikát jelentő radarrendszer kölcsönözte a hajó tornyának jellegzetes formáját is. A hajóra eredetileg felszerelt, nagy hatótávolságú légtérfelderítő és célkövető radarokat egészen a nyolcvanas évekig használták, bár rengeteg karbantartást igényeltek a benne lévő vákuumcsövek.

A legnagyobb előny: ritkán kell tankolni

Az Enterprise meglehetősen eseménydús szolgálati ideje 1962 január 12-én indult. Az első hónapokban csupán a hadrendbe állításhoz szükséges vizsgálatok százait végezték rajta. Ezekre azért volt szükség, mert korábban még sehol sem használtak atomhajtású hadihajókat, az alkalmazásról nem voltak tapasztalatok.

A hajó kétségtelen előnye, hogy sokkal kevesebb alkalommal kellett megszakítania feladatai végrehajtást az üemanyag-ellátó hajókkal végzett találkozók kedvéért, amelyek az elődeit feltankolták olajjal. Üzemanyaggal azért az Enterprise-nak is szüksége volt a rajta tevékenykedő repülőezred vadászgépeinek működéséhez. Ez hatalmas előrelépést jelentett: nem véletlen, hogy az Egyesült Államok napjainkra kizárólag nukleáris meghajtású repülőgép-hordozókat tart hadrendben és a következő generációs hajóit is ilyen meghajtással tervezi.

Az Enterprise (középen) nem sokkal a 2001 szeptember 11-i terrorcselekmények után egy Puerto Rico körzetében megrendezett hadgyakorlaton Forrás: AFP/Doug Pearlman

Nem mindenből került csúcstechnika az Enterprise-ra: lemaradtak az akkor kiemelkedőnek számító RIM-2 Terrier légvédelmi rakétarendszerek, helyettük a szerényebb képességű, de olcsóbb RIM-7 Sea Sparrow került a hordozóra, bár ezeket utólag fejlettebbre cserélték. A hajó végül két 21 cellás, modern RIM-116 RAM közeli lég- és rakétavédelmi rakétaindítót is kapott, ezek egészen a nyugdíjazásig működtek a fedélzetén.

Anyahajó vagy repülőgép-hordozó?

Anyahajó, ha repülőgépekről beszélünk (mert anyahajó a kisebb hajókat, tengeralattjárókat ellátó és számukra műszaki bázist jelentő hajó is) : Vízi, úszótalpas repülőgépek indítására és fogadására alkalmas, repülőfedélzet nélküli hajóegység. A repülőgépeket vagy daruval engedi le a vízre a felszállás előtt, vagy katapultsínről indítja. A tengerre leszállt repülőgépet daruval emeli vissza a fedélzetre, ahol karbantartják, feltöltik. Elavult, utoljára a II. világháborúban alkamazott hajótípus.

Repülőgép-hordozó: Repülőgépek indítására és fogadására alkalmas, egyenes vagy szögben lévő repülőfedélzettel ellátott hajóegység. Alkalmas a repülőgépek katapultos vagy sáncos indítására, a leszálló repülőgépek drótköteles fékezőrendszerrel történő fogadására. A hajó alkalmas a repülőgépek karbantartására, utántöltésére, felfegyverzésére. A hajó szállást nyújt a repülőgépek hajózóinak és a hajó személyzetének, a repüléshez használt üzemanyag, fegyverzet, alkatrészek és felszerelések (póttartály, külső zavarókonténerek, felderítőkonténerek) tárolására.

Legyorsulta az elődeit az óceánon

Noha a tervrajzokon az Enterprise minden eddiginél ütőképesebb repülőgép-hordozónak ígérkezett, a haditengerészet az újfajta meghajtása miatt egyáltalán nem volt arról meggyőződve arról, hogy a gyakorlatban is beválik. Az Enterprise azonban gyorsabban tudott haladni a tengeren elődeinél. A repülőgép-hordozóknál nagyon fontos, hogy minél nagyobb haladási sebességükkel segítsék a repülőgépek felszállását. Erre főleg a teljes szélcsend esetén van nagy szükség is, amikor a szembeszél nem segíti a katapultról induló gépek biztonságos felszállásához szükséges minimális repülési sebesség elérését.

Az első éles bevetésre sem kellett sokat várnia az Enterprise-nak: a kubai válság 1962 októberében az amerikai haditengerészet második flottájában érte a hordozót. Négy, hagyományos meghajtású hordozóval együtt a John F. Kennedy amerikai elnök által elrendelt blokád fenntartásában tevékenykedett repülőgépeivel. Egy világkörüli út után Vietnam pokla várt a hordozóra, ahonnan 1965 december másodikán indultak fedélzetéről az első, harci bevetést végrehajtó repülőgépek.

Radarképernyős állomás a USS Enterprise fedélzetén Forrás: AFP/Michael W. Pendergrass

Az Enterprise 1986 április 28-án az első nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóként hajózott át a Szuezi-csatornán, hogy részt vegyen egy Líbia elleni hadműveletben. Kimaradt viszont a Sivatagi Vihar-hadműveletből, mert 1990 októberétől Norfolkban nagyjavításnak és modernizálásnak vetették alá. A tengerre csak 1994 szeptemberében tért vissza a szükséges próbák elvégzéséhez, majd 1996 június 28-án vetették be újból.

Szeptember 11-én terroristákra, később kalózokra vadászott


A 2001 szeptember 11-i terrortámadás éppen hazafelé hajózva érte a USS Enterprise-t, ám a hajó azonnal visszafordult Délkelet-Ázsia Afganisztánhoz közelebbi vizei felé: októberben már az afganisztáni tálib állásokat támadták a fedélzetéről felszálló vadászbombázó repülőgépek. Három hét, közel 700 bevetés, 360 tonna ledobott bomba jelezte a harcok hevességét.

2003 és 2007 között a szuperhordozó leginkább iraki és afganisztáni bevetéseken vett részt, azután egy, a tervezetthez képest hosszabb és drágább nagyjavítása következett. A felfrissített hajóval ezt követően a Szomáliával határos vizeken garázdálkodó kalózok szerencsétlenebbje találkozhatott 2011-ben.

A USS Enterprise fedélzete 2001 októberében Forrás: AFP/Lance H. Mayhew, Jr.

A kalózvadász körút 2011. július 15-én ét véget. A hajó és köteléke 2012. második felében teljesítette utolsó bevetését, a Perzsa-öbölben, illetve a Földközi-tengeren hajózva. Az Enterprise végül 2012. november 4-én kötött ki Norfolkban, ötven esztendőnyi aktív katonai szolgálatot a tatja mögött tudva.

Mindent visznek belőle, ami mozdítható


2012 december elsején hivatalos búcsúünnepséget tartottak a szuperhordozó fedélzetén. A hajó ekkor kikerült az aktív haditengerészeti erők hadrendjéből és megkezdődhetett a leszerelés hosszú folyamata.
Az amerikai haditengerészer norfolki kikötőjében fél év munkával minden felhasználható felszerelést, alkatrészt és gépet eltávolítottak a fedélzetről. A felszerelések, berendezések egy részét – melyek különösebb történelmi jelentőséggel bírnak - múzeumok, gyűjtemények részére juttatják el.

Az Enterprise 2013-ban a Huntington Ingalls Industries vállalathoz került, ahol a hajó biztonságos szétbontásában hatszáz tengerész, és ezerkétszáz polgári alkalmazott működik közre. Itt már a hajó komolyabb inaktiválása zajlik: a radar-, harcászati- fegyver- és kommunikációs rendszerek, a bútorzat, a hajó tartalék alkatrészei mellett itt szivattyúzzák ki a hajó teljes hidraulikus rendszerében található folyadékokat is. Minden tartályt kiszivattyúznak, kitisztítanak, majd a tartályokat kiszerelik.

Matrózok és haditengerészek ebédelnek a USS Enterprise fedélzetén Forrás: AFP/Lance H. Mayhew Jr.



Itt kerül sorra a hajó elektromos és világítórendszerének teljes leállítására is. A munkálatokhoz szükséges elektromos energiát, így a világítást is külső forrásokból, nem a hajó saját áramfejlesztő rendszereiből kapják a munkások. A hajó közel felét már kiürítették és lezárták: e részeken már sem a világítás, sem a szellőzés nem működik már.

Kibelezve még átvontatják a fél világon

Az Enterprise-t jövő januárjában fogják átvonatni a szárazdokkba, ahol hajó meghajtásáról
gondoskodó nyolc nukleáris reaktor kiszerelése, a sugárzó fűtőanyag eltávolítása zajlik majd.
A hajónak teljesen tisztának kell lennie az elvonatás megkezdéséig, a hajótestben nem maradhat semmilyen radioaktív anyag vagy szennyezett alkatrész. A feladathoz a védett hajótestben építenek majd egy különleges komplexumot, ahol megteremthető a nukleáris anyagokkal történő munka biztonságos helyszíne, így például az itt dolgozók biztonságos, zsiliprendszeren keresztüli be- és kiléptetése, a sugárkapuk elhelyezése.

Az atomhulladék mellett egy sor más, egészségre veszélyes anyagot tartalmaz az Enterprise: építése idején ugyanis még remek tűzállóságáról ismerték például az azbesztet, s ebben a szerepkörben a hajótest számos helyen tartalmazza a veszélyes, rákkeltő anyagot. Miután a 745 millió dollárért elvégzendő munka véget ér, a reaktoraitól, veszélyes anyagaitól és miden hasznosítható anyag, berendezésétől megfosztott, üres Enterprise megkezdi utolsó hosszú utazását. A saját erőből mozogni képtelen hajótest és a rajta lévő felépítmény a Washington állambeli Puget Sound haditengerészeti kikötőbe hajózik, mélytengeri vontatóhajók köteleinek segítségével.

An F/A-18C Hornet vadászgépek húznak el a USS Enterprise felett 2001-ben Forrás: Origo

A hosszú út során Dél-Amerika legdélebbi területeit, a Tűzföldet megkerülve kerül át az Egyesült Államok keleti partjáról a nyugatira, Puget Soundba. Itt történik majd meg a hajó végleges szétdarabolása,a hulladék fém válogatása és elszállítása. A kohókban az egykor büszke repülőgép-hordozó új életre kelhet egy másik hordozó alkatrészeiként. Éppen a legújabb hordozóosztály harmadik tagja, a CVN-80 USS Enterprise viszi tovább majd a legendás nevet. A szellemet is: a most bontásra váró Enterprise kapitányi kabin négy kerek ablaka a II. világháború legismertebb hordozójáról, a CV-6 Enterprise-ról származik. S a kabinablakok a tervek szerint a CVN-80 kapitányát is üdvözölni fogják majd, a tervek szerint 2025-től.

Trautmann Balázs haditechnikai szakszerző a Magyar Honvéd és a Honvédelem.hu munkatársa.