Harminc éve csodálkoztunk rá a nyolcnál több bitre

Éppen három évtizede, 1985. július 23-án jelent meg a Commodore első otthoni komputere. Az Amiga 1000-es modell leszámolt a 8 bites hőskorral, hogy utat nyisson a jövő felé.

1985-ben az amerikai Commodore már komoly számítástechnikai szereplőnek számított. Az eredetileg írógépek javításával és számológépekkel foglalkozó, Jack Tramiel lengyel üzletember által alapított vállalat 1980-ban adta ki első komolyabb otthoni számítógépét, a VIC-20-ast, melyet ’82-ben az annál sokkal sikeresebb Commodore 64 követett.

Utóbbi 8 bites komputer népszerűsége akkora volt, hogy gyártását csak 1996-ban állították le végleg,

az eladott példányszámot pedig 17 millióra becsülik.

Igen ám, de a nyolcvanas évek közepére a technika gyors ütemű fejlődésnek indult, a 8 bites gépek pedig, bár nem számítottak elavultnak, számtalan olyan feladatnak szabtak gátat, melyek sokkal nagyobb számítási kapacitást igényeltek. A gyártó tovább szeretett volna lépni, a megoldást pedig a 16 és 32 bites processzorok jelentették.

Titánok harca a bitek felett

Bár az átállás nyilvánvaló fontosságúnak tűnt, sajnos a Commodore vezetésén belül nem volt egyetértés e téren. Tramiel, noha alapító és cégelnök volt, állandó harcban állt a főrészvényes Irving Goulddal, aki a jó eladási adatok miatt nem tartotta túl jó ötletnek, hogy alig 1-2 évvel a Commodore 64 után új gépet dobjon piacra a cég.

Az Amiga 1000 kerek harminc éve jelent meg. Forrás: Kaiiv / Wikipedia

A két vezető háborújából végül Tramiel került ki vesztesen: a dörzsölt üzletembert leváltották, ő pedig azonnal új céget alapított, ahová több korábbi munkatársát is magával vitte, a szóbeszéd szerint egy halom fejlesztés alatt álló titkos technológiával egyetemben.

Tramiel számítógépe komoly fenyegetést jelentett a Commodore-nak, mely így végül kénytelen volt a fejlesztés mellett dönteni. Nem kellett azonban elölről kezdeni a munkát: a cég ajtaján egy nap bekopogott az apró Amiga Corporation nevű startup, melynek vezetője, Jay Miner korábban az Atarinál töltött be főmérnöki pozíciót,

és több ismert és bevált processzor megtervezésében vett részt.

Az Amiga (amely spanyolul barátnőt jelent) épp egy játékkonzolon dolgozott: a Lorraine nevű gép egy hibrid, 16 és 32 bites utasításkészleteket egyaránt kezelő, Motorola által fejlesztett processzorra épült, ereje azonban jócskán meghaladta a konkurens versenyzők saját játékgépeiét (Nintendo Entertainment Sytsem, SEGA Master System), és Miner szerint könnyedén asztali komputerré lehetett alakítani.

Az Apple is ugyanezzel a chippel dolgozott, sőt, úgy hírlett, hogy Tramiel is.

Jack Tramiel, a Commodore alapítója. Forrás: Alex Handy / Wikipedia

A Commodore lecsapott a majdnem teljesen kész Lorraine-re, de nem játékkonzolt készíttetett belőle, hanem asztali számítógépet, melynek neve szimplán Amiga lett. Az első, A1000-es modell 256 kilobájt memóriával és egy 7,16 megahertzes processzorral került forgalomba

harminc éve ezen a napon, 1295 dolláros áron.

Felnőtteknek készült

Az első Amiga legfeljebb 32 szín megjelenítésére volt képes, 3,5 colos flopilemezeket használt, saját AmigaOS operációs rendszere pedig színes, egérrel (mely alaptartozék volt) kezelhető felületen át kommunikált a felhasználóval. A géphez 300 dollárért lehetett monitort venni, mely 640x256-os felbontásával a maga idején nagyon éles képű szerkezetnek számított.

Előnye volt a gépnek továbbá, hogy egyszerre akár több alkalmazás futtatására is képes volt.

A gépet egy New York-i gálán mutatták be, amire több híresség is elment, többek között Andy Warhol festőművész és Debbie Harry énekesnő. A Commodore ezzel is szerette volna elegánssá, sikkessé tenni a gépet, melyet a 64-es sorszámú előddel ellentétben már nem árultak játékboltokban, kizárólag komputerszaküzletekben lehetett hozzájutni. Ráadásul a gép bővíthető volt, új processzor és memóriát is lehetett még tenni bele, ha valaki úgy érezte, hogy lassú a korának megfelelően egyébként kifejezetten sebes rendszer.

Az Amiga 500 egy kicsit javított, olcsóbb 1000-es modell volt. És persze nagy siker. Forrás: Bill Bertram / Wikipedia

Miner és csapata még sokáig dolgozott a Commodore-nál, az évek során pedig újabb és újabb Amigákkal rukkoltak elő. Az 1987-es Amiga 500 lett a legnépszerűbb ezek közül: a mindössze 699 dolláros komputer ugyanazt a processzort kapta, mint az A1000,

ellenben 512 kilobájt memória került bele.

Mivel a 32 szín megjelenítésére képes chip kétszer olyan részletgazdag képek kirajzolására volt képes, mint mondjuk a Commodore 64, ezért a videojátékok rajongói között is népszerűvé vált a készülék. Olyan alkotásokat köszönhetnek neki a gamerek, mint a Flashback, a Pirates!, a SimCity, vagy akár az UFO. Bár ezen játékok többsége más gépekre is megjelent, sokuk az Amigán nézett ki a legszebben.

Érdekesség, hogy a grafikus chip erősebb volt annál, mint amire a legtöbb fejlesztő használta. Az Amigát nagyon szerették a modellezők és a korai komputergrafikusok, nem beszélve a számítástechnika egyéni megszállottjairól. Folyóiratok, rendezvények szóltak az Amigáról, mely végül a Commodore hanyatlásával együtt merült el a süllyesztőben.

Egy történet vége

Egy év híján tíz esztendőn át gyártották az Amigákat, a Commodore 1994-es anyagi csődjét azonban csak két évvel élte túl a gép: az 1200-as és 4000T modellek gyártását 1996-ban hagyták abba. Bár az Amiga, mint termék, ma már csak emlék, rengeteg rajongója van mind a mai napig.

És bár egy új modell megjelenésére kevesebb az esély, mint a lottó ötösre, ezen a jeles napon azért érdemes egyszer bekapcsolni a bedobozolt, elpakolt gépeket, csak azért, hogy boldog születésnapot kívánjunk nekik,

és megköszönjük a sok szép pillanatot, amellyel megajándékoztak bennünket.