A kereskedők szerint az idei karácsony sztárja az okostelefon mellett a tévé: abból is az okosfunkciós, lehetőleg minél nagyobb képernyővel. A magyarok szép lassan leszoknak a 32 colos alaptévékről, helyette már
legalább 40 colosat választanak,
jómagam is hasonló váltást tervezek.
Egy négyéves okostévém van, de nem az okossága miatt esett rá a választásom. A mai napig szkeptikus vagyok az okostévékkel, soha egyik gyártó termékével sem voltam maradéktalanul elégedett. A sajátomon sem használok a YouTube-on kívül semmilyen alkalmazást.
Nem csoda: eleve kevés az app az okostévékre, és még azok között is sok az olyan, amire valójában semmi szükségünk a hétköznapokban.
Milyen jó lenne egy tévé, amin ugyanazokat az appokat és játékokat használhatom, amiket a telefonomon is. Rá is kattantam a Google tavalyi bejelentésén az Android TV szoftverre, ami pont ezt ígérte.
Jó egy évet kellett várni rá, hogy itthon is meg lehessen venni a Google szoftverét futtató tévét. Egy középkategóriás, 164 ezer forintba kerülő 40PFH6510 típusú tévén teszteltem le először, hogy mire képes az új platform.
A Philips tévéket egyébként már nem a márkanév holland tulajdonosa, hanem egy TP-Vision nevű kínai társaság gyártja, de
ez látszólag nem jár semmilyen kompromisszummal.
A teszttévé kávája fémből van, a hátlap pedig nem hagyományos fekete, hanem hófehér. A két szélére LED-eket szereltek, ennek fénye az egész tévét beteríti.
A dobozból kivéve csak fel kell csavarozni a tévé talpát, megadni a wifijelszót, a Google-fiókot, néhány apró képi beállítást, és már indulhat is a móka. Magam előtt látom a kedvenc androidos appjaimat a 40 colos óriásképernyőn, hiszen ezt vizionálta a Google.
Hidegzuhanyként ér a felfedezés:
az Android TV-n egyelőre nem lehet dúskálni az appokban, kicsit több, mint 30 darab van –
itt meg is lehet nézni mindet. A menüben a Google Play mellett elérhető a Philips appboltja is, de ez is csak néhány tucattal növeli meg a telepíthető alkalmazások számát.Elég meglepő, hogy például
a Skype-ot és más csevegőalkalmazást nem találni,
bár ehhez a tévéhez nem is kapható külön webkamera.
Sajnos a legtöbb app érdektelen, a kevésbé fejlett okostévékre is régóta elérhető a YouTube vagy a Spotify. Utóbbihoz ráadásul nem is gyári kliens van, azt ezen a tévén egyedül a Deezer kínál.
Van viszont egy pár jól ismert játék, például az Asphalt 8. A látványos autós játék irányítását kellően lebutították ahhoz, hogy érintőképernyővel és a mobil gyorsulásérzékelőjével működjön.
Nos,
távirányítóval elég rettenetes vezérelni.
Ugyanazokat a nyilakat kell nyomkodni benne, mint amivel a menüben mozgunk. A kép pixeles, időnként be is szaggat. Ez más játékoknál is előfordult. Viszont a Does not Commute felülnézeti autós játék például tisztességesen futott.
Mint útközben a gyártótól megtudom, gyakorlatilag bármilyen bluetoothos kontrollerrel működik a tévé. Mivel nekem csak vezetékes Xbox-irányítóm van, ezt nem tudtam tesztelni. Pedig még vagy egy tucatnyi játékot kipróbálhattam volna, amelyek távirányítóval nem használhatók, de egyébként futtatja a tévé.
Tény, hogy a kétmagos mobilprocesszortól még nem válik konzollá a Philips okostévé, de arra jó, hogy a gyerek egyszerűbb játékokkal szórakozzon rajta.
Az appok telepítése kissé lomhább, mint amit a saját középkategóriás mobilomon megszoktam. A beépített 8 gigabájtos háttértárat 64 gigabájtig pendrive-val fel lehet bővíteni. Innen a filmeket is le tudja játszani a tévé, még nyelvet és feliratot is lehet rajta váltani.
Ugyan nem újdonság, de
most volt alkalmam kipróbálni a kizárólag Philips tévéken elérhető háttérfényfunkciót, az Ambilightot.
Mivel a tesztpéldány egy olcsóbb modell, csak a tévé hátlapjának jobb, és bal oldalán vannak LED-ek, húszezer forinttal többért azonban már a tetején is.
Ezek nagy fényerejű diódák, amelyek a beállításnak megfelelően egyszerű háttérfényt produkálnak, de akár a képernyőn zajló eseményekre is tudnak reagálni. A sötét jelenetek alatt a háttérfény derengéssé minimalizálódik, a lézerkardos vagy robbanós
akciójeleneteknél viszont az egész szoba fényárban úszik,
még az olcsóbb Ambilighttal is.
Ez a funkció a videojátékoknál is elég látványos. A háttérfény erőssége és reakciói szabadon állíthatók, még a fal színét is képes figyelembe venni, ha azt adjuk meg neki. Viszont azzal számoljunk, hogy ha nem közvetlenül fal vagy bútor közelébe helyezzük a tévét, nem érdemes erre költeni, nem fog érvényesülni a látvány.
Aki meglévő tévéjéhez szeretne hasonlót, vehet egy Lightberryt, de az is több tízezer forintba kerül, és kissé komplikált használni.
Az Android TV másik extrája, hogy beépítve tartalmazza a Google Chromecast technológiáját, csak itt Google Castnak nevezik. Ez alapvetően egy apró kütyü, ami "felokosítja" a tévét, amint a HDMI-csatlakozóba bedugtuk. Lényege, hogy a különböző operációs rendszerrel futó okostelefonról, táblagépről és PC-ről
egyszerűen tudunk zenéket, videókat, játékokat nagy képernyőn használni.
Például a tableten kiválasztott YouTube-videók egy gombnyomásra megjelennek a tévén normál méretben, és a lejátszás akkor is folytatódik, ha közben a mobileszközön egészen mást csinálunk.
A megoldás jól működött az itthonról hivatalosan nem érhető Netflix online tékával és a BBC iPlayer műsortárával, a magyar szolgáltatások közül pedig a MyTV tévészolgáltatás is alapból kezelte.
A Chromecastot támogató appok esetében még arra sincs szükség, hogy a tévére telepítsük az adott szolgáltatást,
bőven elég, ha az a telefonunkon vagy a táblagépünkön megtalálható.
Itt egy nagyobb lista a Castot támogató appokról.Nem minden működik még tökéletesen ezen az androidos Philips tévén. Például hiába telepítettem a legújabb szoftververziót, a tévén futó appok kizárólag az optikai kimeneten voltak hajlandók hangot továbbítani az erősítőmnek, HDMI-csatlakozón keresztül csak a PC és a médialejátszó hangja szólt.
Néha az is előfordult, hogy a tévére kapcsolt PC képe eltorzult, mert a készülék a filmlejátszásra optimalizált vizuális beállításokat rendelte hozzá. Ilyenkor a menüben mindig újból ki kellett választani, hogy az adott HDMI-n nem médialejátszó, hanem egy számítógép csatlakozik.
Egy 2015-ös okostévéhez képest elég kőkorszaki a távirányító:
ez ugyanis teljesen hétköznapi, mozgásérzékelőt sem tartalmaz. Az alján egy teljes QWERTY-billentyűzet is van, de azon nehézkes gépelni. A kék funkciógombbal előhívható speciális karakterek pedig akkor sem látszanak a billentyűkön, ha az Ambilight bevilágítja a szobát, a gombok ugyanis magukban nem világítanak.
Mivel a távvezérlőben nincs mikrofon, az Android TV beszédfelismerőjének használatához okostelefonra vagy táblagépre kell telepíteni a Philips ingyenes távirányító appját.
Ez egyelőre magyarul nem, de angolul jól ért.
Néhány szoftveres hibát leszámítva nem volt panaszunk a Philips tévéjére. A képminőség mind a filmeknél, mind a videojátékoknál rendben van. A Google Android TV-jétől azonban
sokkal többet vártam az előzetes bemutatók alapján.
Még a legolcsóbb androidos okostelefonra vagy táblagépre is rengeteg applikáció érhető el, ez a tévés platformról még hiányzik. Pedig épp a szoftver emelhetné ki a webOS-t futtató LG tévék és a Tizent használó Samsungok közül.
Az appkínálat gyakorlatilag csak egy kicsivel jobb a Google tévészoftverén, mint a többi platformon, és az igazat megvallva egyelőre még a kezelőfelület sem sokkal ergonomikusabb azokénál. A Google ugyan állítja, hogy
könnyű a hagyományos Android-alkalmazásokat átalakítani úgy, hogy tévén is működjenek,
de mivel ezek a tévék még csak pár hónapja kaphatók, kevesen törődtek az appfejlesztéssel.
Az, hogy végül melyik lesz a legjobb okostévés platform, nehéz megmondani. A Philips tévé addig is az Ambilight háttérvilágítással tűnik ki a mezőnyből.
A következő cikkben annak járok utána, hogy az idén érdemes-e ultra-HD-tévét vásárolni, vagy túl sok gyerekbetegséggel küzd még a full-HD-nál négyszer nagyobb felbontást kínáló technológia.