Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Tudják, mióta van Android? Eláruljuk: 2008 óta. Az első androidos okostelefon, a HTC Dream az említett esztendő októberében került piacra, rajta a Google akkor még elég fapados operációs rendszerével.
A szoftvert nem a keresőcég fejlesztette, hanem megvették: ezzel szerettek volna a piacra betörő iOS, a BlackBerry OS és az akkor még sokak által komoly sikervárományosként kezelt Symbian előtt járni.
A siker nem volt túl zajos.
A korabeli tesztek szerint a One egy érdekes készülék, érdekes operációs rendszerrel, ámde sok hibával, stabilitási gondokkal és kevés exkluzív funkcióval. A Google saját térképszolgáltatása és GPS-e a már piacon lévő első iPhone előtt járt ugyan, az általános felhasználói élmény azonban messze elmaradt az Apple terméke nyújtotta kényelemtől.
Az Android sem 2008-ban, sem 2009-ben nem aratta le a babérokat, sőt hagyta, hogy az iOS alaposan elhúzzon. Az iPhone 3G és 3GS legendás telefonok lettek, a többi szoftver haldoklása pedig látszólag betöltetlen űrt hagyott a már csak okostelefonként emlegetett eszközök piacán. A Google szerette volna betölteni ezt a rést, ehhez pedig a HTC-t találta alkalmas partnernek -
ezzel a céggel karöltve készült el az első Nexus is.
Az igazi befutó azonban egy konkurens gyártó, a Samsung lett. A vállalat ekkortájt látta alkalmasnak az időt arra, hogy a klasszikus mobilkészülékek gyártását minimalizálva, a csúcstelefonok világába is betörjön. 2010 márciusában bemutatták az i9000-es modellt - ismertebb néven Samsung Galaxy S-t.
S mint Supersmart, azaz szuperokos.
A készülék már első ránézésre is kifejezetten erősnek tűnő hardvert rejtett. A gyártó saját fejlesztésű, 1 gigahertzen járatott processzort, 512 megabájt memóriát, valamint 64 gigabájtig bővíthető háttértárat tett a készülékbe. Mindehhez egy 1500 milliamperórás akkumulátor dukált.
A készülék ára 599 dollár volt - a vele szinte egyszerre startoló iPhone 4 32 gigabájtos változata 100 dollárral került többe, és nem lehetett bővíteni.
Bizony, ekkor kezdődött a mindmáig tartó csúcsmobilháború.
A Samsung azzal a céllal adta ki a Galaxy S-t, hogy az iPhone-széria egyedüli jogos ellenlábasa lehessen. És így is lett: az Apple addig nem vette komolyan az Android fenyegetését, látva azonban a Galaxy S-sel piacra dobott 2.1-es változatot, az akkor még életben lévő (ám már súlyos beteg) Steve Jobs teljesen kikelt magából.
Termonukleáris háborút hirdetek ellene”
- szól az azóta híressé vált mondása. Jobsot elsősorban az Android látványosan Apple-től átvett ötletei zavarták, úgymint az ellenőrzött alkalmazásboltból megvehető appok, az érintőkijelzőre optimalizált felület vagy épp a kétujjas átméretezés - ez utóbbi egy hosszú szabadalmi persorozat részévé vált.
A Galaxy S ráadásul nagy siker lett:
három év alatt 25 millió darabot adtak el belőle, ez manapság is szép eredmény, hát még hat éve. Főleg mert technikai szinten is előrébb járt a konkurenseknél. Ugyan az iPhone 4 is 1 gigahertzes processzorral és 512 megabájt memóriával startolt el, a kijelzője nem 4, hanem csak 3,5 colos volt, ráadásul messze nem volt olyan szép a képe, mint a Samsung készülékéé.
Sőt semmi sem nézett ki olyan jól.
Ennek oka a Super AMOLED technológia alkalmazása: a Galaxy S kijelzőjének érintésérzékeny felülete beépült a megjelenítő panelbe, szemben a többi telefon két külön üvegrétegével. Emiatt élénkebbek lettek a színek, és a koszolódás sem tompított annyit a képernyőn. Ráadásul a visszatükröződés is minimálisnak hatott, akár verőfényes napsütésben is olvasható volt az összes szöveges üzenet.
A Galaxy S-nek hála a Google operációs rendszere hirtelen a nagyok között találta magát. Egyre több gyártó kezdte alapplatformként használni - a HTC és a Sony mellett az LG, a Huawei, az Alcatel, sőt a BlackBerry is beállt a cég szoftvere mögé.
A Samsung pedig kiterjesztette a Galaxy-sorozatot: a csúcskategóriás S-ek mellett számtalan alacsonyabb áron forgalmazott sorozat is megjelent, mint a diákokat célzó Ace, a belépőszintű Y vagy épp a nagy méretű, elsősorban munkára szánt Note.
És hogy mi a helyzet az Apple-lel?
Nos, egyelőre köszöni, jól van: az iPhone 6s a vegyes reakciók ellenére is úgy fogy, mint a cukorka. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a gyártó már megindult a lejtőn: akárcsak a hozzá hasonlóan előtörő IBM vagy Xerox, eljutott arra a pontra, hogy kezdi elveszíteni a felhasználók érdeklődését.
Hogy ez miként hat majd az általuk tervezett készülékek evolúciós útjára, az idén bemutatkozó iPhone 7-tel derülhet ki legkorábban. Addig is a következő fél évben útnak indul az új Samsung S7 család, s kiderül, hogyan alakul a két rivális közti verseny - és az immár kínai többséggel rendelkező mobiltoplista.
