A virtuális nő, aki már két évtizede elcsábított minket

Nehéz kiemelni egyetlen jelentős pillanatot a sok közül, hiszen húsz év alatt a Tomb Raider-játéksorozat számtalan kellemes élménnyel, és még több feladvánnyal dobogtatta meg szívünket, és serkentette gondolkodásra szürkeállományunkat. Az évforduló kapcsán visszatekintünk Lara Croft világhódító útjára, egyaránt megemlékezve a dicső, és nem túl fényes időszakokról.

A mindössze hat emberből álló Core Designnak köszönhetően éppen húsz éve, 1996 októberében vehettük kézbe a Tomb Raider-széria első részét, amit akkoriban még a jó öreg MS-DOS-os környezetben tudtunk nyüstölni.

A PC mellett Sega Saturnra és PlayStationre is megjelentetett program a játékosokat és a kritikusokat egyaránt lenyűgözte, és a régészlány elképesztő népszerűségét nemcsak a teszteket átlagoló Metacritic 91%-a, de a több mint 7 millió eladott példányszám is jól mutatta.

Tomb Raider, 1996 - Az egyik legelső alkalom, amikor egy formás női feneket bámulhattunk játék közben Forrás: Square Enix

Sikersztori

A siker egyik titka, hogy az akkoriban bevett formulákkal ellentétben a főhős egy csinos lány lett, aki női Indiana Jonesként számtalan rejtvényt és feladványt oldott meg, és pontosan kiszámított akrobatikus elemekkel haladt át a különböző pályarészeken.

A Larára váró feladatok nem kevés fejtörést okoztak a játékosoknak, és a megoldásuk minden esetben igazi sikerélményt jelentett.

Az első rész viszont nemcsak ezért tekinthető mérföldkőnek: a 3D-s akció-kalandjátékok számos alapmechanizmusát fektette le (rejtélyes és egyben veszélyes csapdák, emlékezetes száguldások és adrenalindús tűzpárbajok), továbbá – a röhejes pisztolyhangokat leszámítva – olyan hangulatfestő zenei megoldásokkal dolgozott, amelyek csak bizonyos pillanatokban hangzottak el, tovább fokozva a drámai hatást és az izgalmakat.

A történet mai szemmel nézve egyáltalán nem volt kiemelkedő, mivel hősünknek csupán egy ősi ereklyét kellett előkerítenie, amiért az egész világot beutaztuk pályáról pályára haladva, de ezen akkoriban még senki nem akadt fenn.

A botrány – ahogy a nagy sikereknél ez lenni szokott – viszont nem kerülte el a legelső epizódot sem, hiszen a karaktert megalkotó Toby Gard még a kiadás évében elhagyta a fejlesztőcsapatot, hiszen állítása szerint egyáltalán nem akart szexszimbólumot faragni Larából.

Ha egy üzlet beindul...

A jogokat birtokló Core Design és az Eidos Interactive azonban – érthető módon – tovább tolta kedvenc sírrablónk szekerét, és egy év elteltével, 1997-ben meg is jelent a második rész, ami számos tekintetben felülmúlta elődjét.

Lara az 1997-es játékban azért nem nézett ki ilyen jól, de így is imádtuk Forrás: Square Enix

A rajongók kérései és az állatvédők imái meghallgattattak, így sokkal több emberi ellenféllel vehettük fel a harcot, valamint használhattunk járműveket, és az irányítás is finomodott az első részhez képest.

A grafika némi ráncfelvarrást leszámítva semmit nem változott, de a történet a korábbinál jóval szövevényesebb lett. A sikerszéria pedig folytatódott, hiszen a második részből nemcsak 8 millió példány kelt el, de a legjobban fogyó játék és a második legkelendőbb franchise lett, ami komoly fegyverténynek számított egy mindössze egyéves sorozat esetében.

Folytassa, Lara!

1998 már egy kissé furcsa év volt a Tomb Raider szempontjából, hiszen egy érdekes kiadói húzásnak hála ekkor érkezett meg a '96-os első rész kiegészítőlemeze – amit teljesen ingyen tölthettek le a rajongók –, valamint a sokak szemében ikonikus harmadik rész, az Adventures of Lara Croft.

A harmadik epizód ott vette fel a fonalat, ahol az előző rész véget ért: Larát egy olyan küldetésre kísérhettük el, amelynek keretében a világot bejárva egy meteorit négy darabját kellett begyűjtenie.

Mai szemmel nézve megmosolyogtató a 3. rész grafikája, de annak idején komoly előrelépésnek számított Forrás: Square Enix

A rövid fejlesztési idő ellenére újítások voltak bőven, megérkezett a kúszás és a mászás lehetősége, és kaptunk öt, egymástól merőben eltérő epizódot, amelyek kivétel nélkül

egyedi hangulattal szögeztek minden játékost a számítógép elé.

Ellenfelekből itt sem volt hiány, hiszen a játékban található nyolcféle fegyverrel tigriseket, kígyókat, fejvadászokat, sőt még dinoszauruszokat is a túlvilágra küldhettünk. Szerencsére ezúttal sem csak az öldöklésről szólt a játék, hiszen számtalan logikai feladványt kellett megoldanunk, ami a kilencvenes években olyan szintű kihívást jelentett, hogy

sokan nem is tudták befejezni a programot a profik által készített végigjátszások nélkül.

A játék megítélése viszont a látható fejlődés ellenére is meglehetősen vegyesre sikeredett. A játékosok többsége szerette, bár sokan túlságosan nehéznek tartották, a világsajtó viszont már kezdte elveszteni a lelkesedését, amit a 76%-os kritikusi átlag is jól mutatott.

Larát viszont ez sem állíthatta meg: bestseller lett az Egyesült Királyságban, és hatmilliónál is több példány talált gazdára világszerte.

Ismét a régi formában

A fejlesztőcsapatnak fel kellett kötnie a gatyát, hogy a negyedik részre még a szőrös szívű újságírókat is meggyőzze, és hozzák azt a szintet, amit a rajongók korábban megszoktak. Ez végül sikerült, ráadásul a valaha készült leghosszabb Tomb Raider-epizódot rakták össze: az 1999-es The Last Revelation 38 pályán keresztül szórakoztatta a játékosokat.

Lényegesen jobb történetet, új mozgáselemeket, számtalan fegyvert és egy olyan finálét kaptunk, ami szabályosan sokkolta a nagyérdeműt. Mindezek mellett elérhetővé váltak a felszedett tárgyak kombinálási lehetőségei, ami ebben az univerzumban egészen új távlatokat nyitott.

A The Last Revelation ugyanakkor nemcsak PC-n, de PlayStationön és Dreamcasten is tiszteletét tette, felfrissített vizuális megoldásokkal és a sorozattól megszokott fülcsiklandó hangzásvilággal.

A negyedik rész ismét elhozta a korábbi sikert a kiadó és a fejlesztők számára, hiszen az új Tomb Raider-játék két hónapig vezette az eladási listákat az Egyesült Királyságban, a kritikusok sokat dicsérték, és

az 5 milliós eladott példányszám is azt mutatta, hogy Lara kalandjaira továbbra is vevők az emberek.

Sötét fellegek

A hatalmas rajongói tábornak azt is sikerült elérnie, hogy a fejlesztésért felelős Core Design elkezdje az ötödik rész munkálatait. A 2000-ben kiadott Tomb Raider Chronicles azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig még egy, a felhasználóknak szánt pályaszerkesztővel is felvértezték.

Az ötödik Tomb Raider a széria legnagyobb bukását jelentette. Mindössze másfél millió darab fogyott belőle, pedig a fejlesztők ezúttal egyszerre négy platformra (PC, MAC, PlayStation, Dreamcast) jelentették meg Lara legújabb kalandjait.

A történtek fényében megmentőként vártuk a folytatást jelentő Angel of Darkness-t, amit a csapat következő generációs élménynek szánt, ám ismét arcpirító bukás lett belőle. A fejlesztőkre nem lehet mondani, hogy ne próbálkoztak volna, hiszen számos újítással vértezték fel a 2003-ban megjelent hatodik részt, viszont a rajongók tömegeit ez teljesen hidegen hagyta.

A sikertelenség következtében a Core Design lehúzta a rolót, az Eidos Interactive-ot eladták, a Tomb Raider jogai pedig a Crystal Dynamicshez vándoroltak. Az eredeti fejlesztők szétszéledése és a kiadó széthullása miatt akkoriban joggal hihettük, hogy nem látunk több Lara Croft-os történetet, de titkon azért bíztunk benne, hogy a franchise új tulajdonosa még lát potenciált a szebb napokat is megélt régészlányban.

Feltámadás

Szerencsére nem kellett sokat várni az új résszel kapcsolatos első hírekre, és sokak meglepetésére a híradásokban a karakter szülőatyja, Toby Gard is felbukkant, hiszen csatlakozott a fejlesztőgárdához. Ahogy szivárogtak az információk, úgy lettünk egyre bizakodóbbak az új játékkal kapcsolatban, majd 2006 tavaszán végül megkaptuk azt a Tomb Raider-t, amire a negyedik rész óta vártunk.

A Legend névvel fémjelzett 2006-os epizódot a sajtó munkatársai és a játékosok egyaránt ünnepelték, hiszen egy változatos akciókkal teli, kiváló atmoszférájú, a klasszikus első részt megidéző címet kaptak, amiből

világszerte több mint 4,5 millió darabot vásároltak a lelkes gamerek.

Mivel ekkor már a küszöbön állt a széria tizedik évfordulója, a Crystal Dynamics munkatársai egy különleges meglepetéssel is készültek a rajongóknak. Kicsit megcsúszva, de 2007 tavaszán megjelentették a legendás első történet újragondolását, a Tomb Raider: Anniversary-t, ami a kornak megfelelő látványvilággal és nehézségi szinttel várta a játékosokat.

A program kifejezetten jól sikerült, ám a Tomb Raider-láz a sikeres feltámadás ellenére sem tombolt, így hiába méltatták sokan a játékot, csupán 1,3 millió ember szerezte be az Anniversary legális verzióját.

Az évfordulós kiadás jól sikerült, az emberek mégsem rohantak érte a boltokba Forrás: Square Enix

Ez persze nem szegte a Crystal Dynamics kedvét, ugyanis mindössze másfél évet kellett várnunk a soron következő Lara-adagra, az Underworld-re, ami sokak szemében a sorozat egyik legfelejthetőbb része lett. A negatív kritikák főként a játék Nintendo Wii-s és playstationös változatot érték, bár a játékosok a többi verziótól sem voltak elragadtatva.

Egy új korszak kezdete

Kedvenc hősnőnknek a nem kifejezetten sikeres visszatérés után ismét főnixmadárként kellett feltámadnia, amit a Crystal Dynamics és a fejlesztők mögé beálló Square Enix kiadó rendkívül komolyan vett. Együttműködésüknek hála 2013-ban megkaptuk a karakter és a játék teljes újraértelmezését.

Az új Tomb Raider szakított a hagyományokkal, de így is egy briliáns játék lett belőle.

A fejlesztők gondoltak egy nagyot, és búcsút intettek minden idegesítő játékelemnek, azaz szinte teljesen kivágták az ablakon az idejétmúlt logikai és platformelemeket, helyettük inkább arra fókuszáltak, hogy egy színtiszta akciójátékot hozzanak létre.

Az ugrándozás és a mászkálás ugyan nem tűnt el, de sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a szintlépésen alapuló fejlődési rendszer, valamint a sűrűn előkerülő fegyvereink fejlesztése.

Bár többjátékos mód nélkül is boldogok lettünk volna, a single player élmény mindenért kárpótolt, és a reformált játékmenet nemcsak a régi, de az új játékosoknak is kiváló szórakozást jelentett, és jelent mind a mai napig. Nem is csoda, hogy a 2013-as rész a sorozat legtöbb példányban eladott epizódja lett: világszerte 8 és fél millió darabot értékesítettek belőle.

Lara mindenkié!

A sikert persze meg kellett lovagolni, a fejlesztők be is jelentették a folytatást, ám a játékosok örömébe csúnyán belerondított a Microsoft által szorgalmazott, időleges exkluzivitás, aminek folyományaként az Xbox One- és PC-tulajdonosok a Sony konzolját birtoklóknál jóval hamarabb kaphatták meg a Rise of the Tomb Raider-re keresztelt epizódot.

Idén októberben azonban a PlayStation 4-eseknek is véget ért a várakozás, hiszen egy exkluzív kiadásban, az összes korábban megjelent tartalommal egybecsomagolva kapták meg annak a Larának az új történetét, aki mára igazi hírességgé vált, nemcsak a játékvilágban, de azon kívül is, hiszen az Angelina Jolie-s próbálkozások után

készül a harmadik Tomb Raider-film, méghozzá az Oscar-díjas Alicia Vikanderrel a főszerepben.

Aki pedig ezek után kedvet kapott a korábbi részek újrajátszásához, az bátran látogasson el a Good Old Games oldalára, vagy a Steam áruházba, hiszen ezekben a digitális boltokban továbbra is fellelhetőek ezek a legtöbb esetben kiváló gyöngyszemek.