Vissza a világháborúba - Call of Duty: WWII teszt

2017.11.09. 16:00

A Call of Duty széria többek szerint is odakozmált az elmúlt években erőltetett modern és futurisztikus vonallal. Az Activison meghallgatva a rajongók (pénztárcájának) morgását az idei epizóddal visszarepíti a kanapé-katonákat a történelem legnagyobb konfliktusába. És ezt nagyon jól teszi.

A WWII egyszemélyes módja évek óta az első, amit kínos mosolygás és keserű szájíz nélkül végig tudtunk lőni. 1944-ben kapcsolódunk be a második világégésbe és a körülbelül 6-7 órás kampány során Ronald "Red" Daniels bőrébe bújva a nyugati hadszíntéren tevékenykedünk gyalogosan, vagy kerekes, lánctalpas, szárnyas járműbe pattanva. A bajtársiasságot (és hősiességet) több ízben kidomborító sztori minden próbálkozása ellenére sem okoz katarzist, a helyszínek sokszínűsége viszont azzal együtt is elismerésre méltó, hogy többségüket valamilyen formában már láttuk korábban.

A WWII bebizonyítja, hogy a töltött káposzta mellett a világháborús környezet is fogyasztható felmelegítve.

A WWII nemcsak korszakával, hanem játékmenetével is próbál friss illatot árasztani. Eltűnt például a (korábban épp a Call of Duty széria által felfuttatott) automatikus felgyógyulás, így egy fedezék mögött elmormolt imádság helyett ismét elsősegély-csomagokkal nyerhetjük vissza egészségünket. Dicséretes, hogy ezeket a pakkokat nemcsak a térképen elszórva találjuk, hanem szanitéc társunk is dobálja őket.

Forrás: Origo

A szakasz többi tagja is ott segít, ahol tud; parancsnokunk megjelöli a közelben ólálkodó német katonákat, a többiek lőszert és gránátot adnak, illetve tüzérségi támogatás kérésében asszisztálnak.

A WWII szépséghibája, hogy a játék íze ezen taktikát elővetítő összetevők ellenére sem változott: ezúttal is bátran lehet szuperkatonaként nyomulni, az ellenfelek ezúttal is gyorsan fűbe harapnak és amíg élnek sem zavarnak sok vizet (többnyire felelőtlenül rohangásznak fel-alá).

A Call of Duty hagyományoknak megfelelően túlfűszerezett akciójeleneteket ellensúlyozandó lopakodós részek is savanyúak; a lineáris helyszínek és a szabadságérzés hiánya miatt a sunnyogás hamar idegesítővé válik.

Forrás: Origo

A többjátékos mód újdonságai közül a „Headquarters" a legszembetűnőbb, mely közösségi térként funkcionál. Itt két meccs között próbálgathatunk fegyvereket, nézegethetünk statisztikákat, testre szabhatjuk hősünket, vállalhatunk kihívásokat, sőt egy az egy elleni rövid küzdelmekbe is belekóstolhatunk. A hagyományosan gyors lefolyású és egyéni képességeket előtérbe helyező módok melletti új „War" opció a Battlefield szériához hasonló lassabb, csapatalapú és feladatközpontú élményt kínál ahol egy nagyobb térképen először támadó, majd védekező félként kell helytállni. A kölcsönvett recept a WWII-ben jóval puritánabb formában és kevesebb játékossal is működik, bár a szomszéd rajongóit biztos nem fogja átcsábítani. A széria erősségének számító fejlődési rendszerben öt kaszt valamelyikét tápolhatjuk kedvünk szerint, az előrehaladás gyors, a tonnaszám feloldható cuccok azonban elég sótlanok. A kooperatív "Zombies" mód is visszaköszön, ezúttal náci élőholtakkal a főszerepben. Számunkra ez az együttműködő, túlélésre, titkok felfedezésére és gépi ocsmányságok felaprítására építő menüpont hozta a WWII legjobb társas pillanatait. A zombik kifejezetten (de ízlésesen) rusnyák, a helyszínek már-már horrorisztikusak, az akció határozottan véres és a suta történet is szórakoztató.

Forrás: Origo

A WWII megjelenítésben is nagyot lépett előre, a szinkronhangok, fegyverropogások és heroikus szimfóniák pedig ezúttal is kifogástalanok. Ugyan a környezet statikussága még mindig zavaró (minden csak ott és úgy robban, ahogy azt a programozók elképzelték), a helyszínek és karakterek sokkal élettelibbek, mint eddig és a filmszerű jelenetek is nagyon látványosak. A többjátékos mód térképei mindazonáltal jelentősen ingerszegényebbek, a program sebessége viszont kiemelkedő, a legnagyobb szóló vagy csapatos akció közepette is szinte folynak az események a képernyőn.

Mint egy falat kenyér, annyira hiányzott már nekünk egy második világháborús Call of Duty a futószalagon érkező futurisztikus futkorászások után

(az aktuális trend változását mi sem példázza jobban, hogy egy évtizede ennek a mondatnak épp az ellenkezőjét írtuk volna). A WWII lemossa a szériára tapadt rutinszagot és ugyan kissé határozatlanul, de jó irányt mutat az elkövetkező részek számára.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!