Samsung Galaxy S9 - Szinte tökéletes?

2018.03.08. 19:36

Hogy a címben felvetett kérdéssel kezdjük: tényleg a Galaxy S9 a valaha készült legjobb okostelefon? Valószínűleg igen, de ez az egész persze nagyon szubjektív, és hát az ár is egy fontos tényező. Az mindenesetre biztos, hogy a Galaxy S9 kínálja a legteljesebb, legcsiszoltabb csomagot, amit jelenleg egy okostelefontól megkaphatunk, ha ez a készülék lapul a zsebünkben, úgy érezzük majd, mintha Tony Stark fegyverzett volna fel a hétköznapok küzdelmeire.

A barcelonai mobiltechnológiai szakkiállításon, az MWC-n láthattuk, hogy egyre több gyártó "koppintja" az Apple-t, és a kijelző tetejére helyezett bevágásban rejti el a szenzorokat. Ennek a megítélése szintén nagyon szubjektív, de igazából gyakorlati haszna nincs azon kívül, hogy a kijelző így a felső sarkokba is kifuthat, ami a látványnak tesz jót. A Samsung már a második generáció óta egy más irányba indult el: itt továbbra is megvan az alsó és felső sáv, igaz, már mindkettő rendkívül vékony, cserébe viszont oldalra folyik le a képernyő, ami élőben talán még impresszívebb, mint a "notch", a bevágás, és egyébként nagyobb hasznos kijelzőterületet eredményez.

És milyen képernyő ez! A kisebbik modellen 5,8, a nagyobbikon 6,2 hüvelykes AMOLED jelenleg az abszolút csúcs, amit telefonon találunk: több mint 1000 nites maximális fényerejével, tökéletes feketéjével és betekintési szögeivel, valamint élénk színeivel jelenleg legfeljebb csak az iPhone X versenyezhet, aminek a paneljét mondjuk szintén a Samsung gyártja. De ennek persze jobb a felbontása, hiszen itt mindkét modell 1440x2960 pixellel büszkélkedhet.

Forrás: Origo

A felső keretben (mondhatni szokás szerint) helyet kapott az értesítési LED, az előlapi kamera, valamint a fény- és közelségérzékelő. Alul semmit nem találunk, a navigációs gombok teljesen virtuálisak, a sorrendjük a beállítások között variálható, azonban középen mindig ott van a nyomásérzékeny home gomb, amivel fel is ébreszthetjük a telefont. A helyét meg fogjuk találni, hiszen az AMOLED-kijelzőnek hála kevés energiafogyasztás mellett működhet az always-on, vagyis mindig bekapcsolt képernyő, amin így a home gomb mellett ott lehet az óra, valamilyen diszkrét háttér, és akár két alkalmazás widgetje is (például a zenét tudjuk így léptetni). De persze ha a maximumot szeretnénk kihozni az akkumulátorból, akkor az egész always-on kijelző egy az egyben kikapcsolható.

A hátlap továbbra is teljesen üveg, azonban ahogy a bemutatónkban már említettük, az ujjlenyomat-olvasó átkerült a kamerák mellől azok alá. Azon kívül, hogy így jobb helyen van, okosabb is lett: nem kell fél percig simogatnunk, mire leveszi a teljes ujjlenyomatunkat, elég háromszor áthúzni rajta, és már készen is vagyunk. De a Galaxy S9-et nemcsak így oldhatjuk fel, hanem gyakorlatilag minden létező módon, amit az emberiség jelenleg ismer. Továbbra is elérhető volt az arcleolvasás és az íriszszkennelés, ezek azonban korábban csak külön-külön működtek, most viszont bekerült egy intelligens azonosítás nevű funkció, ami a kettőt kombinálja. Ezzel kicsit közelebb hozták az iPhone X-féle FaceID-hoz, és többnyire tényleg gyorsan és megbízhatóan működik, de azért az Apple megoldásától még mindig elmarad, például könnyen átverhető, így a Samsung saját fizetési megoldásában ezt nem is használhatjuk.

De nem csak vizuálisan kényeztet minket a Galaxy S9, hiszen megújult a hangzás is. Egészen konkrétan ezúttal már sztereó hangszórókat kapunk, amik közül az egyik a szokásos helyen, a készülék alján kapott helyet, a másik pedig tulajdonképpen maga a beszédhangszóró a felső kávában. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy furcsa hangzást eredményez egy lefelé és egy szembe néző hangszóró kombinációja, de a gyakorlatban szuperül kiegyensúlyozták, és tökéletesen működik, és míg a felső inkább a közepes és magasabb hangokra igyekszik ráerősíteni, addig az alsó egészen korrekt kis basszust is ki tud pumpálni magából. Mindez a szintén új Dolby Atmos-támogatással azt jelenti, hogy szuper hangerővel tud akár térhangzást is imitálni a készülék, és megfelelően tisztán szól, de persze még mindig sehol nincs egy jó fülhallgatóhoz képest.

Forrás: Origo

A Galaxy S9 legfontosabb újdonsága azonban mégis a kamerában keresendő. Itt egy alapvető problémát próbáltak meg kiküszöbölni a mérnökök, ami a blende rekeszértékéhez köthető. Alapvetően ez határozza meg, hogy mennyi fényt tud befogadni a szenzor, és erre a telefongyártók válasza az utóbbi években leginkább az volt, hogy legyen minél több. Ez végső soron egy jó kompromisszum, hiszen így kevésbé ideális fényviszonyok között is jobb fényképet kapunk, viszont cserébe nappal, megfelelő fényviszonyok között kicsit "puhábbá" válhattak a fotók.

Nos, ezt a kompromisszumot oldotta most föl a Samsung azzal, hogy a Galaxy S9 blendéjének rekeszértéke ténylegesen, fizikailag változtatható két állás között: ha a programra bízzuk, akkor megfelelő mennyiségű fény mellett f/2.4-es értékkel, rosszabb viszonyok között pedig f/1.5-ös értékkel működik. Vagyis gyakorlatilag úgy működik, mint az ember pupillája. Persze a profi módban lehetőségünk adódik a tengernyi különböző beállítás között ezt is manuálisan szabályozni. Emellé a Galaxy S9+ kapott egy második, fixen f/2.4-es kamerát is, amivel elérhetővé válik a kétszeres nagyítás, valamint a Note 8-on már megismert Élő Fókusz funkció, vagyis a téma kiemelése és a háttér kimosása. Ezúttal már tényleg szinte tökéletesen működik, legyen a témánk bármi: egy tárgy, virág, kiskutya vagy ember.

Forrás: Origo

A Galaxy S9 kameraegysége idén már kapott egy dedikált memóriát is, ami alapvetően két dologra ad lehetőséget. Az egyik, hogy egyetlen lenyomásra már három helyett 12 darab képet készít, és ezekből kombinálja össze a véglegeset, hogy a lehető legkevesebb zajjal és a legjobb dinamikatartománnyal rendelkezzen. A másik, hogy így 0,2 másodpercig képes a készülék 960 képkocka/másodperces sebességgel videót rögzíteni. A Samsung ezt szuperlassított felvételnek hívja, és ugyan nagyon jól hangzik, de a gyakorlatban több dolog együttállása is szükséges a megfelelő működéséhez. Egyrészt csak kiváló fényviszonyok között érdemes próbálkozni vele (este lakásban, még a lámpák fénye mellett sem mindig jött össze a dolog, csak erős villódzás lett a végeredmény), másrészt pedig nyilván nagyon nehéz elkapni azt a 0,2 másodperces pillanatot, amit rögzíteni szeretnénk. Az utóbbiban igyekszik segíteni a Samsung azzal, hogy a program kirajzol a képernyőre egy négyzetet, amiben ha valamilyen akciót észlel, akkor automatikusan elindítja a felvételt. Ez utóbbi egyébként többnyire jól működik, de néha a semmire kapcsol be, néha meg még akkor sem, amikor egyértelműen kellene neki.

Maga a szoftver mindenki számára ismerős lesz: az Android 8.0-ra ráhúzott Samsung Experience szinte semmiben nem különbözik attól, amit az előző generációs telefonokon láttunk. Tehát leegyszerűsítve: továbbra is tud mindent, amire valaha szükségünk lehet. A végletekig testre szabható az ikonrács, még mindig kérhetünk megjelenített vagy rejtett alkalmazásindítót (ebben az esetben a főképernyőn kell felfelé vagy lefelé suhintanunk, és előjönnek a telepített programok), az ikonokon megjelenő értesítéseket beállíthatjuk úgy, hogy csak jelezzenek, ha valami újdonság van, vagy számszerűen jelenítsék meg, hogy például mennyi új üzenetünk jött, de hosszan rányomva még magát az értesítést is megtekinthetjük. De persze ilyen méretű képernyők mellett nem meglepő, hogy elérhető az osztott képernyős mód, valamint a Samsung-féle megoldás, miszerint az alkalmazásokat általunk beállított kisméretű ablakokban is futtathatjuk, egymás alatt-felett.

Forrás: Origo

És persze az egész villámgyors. Ez főleg a legújabb, nyolcmagos Exynos 9810 központi processzornak köszönhető, ami bizonyos körülmények között akár 40%-kal is felülmúlja az elődmodell sebességét, de átlagosan 25%-kal biztosan nagyobb tempóra képes annál. A kisebbik modellnél maradt a 4GB-os, a nagyobbiknál a 6GB-os rendszermemória, ami mellé alapból 64GB-nyi tárhely társul, de elérhető lesz 256GB-os verzióban, illetve microSD-kártyával bővíthető egészen 400GB-ig. Az akkumulátorok mérete maradt a tavalyi: a sima S9-ben 3000 mAh-s, az S9+-ban pedig 3500 mAh-s telepet találunk, ami manapság már meglepően konzervatív, de talán a Note 7 balhéja után a Samsung még mindig nem mer érdemben növelni. Mindenesetre az erősebb processzor miatt attól lehetett tartani, hogy az üzemidő csökkenni fog, de ez nem így van: talán a jobb gyártástechnológiának, talán a szoftver optimalizálásának köszönhetően körülbelül ugyanannyira merül, mint tavalyi kollégái. Ez azt jelenti, hogy se nem rossz, se nem kiemelkedően jó, aktív használat mellett a nap végén mindenképpen töltőre kell majd dugnunk. 

Összegezzünk. Itt van tehát egy (illetve kettő) telefon, nagyon elegáns, szépen kivitelezett külsővel, por- és vizállósággal, megtartott fülhallgató-kimenettel, eszméletlen kijelzővel, kamerával és teljesítménnyel. E mellé társul a kiváló szoftver, rengeteg lehetőséggel, különböző beléptetési funkciókkal, így tényleg úgy érezhetjük, hogy ennél többre egyszerűen nem lehet szükségünk. De azért akad egy-két probléma az átlagos üzemidőn, illetve az olyan felesleges marhaságokon túl, mint az arcunkról készített animált emoji. Az egyik az ár, ami ugyebár az S9-nél 280 ezer, az S9+-nál 310 ezer forintnál állt meg. Emiatt fájó, hogy a kisebbik modellt még mindig csak 4GB memóriával szállítják, mikor manapság már 150 ezer forinttal olcsóbb készülékekbe is bekerül a 6GB. Ehhez hasonlóan érthetetlen, hogy miért csak a nagyobbik kap dupla hátlapi kamerát, mert ez így azt jelenti, hogy annak, aki a jobban kézreálló, a hétköznapokban kényelmesebben használható sima S9-est választja, annak azzal a tudattal kell élnie, hogy a köteg pénzéért cserébe egy kompromisszumos telefont kapott. Még ha a gyakorlatban egyébként ez a kompromisszum minimális is, ennyi pénzért ezt nem kellene meghozni.