A 2018 tavaszán bemutatkozott Huawei Mate 20 Lite is ebbe az igen népszerű csoportba tartozik, így amint lehetőségünk nyílt rá, kiéhezett farkasként vetettük rá magunkat.
A Huawei az elmúlt években nagyon komolyan ráfeküdt a dizájnra, már az olcsóbb modelljeinél is hangsúlyt fektetve erre, és ez a koncepció a Mate 20 Lite esetében is visszaköszön. Az éjfekete színben is elérhető készülék ugyanis eszetlen jól néz ki, köszönhetően az oldalra „lelógó”, kerekített szélű üveglapnak, amely a frontfelületet és a kijelzőt fedi. A kávák pedig nagyon vékonyak, ami a középkategóriában bizony figyelemre méltó ritkaságnak számít. Nem hiányzik a mostanában rettenetesen divatosnak számító, eddig inkább csak a toptelefonoknál megjelenő szenzorsziget, azaz a notch sem, amely fentről lóg bele a képernyőbe.
A hátlapon ott figyel az ujjlenyomat-olvasó mellett egy dupla lencsés kamerarendszer, oldalt pedig a kényelmesen elérhető, kellően nagy, de alig látható gombok kaptak helyet. Már természetesen a legmodernebb USB-C típusú csatlakozóval látták el, amely hangok továbbítására is képes, de szerencsére a hagyományos 3,5 mm-es jack kimenetet sem spórolták le róla sok mostani telefontól eltérően.
Amikor az árcédulát megláttuk, tudtuk, hogy nem ez a telefont fogja letaszítani a trónról a nagymenőket, legalábbis ami a teljesítményt illeti. A készülékbe a saját fejlesztésű, nyolcmagos HiSilicon Kirin 710 processzor került, amelyet igen dicséretes módon 4 GB RAM-mal párnáztak ki, és pakoltak mellé egy Mali-G51 MP4 típusú grafikus vezérlőt.
A teljesítmény mérésére szolgáló tesztprogramon, az AnTuTu benchmarkon 135 237 pontot teljesített, ami erősen közepes értéknek számít manapság. Ez pedig a használat közben is meglátszik, hiszen a csúcsgrafikájú játékok, illetve 3D-s alkalmazások enyhén akadoztak, így a grafika minőségéből (a felbontást, az effekteket) vissza kell venni a zökkenőmentes futtatásukhoz.
A nagy felbontású, HDR filmekkel nem volt gond, a multiasking is működik, és a böngészés sebessége is megfelelő.
A stabilitással nincs gond, az Android 8.1 operációs rendszert futtató masina nem fagyott, nem produkált zavaró önújraindításokat.
6,3 inches, HDR támogatású, 19,5:9 képarányú kijelzőjének felbontása 1080 x 2340 képpont 410 ppi pixelsűrűséggel, amivel elmarad a topmodellektől, de simán hozza a kategória átlagát! A döntéshozók az IPS LED LCD technológia mellett tették le a voksukat az OLED helyett, azaz a tökéletes feketét el is lehet felejteni, éppúgy, mint a végtelen kontrasztarányt. Maximális fényerő mellett 499 nit fényerőt mértünk, ami messzebb van a világcsúcstól, mint Peking Jeruzsálemtől, de ez igazából teljesen lényegtelen, hiszen
még sistergő napfényben is remekül lehet látni a képernyőt.
Ennél több pedig ugyebár nem kell! Ilyenkor a feketeszint mértéke 0,32 nit, ami pedig azt jelenti, hogy a valós kontrasztarány 1581,8:1. A látott kép egyébként kellően kontrasztos, a színek szépek, többnyire élénkek, de azért egyes árnyalatokat olykor enyhén fakónak éreztünk.
A mozgásmegjelenítés viszont hibátlan, akadozás nincs, utánhúzás nincs, foltosodás nincs, a háttérvilágítás még a sarkoknál sem változik látványosan. A betekintési szög alapvetően rendben van, még ha nem is hibátlan, hiszen nagyon tág szögekből már észrevehető a szaturáció módosulása, azaz, hogy a tónusok kezdenek fakulni.
Nem eltávolítható 3750 mAh akkumulátora már papíron is egész jónak tűnt és a gyakorlati használat során kiderült, hogy a kapacitás bőven elég! Közepes fényerő mellett, átlagos, hétköznapi használat mellett, tehát kis böngészéssel, levelezéssel, videózással, filmezéssel, kamerázással, zenehallgatással, 12-14 órán keresztül bírja a strapát, ami manapság elég jó eredménynek számít, főleg egy ilyen méretű telefontól. A gyorstöltővel bő 45 perc alatt félig lehet tölteni az akkumulátort, ami szuper jó kis extra szolgáltatás!
A beépített hangrendszerrel viszont már nem voltunk ennyire elégedettek. Ugyanis a maximális hangerő viszonylag kicsi, és csutkára feltekerve bizony tapasztalható zajosodás! Lejjebb véve a hangerőt nincs gond, de hát ez így akkor sem az igazi. A basszusokból a szokásoknak megfelelően gyakorlatilag semmit sem hallani, a térérzet és a dinamika is hiányzik, de hát olyan telefon még nem született, ahol ezeket normálisan megoldották volna. A fizikát becsapni ugyanis nem lehet, állítson bárki, bárhol, bármit.
A hátlapi dupla kamerarendszer felbontása 20 megapixel (+2 megapixeles mélységet adó szenzorral), a szelfikamera pedig 24+2 megapixeles!
A készített képek minősége még kevés fénynél, sötétben is remek!
Természetesen állíthatóak az egyes értékek (pl. ISO érzékenység, színhőmérséklet, fókusz stb.) manuálisan is, de erre sok szükség sincs, hiszen a mesterséges intelligenciát alkalmazó elektronika automata módban is remekül végzi a dolgát. Nem hiányoznak a különféle extrák, tehát kiegészítő effektek, animált hátterek, és a manapság egyre inkább elterjedté váló mesterségesintelligencia-funkciók sem. Ezek segítségével pedig igen egyszerűen rém változatos fotók és képek készíthetőek, ami tényleg pozitívum.
Az simán benne van a pakliban, hogy a Huawei a Mate 20 Lite-tal aratni fog, hiszen a nyitóára 110 000 forint, és ehhez képest az ember kap egy nagy méretű, dizájnjában a csúcstelefonokat idéző készüléket teljesen korrekt kijelzővel, az elvárt teljesítménnyel és az átlagosnál jobb kamerarendszerrel. Az ár-érték arány tehát rendben van, a kezelhetőségre sem lehet panasz, az extrák és a mesterségesintelligencia-funkciók is hasznosnak tűnnek, szóval, aki egy középkategóriás mobilra vágyik emberi áron, annak csak ajánlani tudjuk.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!