Művészi átverés lett a világháborús játékból

2018.11.15. 16:26

A Memories Retold sokat ígér, de keveset ad, és komolyan próbára teszi az idegeket.

Újdonság! Ezzel a varázslatos szóval kecsegetettek a 11-11: Memories Retold című játék fejlesztői, akik azt ígérték, hogy művészi környezetben kalandozhatunk az első világháború forgatagában. Nézzük, hogy mi jött ebből össze!

Grafika

A legelső pillanattól látszik, hogy itt az egyedinek szánt grafikával akartak nagyot gurítani a fejlesztők, hiszen

a megjelenés tényleg mindentől különbözik, amit eddig láttunk.

A mostanában divatos, nagy felbontású, ultra realisztikus, minden részletre kiterjedő, kidolgozott képi világ helyett kapunk valami egészen szokatlant. Gyakorlatilag olyan a látvány, mint egy interaktív impresszionista festmény, ahol az elnagyolt foltok-pacák határozzák meg az összképet. Tény, hogy ez első pillantásra érdekes, de öt perc után borzasztóan unalmassá, aztán pedig ráadásul kegyetlenül zavaróvá válik. Sokszor annyira elmosódottak a részletek, hogy konkrétan nem látjuk, hogy mi van a képen, ami jelentős nehezítést okoz magában a játékmenetben is.

A grafika egyedi, de ettől még nem jóForrás: Origo

Ráadásul a látványvilág nem szép, emiatt aztán az az érzése az embernek, hogy a fejlesztők igazából nem is akartak pepecselni a grafikával, az animációkkal, egyszerűen a pacák mögé dugtak mindent.

A sztori

Az első világháborúban járunk, amelyben két szereplőt kell irányítani, a német mérnök Kurtot, aki a fiát keresi a fronton, és a kanadai fiatal fotóst, Harryt, aki pedig egy lány miatt rohan a háborúba. Szóval az ő "kalandjaikat" kell végigkövetnünk felváltva, ami azt jelenti, hogy különféle feladatok végrehajtásával juthatunk előre. Hogy teljesen őszinték legyünk, ez azért annyira nem magával ragadó, még az eredetiség szikrája is hiányzik az egész történetből.

A részletek szinte kivehetetlenekForrás: Origo

Egyszerűen nincs meg az a plusz, ami megadná az érzelmi löketet. A játékos nem nagyon tud azonosulni ezekkel a szereplőkkel, nem is szimpatikusak különösebben, így igazából csak különösebb szenvedély nélkül darálja le a missziókat. Ahogy haladunk előre, leveleket kell irkálni az otthon maradottaknak, amelyekből elméletileg kirajzolódna a karakterek személyisége, de itt is annyira sablonos, vonalas minden, hogy egy idő után már nem is érdekel, hogy mi megy "haza". Vannak persze mellékszereplők, más katonák, hadifoglyok, de valahogy bennük sincs semmi megragadó, figyelemfelkeltő, hiába magyaráznak mindenfélét, egyszerűen nem érdekesek.

A játékmenet

Bár egy háborús programról van szó, fegyveres harc, öldöklés nincs benne. A már említett feladatok tehát nem az ellenséges osztagok lemészárlásáról, géppuskázásról, ágyúzásról szólnak, hanem teljesen hétköznapi dolgokat kell végrehajtani. A fotós gyerekkel értelemszerűen képeket kell csinálni mindenféléről, a mérnökkel pedig különféle cuccokat szerelgetni, meg ládákat tologatni, ami abból áll, hogy ide-oda kell tekergetni, húzogatni a botkormányt, vagy jó ütemben kell nyomkodni a gombokat. Elképesztően érdekfeszítően hangzik, nemdebár?

Egyszerűen vicc, hogy 2018-ban valaki képes kiszúrni ilyen primitív feladványokkal a játékosok szemét egy fizetős szoftverben.

Ebből fakadóan borzasztóan unalmassá és monotonná válik a 11-11: Memories Retold egy idő után. Ráadásul olykor azzal próbálták nehézzé tenni a feladványokat, hogy a megoldáshoz szükséges "kulcsot" eldugták valami teljesen elképesztő helyre, vagy hogy négyszer kellett visszamenni ugyanahhoz az idegesítő mellékkarakterhez beszélgetni. Ez régi, és egyszerű trükk, ami arra szolgál, hogy még nagyobbnak érezzük a kihívást, de annyira gagyi, hogy már a játékos érzi magát kellemetlenül tőle. A bejárható terep rendkívül kicsi, RPG elemek nincsenek, karakterfejlődés nincsen, minijátékok nincsenek, a feladatokat pedig lineárisan kell megoldani egymás után, szóval nincs sok szabadsága a játékosnak.

Irányítás & hang

Külső nézetes kalandjátékról van szó, ahol a kamera sokszor rögzített pozícióban van. Az irányítás rendben van, nem lesz ezzel senkinek sem gondja, pláne, hogy sok mindent nem is lehet csinálni a karakterekkel.

Különleges akart lenni, egyszerűen csak gyenge lett...Forrás: Origo

A korhűnek szánt zene hamar elég idegesítővé válik, pláne ha valamelyik mellékszereplő kornyikálni kezd, ami sajnos a kelleténél többször fordul elő. A zajok, környezeti hangok átlagosak, repetitívek, egy idő után monotonná válnak.

Értékelés

Nincs mit szépíteni a dolgon, a 11-11: Memories Retold nagy csalódást okozott. A grafika egyedi, de ettől még nem jó. Az elmosódott, impresszionizmust idéző képi világ, ami a fejlesztők szerint az egész játék sava-borsát adja, egyszerű átverés.

A játékmenet bárgyú, kihívás nincs, és még úgy is unalmassá válik, hogy hat óra alatt végig lehet pörgetni.

Ezt követően pedig nem készteti semmi az embert újrajátszásra, és nincs is mód arra, hogy további kalandokat keressünk. Az első világháborús színtér csak olcsó körítés, a szereplők motivációi melodramatikusak, de üresek, elcsépeltek. Az egész játék olyan, mintha egy giccses amerikai forgatókönyvet egy albán művészfilmrendező próbált volna vászonra vinni. Mindezért ráadásul 10 000 kemény forintot kérnek el, ami azért egy vicc ahhoz képest, hogy ennyi pénzért már milyen szuper programokat lehet megvenni.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!