Alapozó: Digitális fényképezés 1.

Öt megapixel, tízszeres optikai zoom és a többi technikai csoda még kevés ahhoz, hogy az embert egyből fotóművésszé varázsolja. Tetszik, nem tetszik, meg kell tanulni a fotózás alapfogásait.

Amikor még mindenki filmre fényképezett, magától értetődő volt, hogy a fotózáshoz szükség van némi szakértelemre. Aki tehát kicsit is többre vágyott az egyszerű családi képeknél, az beleásta magát a fényképezés szakirodalmába, és felvértezte magát a szükséges alapismeretekkel. Manapság viszont sok ember úgy ad ki komoly összegeket egy jó digitális fényképezőgépre, hogy magáról a fotózásról semmit sem tud. Meglepően sokakban él az a tévhit, hogy a digitális kamerákkal könnyebb dolgozni, mint a hagyományos, 35 milliméteres tükörreflexes fényképezőgépekkel, holott a legjobb digitális fényképezőgépek használata pontosan ugyanolyan felkészültséget igényel, mint a tekercsfilmes kameráké. De legyünk igazságosak: nemcsak a felhasználók hibásak, hanem a szaklapok is, amelyek nem jeleskednek a digitális fényképezést övező illúziók eloszlatásában, és kevés segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a felhasználók megszerezhessék a nélkülözhetetlen alapismereteket. Cikkünkben ezt a hiányt igyekszünk pótolni, és összefoglaljuk mindazt, amit tudni kell ahhoz, hogy digitális fényképezőgépünkkel jó minőségű felvételeket készítsünk.

Hogyan dolgozik a digitális fényképezőgép?

A digitális fényképezőgép használata ugyanolyan ügyességet és képzettséget igényel, mint a hagyományos fényképezőgépé, noha a két eszköz nem pontosan ugyanolyan módon készíti el a képeket. A két technikában azonban több a közös vonás, mint hinnénk.

A hagyományos fényképezőgép egy könnyű kis doboz, amelynek elején van az objektív, hátuljában pedig a film. Az objektív lencséi a filmre fókuszálják a fényt, a zár pedig megakadályozza, hogy a kép elkészítése előtt fény érje a nyersanyagot. A mechanika lehetővé teszi a film továbbítását, valamint a rekesz és az expozíciós idő beállítását.

Az egyetlen kényes pont a kereső. Egyszerűbb fényképezőgépekben külön lencsék szolgálnak a kereső számára, amely ily módon csak megközelítőleg mutatja ugyanazt a képet, amit az objektív a filmre vetít. A jobb minőségű tükörreflexes fényképezőgépek a keresőben látható kép előállításához is a főlencséket használják, így pontosan ugyanazt a képet látjuk a keresőben, ami a filmre exponálódik, és azt is jól meg tudjuk ítélni, hogy mi kerül a kép fókuszába.

A digitális fényképezőgépek alapvető alkatrészei ugyanazok, mint a hagyományos kamerákéi, az egyetlen lényeges különbség, hogy a film helyén töltéscsatolt áramkör (angol rövidítéssel: CCD) található. A CCD pixelek tömegeként érzékeli a képet, a kapcsolódó elektronika pedig kiolvassa a pixelek színét, és a kiolvasott értékeket elraktározza a memóriában.

A legegyszerűbb digitális fényképezőgépekben a memória be van huzalozva a kamerába, a drágábbakban a képek kivehető memóriakártyákon - lényegében tehát digitális filmen - tárolódnak. Ha a lehető legjobb minőségre törekszünk, akkor tömörítetlen formában kell elraktároznunk a képeket, ha pedig azt szeretnénk, hogy minél több kép férjen el a lemezen, akkor tömöríthetjük a felvételeket.

A fényképezőgépek többfajta "sűrítési" módot kínálnak, így rajtunk múlik, hogy a minőségi és mennyiségi szempontok közül melyiket részesítjük előnyben. Az egyszerűbb hagyományos fényképezőgépekhez hasonlóan az olcsó digitális kamerákban is külön kereső van, a drágábbak az egyaknás technikát használják. Sok digitális fényképezőgépet keresőként használható folyadékkristályos képernyővel is felszerelik.

A folyadékkristályos kereső nagyjából ugyanazokat az előnyöket nyújtja, mint a jobb tekercsfilmes gépek keresője, de kicsinyke méretei miatt nem pontosan látható rajta, milyen lesz a kép. A digitális fényképezőgépek másik sajátossága, hogy a kép beállításakor gyakorta teljesen nyitva van a rekesz, ami világos, tiszta képet eredményez a keresőben, de nem segíti annak megítélését, hogy pontosan mi kerül a fókuszba.

Nyílás (apertúra)

A nyílás (apertúra) az objektív még éles képalkotásra használható legnagyobb átmérője. Ezt az átmérőt azonban csökkenthetjük a fényrekesz (blende) szűkítésével, és ezáltal precízen szabályozhatjuk az objektíven keresztül bejutó fény mennyiségét. A rekesz nagyságát számok jelzik: 2, 3,5... 16, 22 - az első szám az objektív teljes fényerejét mutatja (a fényerő az objektív gyújtótávolságának és a nyílásnak a hányadosa), a többi pedig a rekesz szűkítésével módosított fényerőt. Minél nagyobb tehát a rekeszszám, annál kisebb a relatív nyílás, amin a fény bejuthat.

A rekesz méretétől függ a mélységélesség, vagyis az, hogy az élesre állított objektum előtt és mögött milyen távolságig lesznek a tárgyak élesek a képen. A blende szűkítésével nő a mélységélesség, nyitásával pedig csökken: minél nagyobb rekeszszámot állítunk be, annál szélesebb mélységi tartományban lesz éles a felvételünk.

Megvilágítási idő

A megvilágítási (zár-) idő szabja meg, hogy a fény mennyi ideig áradhat be a lencsén, így értéke döntően meghatározza az expozíciót.

A záridő általában 1/1000 másodperctől néhány másodpercig terjedhet, és beállításától függ, hogy a mozgó objektumok elmosódottak lesznek-e a képen, vagy élesek. Hosszú expozíciós idő esetén a mozgó tárgyak elmozdulhatnak, és a kamera rázkódása is gondokat okozhat. Rövid expozíciós idővel pedig akár egy vízesés vízcseppjeit is "megfagyaszthatjuk" a levegőben.

A bal oldali kép 1/15 másodperces záridővel készült, ennek következtében az autók egy része erősen bemozdult. Ilyen hosszú expozíciós idő esetén a kéz remegése miatt az egész kép hajlamos a bemozdulásra, hacsak nem helyezzük a fényképezőgépet állványra.

A jobb oldali kép sokkal kisebb zársebességgel (1/125 másodperccel) készült. A kép kompozíciója ugyan nem tökéletes, de szempontunkból most lényegesebb, hogy a járművek viszonylag élesek rajta

Érzékenység

Bár a digitális fényképezőgépekben nincs film, érdemes néhány szót ejteni a 35 milliméteres fényképezőgépek filmérzékenységéről. Ez azt méri, hogy a film milyen gyorsan reagál a fényre. Ha egy fényképész tudja, hogy gyenge fényben kell dolgoznia, érzékeny filmet tesz a kamerájába.

Az érzékenységet ISO számmal mérik, értéke 64 és 400 közé esik. A nagy érzékenységű film hátránya, hogy képe szemcsésebb, a finom részleteket kevésbé jeleníti meg. A digitális fényképezőgépekben nincs film, de jó néhány típus ennek ellenére lehetővé teszi, hogy szabályozzuk a CCD érzékenységét, mégpedig - a filmmel ellentétben - akár felvételről felvételre. Akárcsak a hagyományos nyersanyag esetében, az érzékenység növelése itt is csökkenti a képminőséget, viszont egyfajta puha, meleg hangulatot kölcsönözhet a fotónak.

Móray Gábor

A cikksorozat második része


Korábban:

Sharp PDA fényképezőgéppel

Fényképezőgép, MP3-lejátszó és kamera az Inteltől

Nem hiányzik a könyvtárából?

A fényképezés enciklopédiája