Alapozó: Digitális fényképezés 2.

A jó kép készítéséhez nélkülözhetetlen a helyes beállítások megtalálása. Digitális fotózással foglalkozó sorozatunk második része az expozíció, a gyújtótávolság és a fókusz fogalmait részletezi.

Az expozíció beállítása

A helyesen exponált kép se nem túl sötét, se nem világos. A helyes expozíciót a megvilágítási idő és a rekesz megfelelő beállításával érhetjük el. A gyakorlatban e két érték többfajta kombinációja is helyes expozíciót biztosít. Mivel azonban a rekesz nagysága kihat a mélységélességre, a megvilágítási idő pedig megszabja, hogy a mozgó tárgyak mennyire mosódnak el a képen, a különféle kombinációk eltérő eredményt adnak. Vegyünk egy példát: 1/1000 másodperc 2,8-as rekesszel, 1/500 másodperc 4-es rekesszel, 1/125 másodperc 5,6-os rekesszel, 1/60 másodperc 8-as rekesszel, 1/30 másodperc 11-es rekesszel, valamint 1/15 másodperc 16-os rekesszel egyaránt helyes expozíciót eredményezhet, ám a képek gyökeresen különbözni fognak egymástól. Ha 1/1000 másodpercet és 2,8-as blendét választunk, kis mélységélességű, de azon belül borotvaéles képet kapunk, míg 1/15 másodperccel és 16-os blendével a kép elő- és hátterében is minden éles lesz - helyesebben lenne, ha a kamera beremegésétől el nem mozdulnának a tárgyak.

A legtöbb fényképezőgép a fotós dolgát megkönnyítendő különféle automatikus expozíciós lehetőségeket kínál. A rekeszprioritási módban mi választjuk meg a rekeszszámot, és a kamera automatikusan beállítja hozzá a megvilágítási időt. Az időprioritási módban a záridőt választjuk ki, és a kamera ehhez állítja hozzá a blendét. A programozott automatikus módban pedig néhány ökölszabálytól függően az időt és a blendét is a kamera állítja be. Ez a megoldás helyes expozíciót garantál, de szűk teret ad a kreativitásnak.

A legtöbb fényképezőgép lehetővé teszi, hogy felülbíráljuk az automatikusan kiválasztott értékeket, és túl- vagy alulexponáljuk a képet. Ennek első ránézésre nincs sok értelme, de jól jöhet, ha a kamera automatikáját megzavarják a körülmények. Erről később még részletesen szólunk.

Gyújtótávolság

A fókusz- vagy gyújtótávolság az objektív jellemzője, és meghatározza, hogy az objektív milyen mértékben nagyítja fel a jelenetet. Az olcsó digitális fényképezőgépeken a gyújtótávolságot nem változtathatjuk. A drágább gépek már lehetőséget adnak zoomolásra, vagyis a fókusztávolság csökkentésére és növelésére, a professzionális kamerák pedig az objektív cseréjét is megengedik.

A digitális fényképezőgépek gyújtótávolságát általában a 35 milliméteres kamerákéval ekvivalens értékben adják meg, mivel a legtöbb felhasználó ezeket a fényképezőgépeket szokta meg. A tényleges fókusztávolság rövidebb a 35 milliméteres gépekénél, mivel a CCD kisebb, mint a 35 milliméteres film.

Az 50 milliméteres fókusztávolságú objektív se nem nagyítja, se nem kicsinyíti a képet. Az ennél nagyobb fókusztávolságú objektívek felnagyítják a tárgyakat, de szűkebb mezőt tesznek beláthatóvá (a teleobjektíveket kis látószögű lencséknek is nevezik), a kisebb gyújtótávolságú objektívek pedig kicsinyítenek, de szélesebb sávot mutatnak meg (emiatt nagy látószögű objektíveknek hívják őket).

Vigyáznunk kell arra, hogy a fókusztávolság változtatásával a perspektívát is módosítjuk. A nagy látószögű objektív mélységben kitágítja a perspektívát, a kis látószögű összenyomja. Bizonyos fényképezőgépek az optikai zoom mellett - vagy helyett - digitálisat is tartalmaznak. Ilyenkor zoomolásnál nem a fókusztávolság, csak a pixelek változnak, és a kép egyre inkább képpontjaira esik szét.

A zoomolás erősen befolyásolja a fotó "térszerkezetét". A bal oldali kép hosszú gyújtótávolsággal (teleobjektívvel készül), a jobb oldalinál a fotós közelebb ment a témához, és rövid gyújtótávolságot állított be. A központi képelem ugyanakkorának látszik, de a jobb oldali fotón a perspektíva jóval tágasabb, a háttérben lévő objektumok (ház, autók) sokkal távolabbinak tűnnek, mint a kis látószögű beállítással készült fotón.

Fókusz

A fókusz az a távolság, amelyből a tárgyak élesen jelennek meg a képen. Az olcsó digitális kamerák fix fókusszal rendelkeznek, és a kis apertúrának köszönhetően nagy a mélységélességük, így minden olyan objektum éles a felvételen, amely egy megadott távolságon túl helyezkedik el.

A fejlettebb kamerák autofókuszosak, drágább masináknál pedig az élességállítás kézzel is módosítható. Mint később látni fogjuk, az autofókusz könnyen becsapható. Minden objektívhez tartozik egy minimális távolság, amelyen belül már nem lehet élesre állítani a képet.

Említettük korábban, hogy a kész fotón nemcsak az a tárgy lesz éles, amelyre ráfókuszáltunk, hanem azok is, amelyek előtte és mögötte bizonyos távolságon belül helyezkednek el. Ennek a sávnak a szélessége a rekesz nagyságától függ. Ha egy 50 milliméteres gyújtótávolságú objektívvel öt méterre fókuszálunk, és 16-os rekeszt állítunk be, három métertől a végtelenig minden tárgy éles lesz. Ha nyitjuk a blendét, és 4-es rekeszt állítunk be, az éles sáv a négy és nyolc méter közötti tartományra szűkül le.

A mélységélesség különösen kicsi abban az esetben, ha közeli tárgyat fotózunk, vagy teleobjektívet használunk. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem kell mindig a maximális mélységélességre törekednünk. Portrék esetében kifejezetten hasznára válik a képnek a kis mélységélesség, mert a modell így "leválik" a háttérről, és a háttér mellékes részletei nem vonják el a néző figyelmét a valódi témáról.

Móray Gábor

Korábban:

Alapozó: Digitális fotózás 1.

Ajánlat:

Digital Camera Reviews and News

ShortCourses.com