Egy plusz két fél szoba az óceán mélyén

2013.02.04. 10:19

A világ egyik legkülönlegesebb tudományos laboratóriumát, az Aquariust akkor sem zárják kulcsra, ha nincs ott egy ember sem: húsz méterrel a tengerszint alatt úgysem bolygatja senki.

Húsz méterrel az óceán alatt, egy 116 tonnás acéllemezhez rögzítve várja a kutatókat az Aquarius tengeralatti kutatóbázis. A bázis a Florida Keys Nemzeti Tengeri Rezervátum mellett található, a rajta dolgozó tudósok elsődleges feladata a korallzátonyok kutatása. A hat kutatónak akár tíz napra is otthont adó víz alatti lakhely azonban rendkívül sokoldalú, még a NASA is talált olyan, súlytalanságal kapcsolatos problémákat, amelyeket az Aquariuson lehet a legjobban vizsgálni.

Forrás: NOAA's Aquarius Reef Base at Florida International University
Látszik a bázison, hogy több mint húsz éve a tenger alatt van (további képek galériánkban)

A több napos lakhatást biztosító tenger alatti bázisok a hatvanas években jöttek divatba. A katonai és a civil kutatóközpontok egyaránt terveztek ilyen létesítményeket. A tengerbiológia mellett azt is vizsgálták ezekben a laboratóriumokban, hogy a szűk helyre összezárt tudósok hogyan tudnak együtt dolgozni. A kutatások előtanulmányt nyújtottak az első űrállomások építéséhez. Mára az összes víz alatti laboratóriumban megszűnt a munka, már csak az Aquarius működik.

Panellakás a tenger mélyén

Az Aquarius bázis három részre oszlik: bejutni az előcsarnok nevű kis helyiségen keresztül lehet, ennek padlója egy olyan medence, amely az óceánfenékre nyílik. Ebben a kamrában a nyomás megegyezik a víz nyomásával, ezért nincs elárasztva. A következő a beléptető helység, ahol az akvanauták alkalmazkodhatnak az állomás belsejében fennálló nyomáshoz. Átmeneti jellege miatt ez a kamra a legkisebb. A harmadik, teremnyi helyiség pedig a tulajdonképpen vett laboratórium, lakóterület, konyha.

Forrás: NOAA's Aquarius Reef Base at Florida International University
Az Aquarius ajtaja az óceánfenékre nyílik (további képek galériánkban)

Az egész Aquarius területe összesen hetven négyzetméter, alig nagyobb, mint egy jelentősebb méretű bérházi lakás, de annál jóval zsúfoltabb. Amikor a költségvetés megengedi, hogy tudományos munka folyjon a víz alatti bázison, akkor négy kutató és két technikus lakik lent egy hétig a tenger fenekén. Hat embernek pedig a hetven négyzetméter akkor is szűkös lenne, ha az alapterületből nem kellene levonni a medencés előcsarnok területét.

"A dolgok elromlanak, ez egy ilyen ipar"

"Rendszeresen meglátogatjuk a bázist, működtetjük a rendszereit, de mint minden bonyolult tenger alatti létesítmény - vagy akár hajó - komoly kihívást jelent a karbantartása" - írta Thomas Potts, az Aquarius bázis igazgatója az [origo] kérdésére válaszul. Az Aquarius elég öreg ahhoz, hogy ne lepje meg az akvanautákat, ha valami elromlik. A bázis mellett található egy önálló levegőellátással rendelkező, ám jóval kisebb területű kabin, a Szaletli (Gazebo), ahová az akvanauták átmenekülhetnek, ha az Aquariuson nagy üzemzavar lépne fel.

Külön kihívás, hogy a belső karbantartáshoz szükséges anyagokat, új számítógépeket, ételt, ruhát a bázisra juttassák. Azokat a tárgyakat, amelyek nem lehetnek vizesek, szállítás közben nagy nyomást kiálló festékes ballonokba csomagolják. Ezeken külön szelep van, aminek segítségével ki lehet egyenlíteni a felszíni és a víz alatti bázis közti nyomáskülönbséget.

Nincs elvágva a felszíntől

A víz alatti bázist egy alig nyolc centiméter vastag kábelköteg köti össze az Aquarius felett úszó létfenntartó bójával (LSB). A bóján található az állomás URH-rádiója, műholdas antennája, mikrohullámú kommunikációs berendezése, valamint két generátor és ugyanennyi kompresszor. Az Aquariuson szélessávvon lehet netezni, ami valódi luxus húsz méterrel a tenger szintje alatt. A parttal a bójára szerelt mikrohullámú eszköz tartja a kapcsolatot. Ezen másodpercenként tíz megabájtnyi adatot lehet küldeni és fogadni. Az oktatás részeként ezen a kapcsolaton keresztül a bázisról videófelvételt is tudnak az internet vagy az egyetem szerverei felé sugározni.

Forrás: NOAA's Aquarius Reef Base at Florida International University
Nyolc-tíz órás búvárküldetések is indulhatnak a bázisról (további képek galériánkban)

A víz alatti bázis körül több olyan pont van, ahol a nyolc-kilenc órás víz alatti vizsgálatot végző tudósok újratölthetik az oxigénpalackjaikat. Illetve néhány kutatási helyszínre "beszélő buborékot" (talk bubble) is telepítettek, ami egy olyan levegővel feltöltöt búvárharang, amiben a kutatók megbeszélhetik azokat a kérdéseket, amiket mutogatással nem lehet rendezni.

A hurrikán sem bír vele

Az Aquarius önmagában is 82 tonnát nyom, ráadásul egy 116 tonna súlyú acélból készült alaphoz van rögzítve. Ez kétszer annyi, mint amit egy Boeing 747-es teherszállító repülőgépbe be lehet pakolni. Az alapzat lábai állíthatók, ez garantálja, hogy a bázist az óceán bármelyik pontjára át lehessen telepíteni. Az Aquariust először az Amerikai Virgin-szigetek mellé telepítették, ám az 1989-es Hugo hurrikán után ki kellett emelni, mert karbantartásra szorult. A szervíz után került mostani helyére, a floridai parttól 14 kilométerre található Florida Keys Nemzeti Tengeri Rezervátum korallzátonya mellé.

Az Aquarius több hurrikánnak is az útjába került az elmúlt közel harminc évben. Az 1994-es Gordon hurrikán alatt az akvanauták evakuálására volt szüksége, mert a bázis egyik generátora kigyulladt. 1998-ban a Georges hurrikán közel négy tonnányi súly tör le az állomásról, és megrongálta az Aquarius egyik lábát. A 2005-ös Rita hurrikán pedig az Aquarius alapzatát a tengerfenékhez rögzítő elemekből tört el kettőt és négy méterrel arrébb dobta a közel 200 tonnás építményt. A legénység vagy a tudósok azonban egyik vihar során sem sérültek meg.

Csak szerelni mennek a bázisra

Hónapokig bizonytalan volt a világ utolsó víz alatti tengerbiológiai kutatólaboratóriumának a sorsa. A korábbi fenntartó, az amerikai Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézet (NOAA) 2013-ra egyetlen dollárt sem kapott a fenntartására. A labor fenntartásába végül a Floridai Egyetem szállt be, ez teszi lehetővé, hogy a huszonhét éve üzemelő bázis - ha nem is folyamatosan -, de tovább működhessen.

"Az év első felében a parti bázis fejlesztésére koncentrálunk, és napi egy, hajóról indított merülés során végzünk vizsgálatokat. Körülbelül nyár közepére reméljük, hogy oktatási- és bemutatócélokra használatba vesszük az egy atmoszféra nyomásra beállított Aquariust" -  válaszolta az [origo] kérdésére Thomas Potts, az Aquarius bázis igazgatója. Ilyen nyomáson a kutatóállomást nem lehet teljesen kihasználni. Víz alatti vizsgálatokat ugyan végezhetnek a látogatók, ám hosszú búvárküldetésekre a nyomáskülönbség miatt nincs lehetőség.

Forrás: NOAA's Aquarius Reef Base at Florida International University
Nyomásbiztos tárolókban viszik le a számítógépeket (további képek galériánkban)

Az egy atomszférás nyomású küldetések résztvevőire nem szívesen használta az akvanauta szót Potts. Az állomás igazgatója elmondta, hogy igazi akvanautának azt tartják, aki szaturációs merülésen vesz részt, és több órát tud az óceánban dolgozni. Az újrainduló víz alatti kutatási programok résztvevői azonban erre nem lesznek képesek, csak az Aquarius biztonságából végezhetnek méréseket, az állomást nem hagyhatják el.

A szaturációs merülés olyan búvártechnika, ami csökkenti a keszonbetegség kialakulásának kockázatát. A betegség attól alakul ki, hogy a szárazföldinél jóval nagyobb víz alatti nyomáson a tüdőben található gázok egy része, például a nitrogén, felszívódik a vérben és a sejtszövetben. Amennyiben a búvárok túl gyorsan jönnek a felszínre, ezeknek a gázoknak nincs lehetőségük kiürülni a szervezetből, a vérben oldott nitrogén buborékokba állhat össze, amelyek elállíthatják a keringést, vagy akár az ereket is szétfeszíthetik.

A szaturációs merülés során a búvár a mélyben addig várakozik, míg a teste nem telítődik. Amikor ezt az állapotot elérte, a gáz kiürüléséhez szükséges idő nem nő tovább. Bármennyit dolgozik vagy kutat is a víz alatt, ugyanannyi időre van szüksége a dekompresszióra, mint amennyi időre a szaturációhoz volt szükség. A különböző nyomásviszonyokhoz való alkalmazkodásra az állítható belső nyomású Aquarius remek lehetőséget biztosít.



Mostani cikkünkkel elindult a Techbázis új, Geekturiszt nevű rovata. Ipari létesítményeket, a technológiai kötődésű kutatóintézeteket, öntöttvasból és vörös téglából készül műemlékeket fogunk meglátogatni. Vagy ha ezt nem tehetjük, ahogy az Aquarius esetében sem volt erre lehetőség, megkérdezzük az ottaniakat arról, milyen ott élni. Az új rovatot az origo.hu/techbazis/geekturiszt/ címen találják.